Lányok az éjszakában

Unokatestvéreim gimnazista korukban egy magyar kisvárosban éltek. Ha a hét végén szüleikkel együtt rokonlátogatásra mentek, ahonnan este nyolc után érkeztek haza, akkor ehhez az iskola előzetes írásbeli engedélyét meg kellett szerezniük. Mindez talán ma hihetetlenül hangzik, és túlzásnak számít.

Azt olvasom, hogy nemrégiben itt Budapesten hajnali három táján egy, a városban egyedül bóklászó fiatal lány bekérezkedett egy immár zárt keletiek működtette étterem mellékhelyiségébe, egy másik pedig ugyancsak hajnali három tájt egy másik hasonló étterembe kérte be magát, mert haladéktalanul föl akarta tölteni a számára nélkülözhetetlen zsebtelefonját. Amikor már biztosan nem akarta hívni őt senki sem, mert akkortájt minden normális ember otthon alszik az ágyában, akinek másnap feladatai, tennivalói vannak. Mindkettőt migránsok megerőszakolták.

Az is szélsőség, ha hajnaltájt fiatal lányok egyedül kószálnak a városban, vagy ha fiatal gimnazista lányok egyedül mennek a hét végén diszkóba, ahol aztán agyontapossák őket, amint az néhány éve a Nyugatival szemben történt.

Ez azonban ma normálisnak számít.

Az a benyomásom, az egész  jelenség mögött – a nyilvánvaló ostobaságon és felelőtlenségen kívül – kóros szellemi és lelki üresség tátong, amelyet céltalan tevékenységgel, a szórakozás mindenáron való hajszolásával és egyéb pótcselekvésekkel próbálnak meg kitölteni. Vagy bármi mással. Csak ne legyen tanulás vagy munka. Ne legyen olyan szaga, mintha komolyan készülnének egy felelősségteljes életre.

 Maróth Miklós

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Gyerekkori karácsonyok
Időnk, embertől-emberig
A köldökzsinór örökre összeköt