Ne hagyjuk a kereszténység legnagyobb ünnepén, hogy elhatalmasodjon fölöttünk a félelem, a szomorúság! Engedjük, hogy otthonaink falai közé beköltözzön húsvét ünnepének öröme! Krisztus feltámadásának dicsősége hassa át napunkat, életünket, főként most, amikor olyan sokan félelmekkel küzdenek!
Krisztus feltámadott!
Halljátok meg asszonyok!
Kik kenetet hoztatok,
többé már ne sírjatok!
Feltámadt Krisztus!
hirdetés
Fülünkbe cseng a húsvéti örömének, mely azt a képsort vetíti elénk, amikor Jézus halott testéhez sietnek az asszonyok, hogy bebalzsamozzák, de az angyal, aki a sírnál őrt áll, felhívja figyelmüket: a sír üres, feltámadt, akit keresnek. Szaladtak az asszonyok az örömhírt átadni a tanítványoknak. Ennek az örömnek kell most bennünket is átjárnia a kereszténység legnagyobb ünnepének napján akkor is, ha nem tehetjük ki lábunkat otthonainkból. Itt a kihívás: úgy éljünk ma is, hogy szeretteink szemünkben tükröződni lássák a feltámadás örömét! Az ünnepi szentmise is arra irányítja figyelmünket, hogy a földi nehézségek, betegségek (lásd a most tomboló koronavírus), szenvedések és végül a halálunk után vár ránk a Jézussal való találkozás, az üdvösség. Még akkor is ez a mai egyházi ünnep üzenete, ha ezt nem személyesen és közösségben, hanem üres templomokban kell megünnepelje látszólag egyedül a pap, és a hívők csak virtuálisan lehetnek jelen.
Minden fájdalomnak, amit a nagyhét alatt magában hordott Jézus, ezen a hajnalon, húsvét szent ünnepén lesz végső, minden rosszat legyőző értelme. Ezért kötelező a liturgiában a húsvéti szekvencia éneklése. Ezért ragyogja be a templomot az éjszakai feltámadási szertartásban újonnan felavatott húsvéti gyertya fénye, szól a dicsőítő ének az orgona kíséretével: Resurrexit (Feltámadt!) Minden hívő a kereszténység legnagyobb ünnepét éli meg széles e világon.
Ebbe az ünnepbe az idén belerondít a koronavírus-okozta korlátozások sora, a betegséggel járó szenvedések. Az idén nem lehet személyesen megosztani tágabb családunkkal, barátokkal, szomszédokkal az örömünket, az idén visszafogottan a fehér abrosszal leterített házi oltárunkhoz vonulhatunk csak, és a technika eszközein keresztül fogadhatjuk be a húsvéti szentmise diadalünnepét. De ki kell tartanunk abban a reményben, amit a feltámadás üzen nekünk: nem csak a földiekre, hanem az égiekre kell tekintenünk, és abban a reményben kell megvallanunk ezen a napon hitünket, ami nem csak húsvétkor, hanem minden nap erőnk forrása kell legyen: Krisztus értünk szenvedett, meghalt, de harmadnapra feltámadt! Erőt vehet rajtunk a szomorúság, a betegségtől való félelem, a földi halál, de azok, akik Istenben bíznak, végérvényesen nem csalódnak.
Ne feledjük el, hogy Jézus sírjához emberek görgették oda azt a követ, mely elzárta szent testét. De a feltámadásakor nem emberek görgették el ugyanazt a követ… Most vírus formájában egy láthatatlan kő gördül mindannyiunk temploma, közösségi terei, otthona elé, és talán az idő múlásával egyre elviselhetetlenebb ennek a bezártságnak az érzése. De nem lehet teljesen úrrá rajtunk ez az állapot! Van egy örök és nem csalatkozó reményünk: van, aki emberfeletti hatalmával elgördítse a jelen nehézségek nehéz kövét. Egyedül Isten irgalmában és erejében bízva valósulhat ez meg! Ne felejtsük el, hogy Ő gördítheti el szívünkről és az emberiségről a nyomasztó köveket. Erre kell emlékeznünk húsvétvasárnap! Engedjük, hogy a megváltás fénye ragyogja be életünket a félelmek tengerében. Mert a szenvedések után a mi életünkre is ráköszönt a feltámadás fénye!
Kiemelt képünk forrása: Facebook.com
