Miben hihet egy asszony, aki immár hetedik gyermekét temeti?

Sára asszonyból mély fájdalom sugárzik, amit kétségbeesés von körbe. Miben hihet egy asszony, aki immár hetedik gyermekét temeti? Hol van Isten, amikor szükség van rá? És ha létezik, miért sújtja ekkora csapással? Egy történet az anyáról, akinek sorra búcsút kell vennie gyermekeitől, és hitről, amiben a biztosnak hitt talaj kicsúszik a lábunk alól.


Notice: Undefined index: galeria_tipus in /var/www/html/vasarnaphu/wp-content/plugins/galeria/galeria.php on line 62

A kortárs magyar szerző, Döbrentei Sarolta drámájára épülő művet Vidnyánszky Attila rendezésében állítják színpadra, Sára asszonyt Söptei Andrea és férjét, Györgyöt Szarvas József játssza.

Sára asszony és férje sorra éli meg a tragédiákat, a tiszteletes szavai nem nyújtanak megnyugvást és nem adnak hitet, az orvos pedig tehetetlenül áll mellettük. Az asszony minden erejével azon van, hogy kiengesztelje Istent, és véget vessen a rá rótt büntetéseknek. A minduntalan bekövetkező veszteségek rettegést szültek szívükben.

A közösségbe érkezik ekkor Bendegúz, a tiszteletes unokaöccse, aki ateista nézeteivel végképp ellehetetleníti Sárát hitében. A fiatal diák számára elviselhetetlennek tűnik a vakon hívő emberek közössége, és a felvilágosodás felé akarja terelni őket.  Sára asszony kezdi feladni, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant.

Amikor ismét áldott állapotba kerül, már a gyermek temetésére készül.

„Most élsz. Élsz, itt bennem. És élni fogsz. Hét percig? Vagy hét évig? Ki tudja?”

– mondja a szíve alatt hordott gyermeknek, Arany Jánosnak.

A közösség élete nem áll meg a tragédiák sorozata miatt, egy szakrális éven vezetnek végig minket, látjuk hétköznapjaikat és ünnepeiket is. Zajlik az élet, megismerünk egy gyermektelen házaspárt, eltitkolt szerelmeket és a többi szereplő küzdelmeibe is belepillanthatunk.

Döbrentei Sarolta darabját Arany János édesanyjának tragikus története ihlette, amelyben a jól ismert balladák alakjai is megjelennek. A költő református családba született, ahol születése előtt kilenc testvére közül nyolcat temettek el szegény szülei.  A darab az istenhitet járja körbe, a kérdés nélküli, vak hittől kezdve a teljes tagadásig. A szereplők megküzdenek Istennel és önmagukkal.

„Sára a nyolcadik gyerek halála után megrendül hitében, úgy érzi, Isten folyamatosan bünteti őt. Bendegúz szilárd ateista életszemlélettel érkezik a faluba, és tudja, hogy a hívő közösség nem képes megváltoztatni világnézeteit. Bendegúz fenekestül felforgatja a falu életét. A drasztikus világszemlélete, kérdések és döntések sorozatát kényszeríti Sára asszonyra, és a falu lakóira. A végén hiába vár támogatást Erzsikétől vagy Mór tiszteletestől, hogy maradásra bírják. A fiatal diáknak mennie kell, némi kényszerrel, de főként dacból hagyja ott a falut, és tovább áll. A végén minden visszaáll a rendes kerékvágásba, mintha mi sem történt volna. Az élet a faluban ugyanúgy megy tovább. Sára asszonynak nem volt más választása, mint a hite megerősítése, és sorsa elfogadása, ami életben tartja és tovább viszi őt.”

– mondta Ruszuly Ervin, aki Bendegúzt, a tiszteletes ateista unokaöccsét játssza.

A képre kattintva galéria nyílik!

Az előadást a marosvásárhelyi Spectrum Színház és a Nemzeti Színház közösen állítják színre.

„Nagyon izgalmas számomra, hogy betekintést nyerhetek a budapesti Nemzeti Színház, munkamódszereibe, életébe, hétköznapjaiba, előadásaiba, színfalai mögé, és egy előadás munkafolyamatának létrejöttébe. Vidnyánszky Attilával most dolgozom először, ami igen nagy öröm számomra. Én tánc-koreográfia szakon végeztem a Marosvásárhelyi művészeti egyetemen és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál, játszottam, táncoltam és koreografáltam az elmúlt hat évben. Nem színész lévén ez most egy olyan lehetőség, ahol feszegethetem és kitolhatom a határaimat egy teljesen új élethelyzetben.” – mesélte a csíkszentkirályi születésű táncos-koreográfus.

Az előadást január 17-én mutatják be a Nemzeti Színházban.