Kiált a mártírok vére

“Ha az üldözés egy tó lenne, akkor a tavalyihoz képest egyszerre mélyebbé és szélesebbé vált volna” – ezzel a hasonlattal vezette be Michel Varton, az Open Doors strasbourgi irodavezetője a keresztényüldözésről szóló idei jelentést. A Hetek című lap összesítése.

 

 

A „tó” szélesedését jelzi, hogy a föld 195 országából 73 ország esetében mértek „erős”, „nagyon erős”, vagy „extrém” keresztényüldözést. 11 ország került az „extrém” kategóriába (Észak-Korea, Afganisztán, Szomália, Líbia, Pakisztán, Szudán, Eritrea, Jemen, Irán, India, Szíria), 29 országban pedig  „nagyon erős” a keresztényüldözés. A két kategória összesen 40 országa közül 31 esetében a szélsőséges iszlám váltja ki az üldözést.

Érdekesség, hogy keresztény kultúrkörhöz tartozó ország is bekerült a „nagyon erős” kategóriába: Mexikóban a maffiarendszer a fő ütközőpont.

Figyelemre méltó, hogy az első jelentés publikálása óta (25 éve) nem fordult elő, hogy 23 ország „nem fért fel” az 50-es országot felvonultató toplistára, annak ellenére, hogy azokban is „erősnek” minősítették a keresztényüldözést (tavaly csak 7 ország „lógott ki” a listából). Ezek majdnem mind afrikai országok, ahol a fő tényező szintén a szélsőséges iszlám (de nem csak az, például Ruanda esetében a kormány higiéniai okokra hivatkozva meglehetősen egyszerűsített eljárással 2018 márciusában 800 keresztény gyülekezeti házat záratott be). Afrikán kívül Kuba, Venezuela, Nicaragua, valamint Kirgizisztán szintén „várólistások” (ez utóbbi kivételével minden közép-ázsiai volt szovjet utódállam évek óta szerepel az 50-es listában).

Tavaly a hite miatt 4305 keresztényt gyilkoltak meg, minden kilencedik áldozat nigériai keresztény. Mivel csak a regisztrált, ismert eseteket veszik figyelembe, ez a szám köztudottan alábecsült (zárt országok esetében kevés az ellenőrizhető információ, a fegyveres konfliktusokban, háborúkban elesett keresztényeket nem veszik figyelembe, csak a szó szoros értelemében, az áldozat keresztény mivoltával összefüggő gyilkosságokat).

2016-ban kevesebb mint ezer mártírhalált regisztráltak. A két év alatti megnégyszereződés a nigériai, valamint más afrikai országok mártírjai nyomán következett be (Közép-Afrikai Köztársaság, Szomália, Mozambik, Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Dél-Szudán) – ahol a Boko Haramnál kevésbé ismert, szintén iszlamista terrorszervezetek, milíciák szedik áldozataikat. Tanulságként levonhatjuk, hogy az iszlám terror súlypontja a Közel-Keletről Líbián keresztül Afrikába helyeződött át.

Az üldözés egyik mérőfoka az istentisztelet helyszínéül szolgáló épületek rombolása, rongálása. Idén több ilyen incidenst regisztráltak, mint tavaly (1847 épület 1188 épülettel szemben). A növekedést itt is Nigéria adja, kisebb mértékben India, Burma, Mexikó és Ruanda. Az elemzésben használt további mutató a letartóztatások száma. Ebben egyértelműen Kína vezet (az összes 3150 letartóztatásból 1131 Kínában történt), amelyet Eritrea követ (370 eset).

Az erőszak elmélyüléséhez tartozik egyre több helyen a nemi erőszak. Bár számok nincsenek, az Open Doors egyéb anyagaiból láthatjuk, hogy Nigériában, Indiában, Burmában, Kongóban és a Közép-Afrikai Köztársaságban is megjelenik az erőszaknak ez a formája a keresztényüldözésben, az 50 toplistás ország közül tizenhétben.

Idén nyáron a szervezet nyilvánosságra hozta a kilencéves Anjali Masih esetét, akit megerőszakoltak és meggyilkoltak, miután a szülei egy helyi gyülekezetben frissen megtértek hindu háttérből.

Nigériában, a Közép-Afrikai Köztársaságban az Open Doors külön tanácsadással szolgál a nemi erőszakon átesett nők és rajtuk keresztül a családjuk, a közösségük felé. Nigériában a Boko Haram által elrabolt nők közül az elmúlt évek során sokan kiszabadultak (megszöktek vagy a katonaság mentette ki őket), azonban az eredeti közösségükbe történő visszailleszkedésük számos akadályba ütközik.

Az eredeti cikk ide kattintva olvasható. Részletes összeállítás olvasható a Hetek című lap 2019. január 25-i lapszámában.

 

Kép: premier.org.uk

Iratkozzon fel hírlevelünkre!