Budapest-víziók 1935-ből

Nagy keletje van mostanság a Budapest-vízióknak: Horváth Csaba a Szabadság városával, Karácsony Gergely a Budapest Agórával, Puzsér Róbert a Sétáló Budapesttel házal a szavazók kegyeiért. Megnéztük, hogy kinek milyen víziója volt egykor a székesfővárossal kapcsolatban, s ráleltünk két Dezsőnk, Kosztolányi és Szabó egy-egy szép idevonatkozó gondolatára.

Kosztolányinak volt egy különös (tengerparti) Budapest-álma, amit így írt meg a Színházi Élet, 1935. júniusi számában:

„Feladat: Álmodják meg Budapestet.

Úgy, ahogy látni szeretnék, vagy amilyennek lennie kéne

Gyakran álmodozom arról, hogy Budapest a tenger partján fekszik, az agg Gellért-hegy lábát a dagály hullámai mossák, a város egy része karéjosan a tengerparton helyezkedik el, a másik része szigeteken, mint Velence vagy Stokholm, árbócerdő sötétedik a mai Duna-parton, sirályok röpködnek az Ezredéves Oszlop felet, osztrigát és csillaghalat árulnak az Oktogon téren, alföldi magyarjaink tengerészkocsmákban mulatnak az Angyalföldön, esténként elgondolázunk a Városligetbe, szegény, küszködő népünk pedig „hasát kivetve a szép verőfénynek”, boldog semmittevésben, jóllakottan és elégedetten heverész a tengerparton”.

Kosztolányi Dezső, Szabó Dezső és a ’35-ös Budapest

Szabó Dezső 1935. április 13-án keltezett, A falu Budapest című írásában így töpreng a várossal kapcsolatban:

„Ha a most elkövetkezendő években sikerül megszervezni a magyar életakaratot: Budapestre nagy kulturális, politikai és gazdasági szerep vár a jövőben Kelet-Európában. De különben is: Budapest a döntő harctér, ahol eldől a magyar élet-halál harc. Ez a város a magyarság kitárt ablaka a világra, itt kell megmutatnunk egyéniségünk, alkotó erőnk teljes arcát. Ha Budapestet nem tudjuk magyarrá hódítani: kisorvadunk az alkotó nemzetek versenyéből.

Budapest, amellett, hogy az ország fővárosa: a legnagyobb magyar falu is. Fájdalom, statisztikai adatok nem állanak rendelkezésemre. De azt hiszem, nem tévedek túlságosan, ha a falu-Budapest lélekszámát kb. százezerre teszem. Az ország minden részéből idekerült háztartási alkalmazottak, szolgák, munkások, kubikusok, viceházmesterek stb., stb. tömegei a Budapestre egybebújdosott falu lélekszámát légióvá nevelik.

Ezek mind: kitépett, szél sodrába került lelkek. Az ősi talajt kihúzta alóluk a nyomorúság. Hol kapnak új tápláló földet gyökereik alá Budapest kietlen rohanásában? Hétköznap végzik a nehéz kenyér vak robotját. Esténként s a vasárnapokon és ünnepnapok ásításában védtelenül ténferegnek a világváros ezer kísértései közt. A nagy pénz-Bakony gyilkos bozótjaiban lesnek rájuk az alkohol, a prostitúció, a kártya, a rossz betegségek és a rosszabb szenvedélyek. Árva, elhagyott lelkek ezek, akik elvesztették az anyai humus megtartó erőit s a véletlen vak szele szerint sodródnak a végzet valamelyik kegyetlensége felé.

Nem volna-e emberül kötelesség, nem volna-e a magyar megépítés szent feladata: hogy megmentsük: ezeket a lelkeket?”

A megmentésükre pedig e tervvel állt elő, remek ötletei közül felidézünk párat a tanulmányából:

„Budapesten népkerteket kell létesíteni népházakkal. A népházakban legyenek: könyvtár, előadó terem, népművészeti műhelyek, színpad, tánchelyek, kocsma-terem. A kertben kertművészeti műhely s játszóterek. A könyvtárban legyenek meg a magyar népköltészet alkotásai, a nagy magyar alkotók művei, a nép gyakorlati életéhez szükséges útmutatású könyvek és semmiképpen sem az uralkodó kurzus Bujdosó könyvei (itt Tormay Cecilé 1918-19-ről szóló könyvére gondol – a szerk.) vagy szörnyű Gyula diákjai (itt pedig Somogyvári Gyula méltán elfeledett költő irredenta verseire utal – a szerk.)

