– Kezdjük egy könnyű kérdéssel. Vasi vagy zalai a dödölle?

– Természetesen vasi, de a zalaiak időnként kísérletet tesznek az elbitorlására. Láttam már Somogy megyében egy csurgói szakácskönyvben is, mint jellegzetes somogyi ételt. Egy biztos, hogy a dödölle dunántúli.

– Szokott otthon készíteni dödöllét?

– Nem, én csak halat sütök és pálinkát főzök. Ezekben viszont egészen jártas vagyok.

hirdetés

– Mióta főz pálinkát?

– Nyolcadik éve, mióta szabad.

Fotó: vasarnap.hu

– Ha gyerekkoráról kérdezem, jó szívvel gondol vissza a ’70-es évek Vas megyéjére?

– Oszkón nőttem fel, Vasvártól nem messze. Hárman voltunk testvérek, és azt hiszem, mindannyiunknak meghatározó élmény volt. A természet iránti szeretet ekkor alakult ki bennünk. A ’70 évek vasi faluvilága egy „poszt-paraszti világ” volt. Édesanyám egy gyümölcsösben, édesapám pedig a közútkezelőknél dolgozott. Volt valamennyi gazdaságunk is, amit nem vettek el. Ott tartottunk háztáji állatokat, disznót, csirkét, még nyulat is. A nagyszüleimnek pedig szarvasmarhájuk is volt. Az állatokkal törődést gyerekként nem annyira élveztem, ennek a jelentősége csak később vált számomra világossá. Későbbi gondolkodásomat, munkásságomat nagyban meghatározta ez az időszak. Egy-egy gyümölcstájfajta felé fordulásomban benne vannak a gyerekkori emlékek, ahogy a szüleim és a nagyszüleim gazdálkodtak.

– Ez az időszak már alakította a későbbi pályaválasztását?

– Hátborzongató élmény volt, mikor Brenner János boldoggá avatásakor újraláttam azt a véres karinget, amit 40 évvel ezelőtt láttam az oszkói plébánián. Akkor Kozma Ferenc atya, Brenner János plébánosa – későbbi oszkói pap – mutatta meg egy ládából elővéve. Ilyen áttételes élmény volt a zene is. Sohasem jártam zeneiskolába, de amikor először hangszert fogtam a kezembe, megváltozott az életem. Ma is nagyon szeretek zenélni, de ennél sokkal fontosabb, hogy a citera, a furulya irányította a figyelmemet a  külhoni magyarokra, a népzenére. Ezek így összeadva nem is tették később kétségessé, hogy milyen pártot választok magamnak. Persze meg kellett élni, hogy odáig eljuthassunk.

– A Magyar Demokrata Fórumot? 

– A nyolcvanas években keveset, szinte semmit sem tudtunk a külhoni magyarokról. A kommunizmus gyakorlatilag még a létezésüket is titkolta előttünk. Aztán az MDF-nél láttam a tulipán szimbólumban a nagyon markáns népiséget és a határon túli magyarok felé fordulás egyértelmű szándékát. De nagyon fontos volt számomra Csoóri Sándor táncházmozgalma is. Aki azonban megragadott, és kijelölte számomra az utat, az Für Lajos volt. A mai napig őt tartom a legnagyobb hatású szónoknak. Az oszkói apai nagyapámra is sokat gondolok. Ő az első világháborúban vitézi címet kapott huszonhat olasz katona elfogásáért – később Alsóoszkó bírája is lett. Talán neki köszönhetően választottak meg később Vasváron polgármesternek.

– A szülei támogatták a politikai pályára állásban?

– Úgy gondolták, hogy legyen egy rendes, polgári szakmánk. A bátyám katonai térképész lett. Ma a Honvédelmi Minisztérium térképészetének egyik vezetője. Én pedig földmérőként édesapám nyomdokaiba is lépve – aki a közútkezelőnél dolgozott, hengeresként – végül útépítő cégnél kitűző mérnök lettem. A műszaki végzettség a politikában is meghatározza a gondolkodásomat. A sok humán beállítottságú kollégám közt én a műszaki ember racionalitásával igyekszem a problémákat megközelíteni.

