Békés Márton: Soros primitív és holisztikus világképe valódi életműben egyesül
„Csak írja azt, hogy a korábbi szovjet birodalomból Soros-birodalom lett.”
(Soros György, Temesvár, 1994)
A szerző, Békés Márton nehezen tudja leplezni érzéseit, de írása mindenesetre fellebbenti a függönyt olyan összefüggésekről, amelyekről ritkán esik szó a magyar közbeszédben. Lássuk hát Soros György mestertervének legfontosabb csomópontjait – a mandiner.hu nyomán.
A világkapitalizmus értesítője, a Financinal Times 2018-ban egyenesen az év emberének választotta Soros Györgyöt, mondván: „a filantróp a liberális demokrácia hordozója, amely manapság a populisták támadásainak kereszttüzében áll”, s mint ilyen, „az egyetlen magánszemély, akinek saját külpolitikája van”.
Soros – írja Békés Márton – valóban „államférfi állam nélkül”, életrajzírója, Michael T. Kaufman szerint is „messianisztikus milliárdos”. A Nobel-díjas Robert Solow szerint „amatőr” a pénzpiacok működési elvének leírása terén, tőkepiaci spekulációi és Nyílt Társadalom Alapítványa révén éppúgy dúsgazdag, mint amennyire befolyásos. A kettő természetesen összefügg, így
„nagy tévedés volna csak a pénzt látni Soros mögött és figyelmen kívül hagyni az eszmét, amelyet támogat vele.”
Főleg, mert 2017 novemberében személyes vagyona nagy részét, mintegy 18 milliárd dollárt alapítványához csoportosított át, amelyet elnököl is – emelte ki cikkében Békés Márton.
Soros számtalanszor leírta már és többször nyilatkozott arról is, hogy az ’50-es évek elején a London School of Economics-on tanára, Karl Popper befolyása alá került, aki 1945-ben megjelentetett A nyílt társadalom és ellenségei című kétkötetes könyvében a totalitárius diktatúra egyetlen ellenfelét a liberális demokrácia és egy mérsékelt szociáldemokrata társadalmi reform szövetségében pillantotta meg.
Soros ezt követően több ízben is filozófiai munkásságba akart kezdeni, de ez végül egyik alkalommal sem sikerült.
Tucatnyi könyve mellett rendszeresen publikált szaktanulmányt a pénzpiacokról és elméleti esszét a globális liberális demokrácia előmozdításáról, szólalt fel konferenciákon és beszélt nemzetközi találkozókon, tárgyalt kormányfőkkel Davosban és eurokratákkal Brüsszelben, s adott át kitüntetést egyeteme nevében a kozmopolita értelmiség tagjainak. Két legelső könyvében (A pénz alkímiája 1988, Opening the Soviet System 1990) nem is csinált titkot belőle, hogy a
„zárt társadalmak felnyitása”
és nemzetközi pénzpiaci tevékenysége szorosan összefügg.
Ennek legjobb példája az volt – írja a mandiner.hu-n Békés –, amikor az angol font elleni, 10 milliárd dollár értékű 1992-es támadása után devalválta a fontot, Soros cége, az 1969-ben alapított Quantum Fund viszont kétmilliárd dollárt kasszírozott. Három hónappal később 250 millió dollárt utalt át a Közép-európai Egyetemnek. (Ez azóta működik Budapesten, hogy az egyébként szabadpiacpárti Václav Klaus cseh miniszterelnök 1991 végén elérte, hogy Prágából távozzék.)
Sorost a szerző szerint az ezredforduló tájékán különösen foglalkoztatta a neoliberális rendszer belső korrekciójának kérdése (A globális kapitalizmus válsága – Veszélyben a nyílt társadalom 1998, A nyílt társadalom avagy a globális kapitalizmus megreformálása 2001), ám mára a neoliberális gyakorlat megfékezése helyett inkább a nemzetállamokat akarja korlátozni, amelyhez több eszköz is rendelkezésére áll. Például a bevándorlás támogatása, a helyi és globális nem választott testületek jogkörének bővítése, nemkormányzati szervezetek finanszírozása, kormányellenes tüntetések szervezése.
1979-ben, kimondottan Popper előtt tisztelegve alapította meg az Open Society Foundations-t (OSF), egy év múlva már ösztöndíjakat osztott. Az első regionális Soros-alapítványt – Aczél Györggyel való tárgyalása után – a Magyar Tudományos Akadémiával kötött együttműködés keretében hozta létre, 1984-ben.
„Ezt lengyel, szovjet és kínai fiókszervezetének megalapítása követte,
de pekingi központját rövidesen bezárta, mivel a kínai belügy titkosügynökei kerültek benne vezető pozícióba. A közép- és kelet-európai rendszerváltoztatások hulláma valójában csak korrelált Soros regionális támogatási tevékenységével, amelyet legalább annyira motivált a befolyásszerzés, mint a nyílt társadalom iránti tényleges elköteleződés – tevékenységéről ő maga is beszámol A lehetetlen megkísértése. A kelet-európai forradalom és a Soros Alapítvány című 1991-ben kiadott tanulmánygyűjteményében” – írja a szerző, aki szerint a Soros-forradalom nem is ért véget a kommunizmus bukásával, hiszen ezzel csak az első akadály hárult el a végső cél, vagyis a nyílt társadalom felépítése elől.
1990 és 1992 között 16 volt kommunista országban működtetett alapítványt, jelenleg összesen 37 országban tart fenn képviseletet, de 140-ben aktív.
Az OSF ernyője alatt tevékenykedő, általa létrehozott és finanszírozott szervezetek száma világszerte körülbelül 200.
Vélekedése szerint a szovjet típusú, központi zárt társadalmat a 21. század elején sok kis zárt társadalom váltotta fel, amelyben a legnagyobb problémát a nacionalizmus és a nemzeti államhatalom cselekvési körének növekedése okozza. (Ez a kérdés egyébként már 1992-es könyvében is foglalkoztatta: Nationalist Dictatorships versus Open Society.)
A nemzetközi Operation Soros mindenütt helyi, nemzeti ellenállásba ütközik. Franciaországi, 1988-as bennfentes kereskedelme miatt 2002-ben 2,2 millió euró megfizetésére ítélték, Malajzia a valutája elleni 1997-es machinációk miatt persona non gratának nyilvánította, Oroszország 2015-ben összes szervezetét kitiltotta területéről, Törökország kiszorítja szervezeteit, de az anticionista szervezetek élénk támogatása miatt Izraelben is nemkívánatos személy, Magyarországon pedig 2018-ban lépett életbe a „Stop Soros” törvénycsomag.
Nyíltan Soros-ellenes a lengyel konzervatív populista kormány, a magyar és az izraeli jobboldali kabinet, Romániában a szociálliberális, Macedóniában és Szlovéniában a jobboldali ellenzék, valamint a Trump 2016-os megválasztása mögött álló Bannon-agytröszt – sorolja cikkében Békés Márton, akinek summázata szerint Soros elméleti, pénzügyi és politikai munkássága egységet alkot,
„egyszerre primitív és holisztikus világképe valódi életműben egyesül. Ez az életmű bizarr és egyedülálló, hiszen afféle börzefilozófusnál jóval többről van szó vele kapcsolatban, bár filozófiai, pénzügyi és politikai gondolatait sohasem kerüli el a lehangoló közhelyesség”.
Forrás: mandiner.hu
