A nők küzdelmei – Mikve a Pestiben

Hadar Gahron, kortárs izraeli drámaírónő darabja végig egy mikvében játszódik, ami egy rituális fürdő, ahol havonta egyszer az asszonyok megmerítkeznek, hogy megtisztuljanak és újra érintkezhessenek férjükkel. A magyar változatot Eszenyi Enikő és Kovács Krisztina írta, és Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház igazgatója rendezte. A darabban nyolc különböző nő életét ismerhetjük meg, akiket a vallási szabályok és a férfiuralom megbéklyózzák. Az ő küzdelmüket követhetjük végig a szabadságért, igazságért, a jogokért, amik őket is megilletik.

A darabot 2010-ben mutatták be, én akkor még túl fiatal voltam, hogy megérthessem. Most fiatal nőként ültem a közönség soraiban, és egy elképesztő színházi élménnyel lettem gazdagabb. Érdekelt, hogy vajon másokban mit mozgatott meg a Mikve, ami bennem valami egészen újszerű érzést indított el. A kritikák közt nézelődve egy férfi nézőpontjára akadtam a Revizoron, még a bemutató évéből.

„Az ún. erősebb nemhez tartozó kritikus ne fanyalogjon kortárs színdarabon, melyet nő írt, két nő ültetett magyarra, s nyolc rátermett színésznő játszik. Hamar megkaphatja, hogy értetlen, elfogult, hím-soviniszta. Igyekezzünk hát a rendezőt okolni a bajokért. Ő ugyanis férfi” – írta Tarján Tamás a revizoronline.com-on.

Már ebben a pár mondatban éreztem, hogy egészen mást vitt haza a darabból, mint amit én. Olyan elemeket kifogásol a darabban, amit szinte észre sem vettem, hiszen egészen más kötötte le a figyelmemet. Mintha két különböző drámát láttunk volna, számomra akár össze is omolhatott volna a díszlet, a  fejükre is ragaszthatták volna a körözési plakátokat, nem változtatott volna semmin. Olyan energiákat szabadítottak fel este a művésznők a színpadon, ami betöltötte az egész színházat.

Nem csak nőknek szól a darab, de nőként valami olyan mély erőt indított el bennem, amit férfiként nem lehet ugyanígy megélni. Ez a darab a világ legszebb értelmében feminista, és végre nem csak beszéltek a női erőről, hanem megmutatták, milyen sorsokat kell átélniük, és mekkora erő lakozik egy női lékekben, és mi mindent tudnak elérni, ha összefognak egymással.

A Mikvében nyolc különböző nő sorsát ismerhetjük meg, akikben Shira (Eszenyi Enikő) hatására elindul egyfajta lázadás. A szakrális fürdőben titkokra derül fény, a meztelen valójukban tárulnak fel a családon belüli erőszak jelei. Shoshana (Börcsök Enikő), a mikve vezetője nem avatkozik bele mások dolgába, ha Chedva (Hegyi Barbara) azt mondja, elesett, onnan a sok sérülés, akkor bizony elesett. “Én nem avatkozom házastársak dolgába” – mondja.

Esti (Waskovics Andrea) a naiv fiatal feleség, aki gyermekáldások sorozata mellett éli a boldog feleségek életét, nem lát túl saját életének határain. Tehila (Antóci Dorottya) a tizenkilenc éves fiatalasszony, akinek szívét már régen elrabolta egy férfi, most mégis egy idegennel kell házasságra lépnie. Mindez teljesen érthetetlen Miki számára, aki nagyvilági nő létére azért jött a mikvébe, hogy eleget tegyen ortodox vallásra áttért férje kérésének.

Chedva egész lénye segítségért kiállt, mégis mindenki inkább behunyja a szemét, nehogy meglássák a valóságot, miszerint férje, a nagy tiszteletben álló vezető egy erőszakos férfi, aki naponta félholtra veri feleségét gyermeke, Elisheva (Tóth Orsi) szeme láttára.

Shira nem hallgat, nem áll be a bárányok közé, és száját csak az igazság hagyja el. Felébreszti nőtársait ebből a vakságból, nem hagyja annyiban a bántalmazást, és nem engedi, hogy a feleségek önostorozásba kezdjenek.

A színdarabban megláthatjuk azt is, hogy nem mindenkit lehet megmenteni, van, akin már nem tudnak segíteni. Könnyed humorral vegyítik a mély mondanivalót, Shira frappáns replikái és a teljesen kívülálló Miki éles nyelve gyakran megnevetteti a nézőközönséget.

Ifj.Vidnyánszky Attila mondta egyszer, hogy az a cél, hogy megszülessen az a bizonyos “6 centi”. A távolság a néző háta és a szék háttámlája között, amikor előredől, mert kutat valamit a színpadon. Nálam ez végig jelen volt, kerestem, kutattam az előadást, és hagytam, hogy betöltsön a mikvében küzdő nők energiája.

Ez a darab nem pusztán az ortodox zsidó nők életéről szólt, hanem ezeket a női sorsokat rajtuk keresztül mutatta be. Ezek a nők mindenhol élnek, és sosem késő, hogy kitörjenek a rájuk kényszerített szerepekből, kiálljanak a birkák soraiból, és lemossák magukról az „engedetlen feleség” megbélyegzést.