– Mostanra majdnem ugyanannyit tartózkodik Budapesten, mint otthon. Meg tudott az évek során barátkozni a fővárossal?

– Rengeteg Krúdyt kellett olvasnom ahhoz, hogy otthon érezzem magamat itt Pesten. Már nem látszik, de Budapest egykor egy barátságtalan, zord hely volt. A Kossuth téren a padok sarkából ecetfa nőtt. Ilyen ma már elképzelhetetlen. Amikor Tarlós Istvánt kritizálják, én csak erre szoktam gondolni. Hogy egy barátságtalan városból sikerült még egy falusi férfi szívébe is belopnia Budapestet. Higgye el, ez hatalmas dolog!

Fotó: vasarnap.hu

– Ennyire rossz volt a ’90-es évek Budapestje? 

– Ó, még később is az volt. Kifejezetten nem szerettem itt lenni. Mindenféle praktikát kitaláltam, felkerestem azokat a helyszíneket, amiket Krúdy látogatott. A végére már hunyorogva, de láttam a szépet is, aztán 2010-től kivirult a város. Engem tényleg nem vádolhatnak azzal, hogy ne szeretném a zöldet, a természetet. Ezért mikor például a Kossuth tér átépítésénél megindult a hiszti, „hogy majd kevesebb lesz a fa,” mindenkit csak nyugtatgattam. És valóban, a korábbi kommunista betontengerből egy zöldebb és élhetőbb tér lett. Aki nem látja ennek a pozitív oldalát, az nem is akarja.

– Ha mondjuk, fölajánlaná Tarlós Istvánnak, hogy lehetne fél évig Vasvár polgármestere, akkor vajon jó polgármester lenne?  

– Biztosan.

– Azért, mert Tarlós is mérnökember?

– Is. Illetve az a magabiztosság, a politikai kliséktől való mentesség és a humor, az a képessége, hogy csíp, de nem rúg. Ezek mind-mind megkülönböztetik őt a tucatpolitikustól. Több Tarlós kéne a politikába. 

– Honnan jött a „V” a vezetéknevébe?

– Egy időben, a magyar parlamentben három Németh Zsolt is ült. Ami időnként próbára tette az adminisztrációt is. Például az orvosi papírjaimat a „külügyi” Németh Zsolthoz küldték, míg az ő adóját tőlem vonták le. Druszámmal volt egy olyan interjú is, amibe végül az én képemet rakták be. Tehát adta magát a feladat. A második Orbán-kormány alatt felvettem a „V”-t. Az országgyűlésben a név szerinti szavazáskor így szólítottak: Németh Zsolt „V”as megye, Németh Zsolt Pest megye. Bár ma már néha zavart okoz a „V” betű. Egy TV bemondó a minap szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy: „Ötödik Németh Zsolt.” Akkor azért fogtam a fejemet.

– Miért ön, és miért nem a másik kettő?

– Úgy voltam vele, hogy mivel én kerültem be később a parlamentbe (1998-ban), ezért így illik.

– Biztos sokan megkérdezték már, de annak idején a rendszerváltozáskor miért kezdett el politizálni? Ha újra kezdhetné, akkor is ugyanígy döntene? Nem voltak veszélyesebb pillanatok ’89-90 körül? 

– Tisztán emlékszem a ’89. március 15-i rendezvényre Szombathelyen, amit a frissen alakult MDF szervezett. Olyan erő volt a tömegben, hogy minden félelmünk eloszlott egy pillanat alatt. Tudtuk, hogy nem fognak minket bántani. Bár volt nagyjából fél óra, ami azért izgalmasra sikerült. Épp a taxis-blokád alatt iktattak be ’90 októberében – egy elég szoros győzelmet követően.

– Mennyire volt szoros?

– Egy szavazattal győztem le alig 27 évesen a korábbi tanácselnököt. Ráadásul csak egy szavazókörben elrendelt megismételt szavazást követően.

– Igen, az tényleg elég szoros.

– Rögtön a mély vízbe dobtak. 1990 ősze volt, amikor a taxisok, a fuvarozók a magas benzinár miatt blokád alá vették a fél országot. Így alig pár órára rá, hogy „jegyzőkönyvileg” is átvettem a hivatalt, Vasváron is blokádokat szerveztek.