(…) Az előadó teremben bizonyos hétköznapi estéken és ünnepnapokon tervszerű sorozatot összeadó előadások tartassanak. De nem hazafias sikolyok, nem irredenta bőgedelmek és nem is keresztényi szóömlések vagy esztétikai folyások stb. Hanem összefoglaló tervben átgondolt útmutatások arra: melyek az egyén és a család egészségének feltételei, a védekezési módok a betegségek ellen, hogyan kell a gyermeket tehetségük irányában helyesen nevelni, milyen pályák, milyen fejlődési lehetőségek állanak előttük, hogyan szervezkedjenek gazdasági, kulturális érdekeik védelmére, melyek a gazdasági termelés legcélszerűbb modern formái, kik voltak a magyar szellem nagy alkotói és mit adtak stb.

(…) A táncteremben csak magyar táncok volnának lehetségesek. És itt megtanítanák a magyar faluk népét a magyar nép régi táncaira. A színpadon — talán néha színészek is — de leginkább a jelentkező falusiak adnának elő népszínműveket, népies játékokat, népi meséket, balladákat és a népköltészet egyéb termékeit. Ugyanitt tanítanák a magyar népi zenét s a Bartók-Kodály gyűjteményben megmentett népdalokat.

A magyar falu kert adataiból megalkotott kertben tanítanák a magyar kert és falu díszítés művészetét játszóterein a magyar játékokat.

(…) A kocsmahelyiségben olcsó és jó magyar koszt s mérsékelten kimért jó magyar bor legyen — és semmi más ital. Az egész népi intézményben seholsem legyen semmi nagyképűen pedagógiai, feszélyező vagy legényegyletien kegyes. Szabad emberek vidám szabad találkozó helye legyen. Mindenki oda menjen be, ahová akar, azt nézzen, tanuljon, úgy mulasson, amint hajlamai diktálják.

(…) Egyelőre elég volna két ilyen hatalmas falutelepet teremteni Budapesten. Talán a Népligetben az egyiket, a másikat okvetlenül Budán, a Vérmezőn. Hatalmas lépés volna ez Buda magyarrá hódításában. És megszépítése volna ennek a csodálatos térnek, melyet házakkal már úgyis úgy körülcsúnyítottak, mintha fővárosunk az arkitektúrai és városrendezési ocsmányság Nobel-díjára pályázna. Később minden kerületnek volna ilyen falu-telepe.

(…) nem jó volna már egyszer a magyar nép tényleges felemelésében keresni a Nemzeti Egység és a magyar jövő útjait?” – zárja ezzel a sorral gondolatébresztő tanulmányát.

***

Úgy látszik, nagy keletje volt a ’30-as évek közepén a Budapest nevű világváros újragondolásának, így nem csak nagyjainkat késztették ábrándozásra, hanem külföldi filmesek is rácsodálkoztak e különleges város pompájára. Íme, felidézzük pár korabeli filmmel Budapestet, épp majdnem évre pontosan abból az időből, amikor ezek a fent idézett írások születtek.

Beautiful Budapest – 1938 Metro Goldwyn Mayer híradófilmjén

Budapest – 1936

Egy 1936-ban forgatott svéd dokumentumfilm mutatja be Budapestet, mozgóképekkel és hozzá fűzött svéd nyelvű kommentárokkal. A videó végén sorra kerülnek a híres budapesti fürdők is, amelyeket Európa legszebb fürdőinek neveznek Európa legszebb városában. Az egyik képen feltűnik a mai Szabadság téren egykor felállított trianoni országzászló, és a körülötte található virágágyás is, amelyből Nagy-Magyarország alakját rakták ki.

BUDAPEST 1939 (16-mm Kodak color filmen)