Hetvennégy éve hunyt el Szerb Antal
Szerb Antal 1901 május 1-jén született, budapesti zsidó családban. Édesapjával még gyermekkorában római katolikus hitre tért, s gimnáziumi tanulmányait is a piaristáknál kezdte meg. Magyar tanára Sík Sándor volt, aki a kezdetektől fogva nagyon komoly hatást gyakorolt az ifjú Szerb Antalra.
Szerb Antal irodalmi tehetsége már a középiskolai évek során megmutatkozott. Az érettségit követően egy évet Grazban tanult klasszika filológia szakon, majd 1920-ban a pesti egyetemre iratkozott be, magyar-német szakra. Egyetemi évei alatt angolul és franciául is megtanult, 1924-ben doktori címet szerzett (disszertációját Kölcsey életpályájáról írta). Az egyetemi évek alatt ismerkedett meg a „Barabásokkal” is, azokkal a fiatal költőkkel, akik hozzá hasonlóan zsidó családba születve tértek a keresztény hitre.
Az 1920-as évek során változatos munkakörökben dolgozott. A Belvárosi Színházban egy évig rendezőként működött, később pedig a Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola tanára volt. 1929-30-ban egy ösztöndíjnak köszönhetően Londonban tartózkodott egy évig, itt a nemzetközi irodalommal ismerkedett meg mélyebben. Ezenfelül a Londonban töltött idők inspirálták legjelentősebb regényét, az 1934-ben megjelent A Pendragon legendát is.
A 30-as évek során egyre több foglalkozott regényelmélettel, emellett a saját munkásságának jellege is megváltozott. A történelmi ihletésű művel helyét egyre inkább a csodára, a misztikumra épülő írások vették át. Művei emellett egyre inkább reflektáltak a körülötte lévő világ változásaira. Ismert művében, az 1937-es Utas és holdvilágban a regény főszereplőjén keresztül saját szorongásait vetette papírra.
A közéletben is aktív maradt, 1933-ban az akkor létrehozott Magyar Irodalomtudományi Társaság elnöke lett. A Helikon kiadó pályázatát elnyerve 1934-ben írta meg a kétkötetes Magyar Irodalomtörténet című munkáját, amely azóta is az egyik legjelentősebb alkotásnak számít a maga kategóriájában. A magyar perspektíva mellett azonban az egyetemes irodalom színterén is otthonosan mozgott, ezt az 1941-ben megjelent A világirodalom története című munkája is ékesen bizonyítja.
Érdemes elolvasni legalább a mű előszavát, amely definiálja azt, hogy mit is értett Szerb Antal világirodalom alatt: „A világirodalom azoknak a műveknek az összessége, amelyek értékük vagy hatásuk révén, legalábbis virtualiter, minden művelt nemzet számára mondtak valamit és el is jutottak minden művelt nemzethez.”
A zsidótörvények bevezetése következtében az 1940-es években már egyre kevesebb lehetősége volt alkotni. 1943-ban behívták munkaszolgálatra, 1945-ben a Sopron közelében található balfi munkatábor őrei agyonverték.
Forrás: budapest.piarista.hu, literatura.hu, kiemelt kép forrása: Wikimedia Commons
