Merj élni! – Elmélkedés farsangra

A napokban került kezembe a Szent Gellért Kiadó gondozásában megjelent vékony kis kötet, ami Születésnap közeleg címmel fogja egybe Balás Béla püspök keresztény ünnepeinkről szóló „egyperces” rövid elmélkedéseit.

„A jó könyvek viszik előbbre a világot” – jelzi a kiadó a maga hitvallását a kötet belső borítóján, amellyel e szellemi műhely immár közel harminc esztendeje szolgálja a keresztény művelődés ügyét, és mint olvasó, ezúttal is csak megerősíteni tudom, hogy az ilyenféle kötetek egész bizonyosan képesek – ha csak egy kicsit is – igazítani valamennyit ezen a kizökkent világon.

„A hittudományok művelői egytől egyig állítják, hogy Jézus a mentésünktől függetlenül is eljött volna hozzánk. Ha nem lett volna szükség nagypéntekre, karácsony akkor is lett volna, hiszen a Jóisten eredeti tervrajza szerint a világ nem Kórháznak készült, hanem Templomnak, az Élet Laboratóriumának. Az első karácsonykor ezt hirdették az angyalok, s ezt visszhangozzák a későbbi ünnepek” – üzeni nekünk fennen már a fülszöveg is.

„… a világ nem Kórháznak készült, hanem Templomnak, az Élet Laboratóriumának.” Nagyon kevés ehhez fogható vigaszszót kap manapság a minden jó sivatagában szomjazó emberiség!

A kötet minden írása olyan, mint egy föld mélyéről felhozott ásvány. Minden gondolata a maga teljességében megélt, hiteles élet egy-egy ragyogó szellemi kikristályosodása. Az öregkor sokat tapasztalt kedélyes emberszeretete hatja át minden sorát, olvasás közben felemelő és vigasztaló beletekinteni a szerző isteni derűvel megvilágított emberi világába. Balás Béla a lélek azon tájaira visz el bennünket, ahol valamiképpen mindig is szerettünk volna élni, örök ünnepi időkbe vezet bennünket.

„Beton püspök” a farsang ünnepéről írt, alábbiakban idézett, aktuális elmélkedésében arra biztat bennünket, hogy merjünk élni, „hiszen csak az tudja odaajándékozni az életét, aki azt el is kezdte”!

Farsang idején

Ha nevetsz a gyengén, aljas vagy. A gúny a beteg lélek váladéka.

Ha mosolyogsz a hatalmaskodón, akkor te vagy az erősebb. A politikai vicc, az ellenállás egyik formája, szikra, amely az igazság magmájából pattan.

A szatíra a szellem szabadságharca. Ezzel próbálkozott a tragikus sorsú Swift a Gulliverben, avagy a hitleri időkben Chaplin a Diktátorban. Így védte a kereszténységet a megtért Chesterton, és így küzdött az emberségért a szovjet Jevtusenko.

Az állatnak nincs humora. A doromboló macska pofája mindig merev, véletlenül se mosolyog.

Az állati ember csak röhögni tud, amibe belelendül egy-két pohár bor után.

Az öröm viszont tiszta szívben születik, ha már nem fér belénk, úgy hívjuk: ujjongás, s ehhez elég Isten kegyelme. A Sátán ezt elvesztette, ezért ő szomorú és irigy. Vég nélkül kacagni csak a mennyben lehet…

A jó vicc úgy láttatja a lényeget, hogy azt nem mondja ki. A tréfacsináló, miként a költő, átlát a világon, mert valami többet vesz észre. Az igazi humoristák: a filozófusok testvérei és a szentek rokonai. Ők az emberiség legjobbjai, mint Néri Fülöp, Mórusz Tamás vagy XXIII. János.

Volt, aki könyvet írt a nevetésről, mint a francia tudós, Bergson. Voltak, akik oldalakon át elemezték az örömet a Biblikus Teológiai Szótárban… de az az igazi, aki csinálja.

Mondd meg, tudsz-e nevetni,
s megmondom, ember vagy-e.
Mondd meg, min nevetsz,
s megmondom, ki vagy.

Nevess tele szájjal, táncolj teljes szívvel, dalolj önfeledten! Barátkozz szépen, és gazdagodj mélyen. Egyszóval merjél élni, hiszen csak az tudja odaajándékozni az életét, aki azt el is kezdte!

***

A szerzőről, Balás Béláról – barátainak, tisztelőinek csak „Beton atyáról” – valóban elmondható, hogy minden emberpróbáló viharos időben rendíthetetlen moccanatlansággal emelkedett ki az Élet igaz talajából, ezáltal válhatott személye sokak számára igazán biztos szellemi támpontot jelentő betonpillérré, beceneve is valamiképpen innen eredeztethető.

Akik nem ismernék a szerző életét közelebbről, azoknak idézzük Bolberitz Pál teológus akkor mondott méltató szavait, amikor 2016-ban átvette a kommunizmus kegyetlen éveiben is a kereszténység és a nemzet mellett való kitartása elismeréséül neki adományozott Parma fidei – Hit pajzsa díjat:

Balás Béla 1941-ben született Budapesten, 1959-ben érettségizett a budapesti Piarista Gimnáziumban, és még abban az évben felvételt nyert az esztergomi Érseki Hittudományi Főiskolára. Az állami hatóságok 1962-ben – több társával együtt – eltávolították a szemináriumból a Regnum Marianum közösséggel való kapcsolata miatt. Ezt követően két évig a lábatlani plébánián „templomtakarítóként” folytatta tanulmányait. Ötödévre visszakerült az esztergomi szemináriumba, itt szentelték pappá 1965-ben. Több helyen, mások mellett Nagymaroson és Budapesten működött káplánként, majd 1977-től Bajóton volt plébános.

Rendszeresen tartott ifjúsági lelkigyakorlatokat, a nagymarosi ifjúsági találkozó egyik vezéralakja volt. Képes volt megragadni az ifjúság fantáziáját, s reményt adni nekik. Épp ezért munkássága nem kerülhette el a hatóságok figyelmét sem, hiszen a ’60-as évek nyílt és burkolt egyházüldözésének egyik célja az volt, hogy elvágja az egyház utánpótlását.

A rendszerváltás után nevezték ki veszprémi segédpüspökké, majd 1993-ban az újonnan alapított Kaposvári Egyházmegye püspöke lett.

E pár perces videóban személyesen is vall ezekről az évekről. 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!