Kiléptünk abból a rendszerből, amibe tartozunk, pótcselekvéseink pedig aggodalomra adnak okot. De nem kell ennek így lennie, vissza is térhetünk.
Az egyháztagság, hovatovább a krisztusi létmód nem automatizmus tárgya – írja a Reposzton megjelent „klerikális re-akciójában” Soós Szilárd a német egyházfinanszírozási rendszer és annak válsága kapcsán. Merthogy – amint arra pontosan rámutat – mindez napi döntést igénylő kérdés.
Ugyanakkor a tekintetben is helytálló meglátással szolgál, hogy az egyháznak újra és újra fel kell tennie a kérdést önmaga számára: mi a küldetése, mi végre van a világon. Merthogy nem az intézmény a lényeg, hanem a küldetés: „bekötni az embereket Isten kozmikus világába, a megváltásba”.
Vekerdy Tamás nyomán pedig rámutat: „a modern ember már nem része a kozmikus világnak. Kirekesztette magát. Részekre emlékszik csak. Az egész számára bonyolult és félelmetes. Ezért nincs az egészre nézve érvényes narratívája. Fél hibázni, ezt kimondani, újrakezdeni…”
hirdetésEnnélfogva pedig – merthogy küzdelemre termett alkat, csak ezt elnyomja – mindenféle tökéletesen természetellenes pótcselekvéssel köti le magát, hogy úgy érezze, tett valami hasznosat. Aztán jönnek a legfurább példák mindenféle jogkiterjesztés formájában…
Ugyanakkor nem kell mindennek így maradnia; ha nem hagyjuk el Istent, rendben marad az életünk. Csak ragaszkodnunk kell hozzá.
Soós Szilárd jegyzete ide kattintva olvasható.
(A kép forrása: Pixabay)
