A szent, aki az elmúlásnak is ellenállt

1858. február 11-én Lourdes-ban a 14 éves, hosszú ideje asztmától szenvedő Soubirous Bernadett húgával és egy barátnőjével elment fát gyűjteni a közeli massabielle-i sziklához. A ködös, borongós időben Bernadett lemaradva társaitól egy női alakot pillantott meg a sziklaüregben.

A barlangban megjelenő csodás hölgyalak hófehér ruhát viselt, égszínkék övvel és fehér köpennyel, lábát arany rózsák díszítették. Bernadett kezdetben nem tudta, ki az, aki kizárólag neki mutatkozik, azonban a hölgy később felfedte kilétét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Az első jelenést követően még 17 alkalommal tűnt föl, mindig bűnbánatot és engesztelést kérve. 

Bernadett a látomások hatására már fiatalon, 22 évesen zárdába vonult. Élete hátralevő éveit a nevers-i St. Gilard kolostorban az Úr szolgálatában töltötte. 1879-ben, 35 évesen, csonttuberkulózisban hunyt el.

Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni Szent Bernadettet, majd 1908-tól X. Piusz pápa az egész egyházra kiterjesztette az emlékezés szokását.

Bernadett halála után hosszú évtizedekig a neversi kolostor temetőjében nyugodott. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében exhumáltatták a holttestet. Mindenkit megdöbbenésére a testet  épen találták, miközben a kezében lévő kereszt és rózsafüzér teljesen eloxidálódott. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a lány a szemük láttára sötétedett el.

1933-ban avatták szentté. XI. Piusz pápa szerette volna, hogy a Katolikus Egyház méltóképpen emlékezzen a fiatal leányra, személye és csodás tevékenysége példa legyen minden ember számára.

Szentté avatása után, 1937-ben újabb orvosi bizottság figyelte meg Bernadett holttestét, még szövetmintát is vettek testéből. A vizsgálat eredménye mély megdöbbenést keltett az orvosi csoportban, akik azt tapasztalták, hogy a lány mája nem indult bomlásnak még ennyi év elteltével sem. Egyáltalán nem látszottak a pusztulás jelei: a test önmagától mumifikálódott.  

A történtekre máig nem tudtak pontos magyarázatot adni annak ellenére, hogy később a koporsót még kétszer felnyitották: először 1919-ben, majd 1925-ben. Kezdetben a csodát tagadni próbáló hitetlenkedők azt állították, hogy Bernadett testét halála után azonnal bebalzsamozták, és pusztán ennek köszönhető, hogy az ellen tudott állni a természet törvényeinek. Ezt az elképzelést azonban cáfolja az a tény, hogy két orvos – egymástól függetlenül – is megállapította, hogy külső beavatkozásnak, balzsamozásnak semmi nyoma.

A különös jelenségre az egyház tanítása szerint az a magyarázat, hogy ez a jutalma azoknak a hívő embereknek, akik a leginkább Isten akarata szerint élnek: testük a haláluk után ellenáll az elmúlásnak. I. János Pál pápa nyomán az Egyház 1993-tól az első Lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.