Pápai „hátszéllel” indult el a szent élet felé vezető úton Szalézi Ferenc
Szalézi Ferenc Bonaventura ősi savoyai nemességhez tartozó, hithű katolikus család sarjaként született a Thorens-hez közeli sales-i kastélyban 1567. augusztus 21-én. A jezsuitáknál tanult Párizsban, ám az apja 1588-ban a vallásháborúk miatt hazarendelte és Padovába küldte jogot tanulni, ahol ő teológiával is foglalkozni kezdett.
Huszonnégy évesen jogi doktorátust szerzett, majd egy római és loretói zarándoklat után szilárdan elhatározta, hogy a papi hivatást választja. Terve a család makacs ellenállásába ütközött, szigorukon csak az enyhített, amikor nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok elintézte, hogy pápai kinevező okmányt kapjon a fiatalember: ezzel az egyházmegye második legmagasabb rangját, a genfi Szent Péter káptalan préposti címét kapta meg. 1593. december 18-án szentelték pappá.
Először egy erőszakkal kálvinista hitre térített terület lelkipásztori feladatait bízták rá. A katolikus hitélet visszaállítása érdekében nyilvános vitákat tartott, röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták címen gyűjtött egybe. Első művét A Szent Kereszt zászlajának védelme címmel adta ki. 
Titokban Genfbe utazott, hogy Kálvin utódjával, Théodore de Béze teológussal párbeszédet folytasson a hitről. Sikereit látva, a genfi püspök kezdeményezésére VIII. Kelemen pápa kinevezte a város segédpüspökévé, majd 1602-ben püspökké tette meg.
Püspöki székhelye a kálvinista reformáció miatt Annecyben volt. Azon fáradozott, hogy a lehető legjobban lássa el lelkipásztori feladatait, sokat tett egyházkerülete újjászervezéséért, és fontos politikai közvetítőszerepet játszott.
Leveleiből és kisebb értekezéseiből, amelyeket unokahúgának, Charmoisy asszonynak írt, állította össze a Bevezetés a lelkiéletbe vagy Filotea (A jámborság útja) című művét. A könyv 1608-ban jelent meg, és akkora sikert aratott, hogy élete során még negyvenszer adták ki. A mű napjainkban is a katolikus morálteológia és a spirituális irodalom egyik klasszikusának számít.
A dijoni Chantal asszonyhoz – ő a későbbi Szent Johanna Franciska – fűződő mély és bensőséges barátsága segítette abban, hogy megvalósíthassa egyik legkedvesebb tervét: egy kontemplatív női szerzet alapítását, amelynek nincs szigorú klauzúrája – azaz külvilágtól elzárt része –, és tagjai a felebaráti szeretetnek szentelik magukat. Nem a külső szigort, hanem a belső önátadást hangsúlyozta, a lelkiség alapvető vonásaként az alázatot és a szelídséget jelölve meg.
Chantal asszony és két társa 1610 júniusában kezdte meg a közös életet a Szalézi Ferenc adta szabályok szerint Annecyben. Az úgynevezett vizitációs nővérek száma gyorsan növekedett, még Ferenc életében 12 kolostoruk jött létre. Később formális szerzetesrenddé alakultak, pápai klauzúrával, ünnepélyes fogadalommal. 
A Szűz Mária Látogatásáról nevezett (Vizitációs) Rend ma is teljesen kontemplatív és monasztikus rend. Magyarországon 1928. augusztus 26-án Érden nyílt meg első kolostora. A kommunista diktatúra idején betiltották, 1996 óta Budakeszin működik újra a közösség, tagjai jórészt nyugdíjasok.
Ferenc a vizitációs nővérekkel fenntartott kapcsolatának tapasztalatait egységes tanításban foglalta össze, s ezt jegyezte le az Értekezés az istenszeretetről vagy Teotimus című munkájában. A könyv 1616. júliusi kiadása egybeesett belső lelki életének fordulatával, ettől kezdve még aszketikusabb életet élt.
1622-ben Avignonba kellett kísérnie Savoya hercegét, a visszaúton Lyonban agyvérzés érte, és másnap, december 28-án meghalt.
Szalézi Ferenc a türelmes keresztény humanista megtestesítője volt, segítette a szegényeket, az Isten és az ember közti kölcsönös bizalmat hirdette. Származásra való tekintet nélkül egyaránt szolgálatára állt mindenkinek, egész életében a jámborságot és a szeretetet hirdette. Saját szavaival élve:
„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.”
Nagy műveltségű ember volt, könyveit is rendkívüli műgonddal írta, egyszerűen, közérthetően fogalmazott, stílusát a francia akadémia is mintaszerűnek ítélte. 1661-ben boldoggá, 1665-ben szentté avatták, 1877-ben egyháztanítóvá nyilvánították.
Bosco Szent János olasz katolikus pap az ő emlékére alapította 1859-ben Torinóban a Szalézi Társaság férfi szerzetesrendet, főként az elhagyott és szegény ifjak nevelésére. 
Ünnepét a római naptárba 1666-ban vették fel január 29-re, 1969 óta január 24-ére esik, arra a napra, amelyen Annecyben eltemették.
XI. Piusz pápa 1923-ban tette meg az újságírók védőszentjévé. A katolikus tömegtájékoztatás világnapjára – ez a húsvétot követő hatodik vasárnap – a pápa minden évben üzenetet fogalmaz meg a katolikus sajtó hivatásáról, amelyet év elején, emléknapján tesz közzé.
Magyarországon az újságírói hivatás megbecsülésének jeléül a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2001 óta minden évben ösztöndíjjal támogatja a média egy-egy munkatársát „a keresztény értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítéséért”.
Az ösztöndíjat egy éven keresztül kaphatja egy-egy olyan újságíró, aki Magyarországon működő országos és regionális sugárzású rádió vagy televízió, illetve írott sajtó munkatársa, aki munkásságával tanúbizonyságot tett a keresztény értékrend követéséről és azt szakmailag igényesen képviseli a hazai tömegtájékoztatásban.
A díjátadó ünnepségre minden esztendőben Szalézi Szent Ferenc napján kerül sor – így volt idén is. A díjat Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke adta átadta át a Központi Papnevelő Intézet dísztermében.
Idén Iváncsik Attila kárpátaljai újságíró, a 21TV Ungvár magyar szerkesztőségének munkatársa kapta a sajtóösztöndíjat.
Veres András a díjazottat méltatva azt mondta, hogy Iváncsik Attila azért kapja az elismerést, mert képes a háború fenyegető közelségében élő kárpátaljai emberekről szólni. Ugyanakkor reményt is ad azoknak, akikről beszél, hiszen tudósításai nemcsak a szenvedésről szólnak, hanem arról is, hogy minden nehézség ellenére van értelme a Kárpátalján élők küzdelmeinek.
Iváncsik Attila 1986-ban született, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Szakán szerzett diplomát 2008-ban. Ezután tíz éven keresztül a Kárpátaljai Megyei Állami Televízió és Rádió Társaság, majd az Ukrán Nemzeti Televíziótársaság magyar szerkesztőségénél volt szerkesztő-riporter, majd ugyanitt főszerkesztőként is dolgozott. 2009-től rendszeresen készít anyagokat a Kossuth Rádiónak a kárpátaljai magyarság mindennapjairól, nehézségeiről, politikai harcairól. Emellett forgat az M1 hírcsatorna és a Duna TV Élő Egyház című műsorának. 2018 novemberétől a legújabb kárpátaljai magyar televízió és rádió, a 21TV Ungvár munkatársa.
(vasárnap.hu/MTI)