Az akkori jogszabályok szerint a polgármester volt a vezetője a helyi védelmi bizottságnak, amely eljárt a különféle katasztrófahelyzetekben. Ma már elképzelhetetlen, de nekem akkor még telefonom se volt, ezért rendőröket küldtek ki estefelé a lakásomra, azzal az üzenettel, hogy foglaljam el a hivatalt. Miközben hallgattam a híreket, már nyílt kormánybuktató szándékkal megbénították Budapestet. Eközben rajzolódott ki az ablakom előtt elsuhanó tányérsapkások képe.

Fotó: vasarnap.hu

Gondoltam: ez nem tartott sokáig! 

Hamar megnyugtattak, hogy csak üzenetet hoztak. Még aznap este elkezdtem a tárgyalásokat a fuvarozókkal, hogy azért mégse álljon le teljesen az élet a városomban. Ilyen volt a kezdet.

Úgy tudom, komoly háziverseny szokott kialakulni ön és a csornai Gyopáros Alpár között egy-egy országgyűlési választás során. Mi a titok ezekben a körzetekben?

Az utolsó három választás során Alpár kapta a nagyobb támogatást, ám egyre csökkenő különbséggel. Legutóbb alig 0,4 százalékkal kapott többet, mint én. Ha marad a tendencia, legközelebb behozom. Ugyanakkor így is boldog vagyok, hiszen 106-ból másodiknak lenni nem olyan nagy szégyen. Az a lényeg, hogy a feleségemnél én legyek az első, minden más versenyben a második helyet el tudom fogadni.

– Hogy lett önnél az MDF-ből később Fidesz?

– Arra kevesen emlékeznek ma már, de Vas megyében jött létre leghamarabb a polgári együttműködés – a KDNP, a Fidesz és az MDF közt. Jóval azelőtt, hogy ez országosan megvalósult volna. Vasban szinte a kezdetektől hagyományosan együtt tudtunk működni. Ráadásul volt nekünk egy Kovács Ferencünk, aki kiválóan összefogta a megyét. Fideszes országgyűlési képviselőként, majd megyei fideszes közgyűlési elnökként évtizedekig irányította Vast. Ez a közös munka látszik meg manapság az eredményeinken, de nem volt ez mindig így. Nem is szeretem, mikor ilyeneket mondanak, hogy:

 „nálatok megszületni nehezebb, mint választást nyerni.”

1990-ben csak egy szavazattal nyertem ugye, de 1994-ben a tanácselnök visszavette Vasvárt, és Körmenden, de Szentgotthárdon is hasonló volt a helyzet. Hosszú évek szívós munkájával tudtuk csak megfordítani az arányokat. Tehát szó sincs arról, hogy a jobboldalnak olyan lenne Vas megye, mint a szociknak a 13. kerület Pesten. Hogy a kérdésre is válaszoljak, azon a napon léptem ki az MDF-frakcióból – 2004. november 8-án –, amikor Lezsák Sándort kizárták. Attól a ponttól az MDF már végleg menthetetlenné vált. Azt az embert zárták ki, akinek a kertjében alakult meg maga a párt. Akkor azonnal kiléptem, meg se vártam, hogy kizárjanak. 

– Tradicionálisan erős volt a vasi érdekképviselet a kormányban eddig. Most hogy látja a helyzetet?  

– Nem hinném, hogy most gyenge lenne. Hende Csaba a magyar Országgyűlés alelnöke, ami egy miniszteri szintű beosztás. Én is úgy voltam két cikluson átívelően államtitkár, hogy 2018-ra, azok közül, aki 2010-ben velem kezdték, csak minden negyedik kollégám maradt a hivatalában. És persze tegyük hozzá, hogy az érdekérvényesítés terepe a választókerület. Legalább olyan jól tudja képviselni egy-egy adott térség ügyét a képviselő, mint egy államtitkár.

– Mi az, amit mindenképpen meg akar még valósítani a körzetében?

– Népfőiskolát Vasváron. 

Fotó: vasarnap.hu

– Mit élvezett az államtitkársága alatt a legjobban? Mely ügyek képviselete volt a legfontosabb?

– A zártkertek világa és a hungarikumok képviselete. Talán nem is tudja, hogy mik azok a zártkertek, de mégis a huszonnegyedik órában vagyunk. A gyerekkorom jelentős részét egy Oszkó melletti szőlőhegyen töltöttem a gyümölcsfák közt, ma pedig azt látom, hogy a parcellák közel fele gondozatlan, pusztulnak az ősi fák. Meg szeretném menteni ezeket az unokáinknak.

– Tényleg nem tudom, mik azok a zártkertek.

– Pedig Magyarországon még most is 200 ezer hektárnyi ilyen terület van. Ezek nem feltétlen a történelmi borvidékek részei, általában egy-egy kisebb település határában húzódó apró parcellás területek szőlővel, gyümölcsössel. A másodgazdaságok terepei ezek, nem az árutermelésé. A Vasi-hegyháton minden családnak volt egy szőlője, présházzal. Túlélték a kommunizmust is, mert nem vonták be a zártkerteket a téeszekbe. „Korszakokon átívelő menedék” volt a zártkertek világa, nem lenne jó, ha épp most veszítenénk el őket. Nem csak tájvédelmi, közösségmegtartó szerepe miatt van jelentősége a fennmaradásuknak. Olyan egyedülálló gyümölcsfaállomány található meg ezekben, mint a batul alma, a tüskés-, a mézes, a bakszarkörte. Ezeknek a tájfajtáknak a szaporítására jártam ki egy jogszabályt. Egy cigányalmafa elismertetése korábban olyan idegölő folyamat volt, mintha egy japán rokonát akarta volna valaki meghonosítani. Ráadásul egy kétmilliárdos pályázati keret is létrejött, ami segíti a zártkertek fennmaradását.

– A zártkertek miért nem hungarikumok?

– Egyrészről, mert ehhez hasonló Ausztriában is megtalálható.

– Ha ők vették át tőlünk?

– Hungarikum az lehet, ami a magyarságra jellemzően ismert és elismert. Alkalmas kell lennie arra, hogy a kultúránkat népszerűsítse a világban. Egyedinek kell lennie.

– A Rubik-kocka akkor miért nem az?

– Mert Rubik Ernő nem mutatott fogadókészséget ez irányba. Szerintem pedig ott lenne a helye.

Fotó: vasarnap.hu

– Minden hungarikumról egyértelmű volt, hogy annak kell lennie?

– Szerintem amiről nem egyértelmű, amit magyarázni kell, az ne legyen hungarikum. Ha közepes műveltséggel valaki ismeri, tudja, hogy az a bizonyos dolog a magyarság kultúrájának karakteres eleme, akkor legyen csak hungarikum. Ami ezen a körön kívül esik, de a kulturális jelentősége miatt óvnunk kell, azt a Nemzeti Értéktárba kell rakni.

– Tehát, lehet olyan, hogy ma feltalál valaki valamit, és 15 év múlva hungarikum lesz?

– Igen. Csak fordított az út, előbb legyen híres, és csak aztán hungarikum.

– Mikor hallotta először azt a szót, hogy hungarikum?

– Talán Lakiteleken Lezsák Sándortól hallottam ebben az intézményesített formában először. Köznapi értelemben azonban már használták. Sőt, vannak szinonimái is: „magyar jelek”. Alexa Károly például „nemzeti kódoknak” nevezi.

– Gondolja, hogy nagyobb lesz most a magyarországi európai parlamenti választásokon a részvétel, mint korábban? 

– Nagyon csalódott lennék, ha nem. Ez eddig a legfontosabb EP-választásunk. Értékrendek vetélkedéséről szól, és nem csak a globalista és a nemzeti értékek közti csatáról. Nem szabad engedi, hogy ránk erőltessenek a miénktől eltérő kultúrát. Ezt érzem egyébként a szlovénoknál és az osztrákoknál is. Mozgolódnak az emberek, és rendre megdicsérik Orbán Viktort, egyelőre csak félhangosan, de valaha ez még suttogás volt. Hátha májusra már hangosan követelik az európai emberek a „magyar utat”.

C.Z.