Ellenzéki ellentmodások

Még két hét sem telt el a januárból, de az értelem kezd összeomlani az ellenzéki ellentmondások súlya alatt – írta Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója egy közösségi oldalon közzétett bejegyzésében.

Egymásnak homlokegyenest ellentmondó stratégiák körvonalazódnak, amelyekhez taktikai oximoronokat társítanak. Íme néhány:

  1. A tüntetések eszének beállított, rendszeresen túlterheltségre panaszkodó diáktüntetők képtelenek helyesen leírni azt az egyszerű szót, hogy „sztrájk”, majd amikor kijavítják, akkor másodjára is hibát vétenek (SZRTÁJK).
  2. A Diákblokk nevű szervezet hallgatói jogviszonnyal rendelkező tagjai általános sztrájkot követelnek – a dolgozó emberektől.
  3. Az ellenzéki pártok legutóbbi tüntetésén a dolgozók nevében szónokló szakszervezeti vezetők kijelentései (általános munkabeszüntetés, „álljon le az ország”, sztrájk) mögött csak egyetlen csoport nem áll – a dolgozók. Sztrájkhangulatnak ugyanis nyoma sincs.
  4. A parlamentből kivonuló ellenzéki pártok képviselői esküt tesznek a Kossuth téren, amelyet áttörésként értékelnek és az összefogás végső bizonyítékaként kezelik – az LMP jelen lévő képviselői nem mondják az eskü szövegét, szájuk sem mozog, ez az eseményről készült felvételeken is jól látszik.
  5. Az ellenzék szerint a multinacionális cégek érdekében áll a túlórakeretet bővítő munkatörvénykönyv-módosítást – a Tesco és a Spar bejelenti, hogy ők nem alkalmazzák az új rendelkezést, ami egyébként is csak lehetőség, ráadásul a munkavállalók beleegyezéséhez kötődik.
  6. Az ellenzéki pártok közösen indulnának az őszi önkormányzati választáson (Nagy Októberi Szocialista Összefogás) – a szerintük a számukra egyértelműen kedvező Budapesten mégsem képesek egyetlen jelöltet állítani, kétfordulós előválasztást tartanak, amelyen a Momentum és a Jobbik egyébként nem indul.
  7. Idehaza nincs sajtószabadság, halljuk sokszor – decemberben a Mérce.hu többször is drámai olvasottság-bővülésről számolt be, on-line indult újra a Heti Válasz, új ellenzéki értelmiségi folyóirat jelent meg (Ellensúly), megkettőzte magát az ATV, szórakoztató tematikájú második csatornát indítva, Szombathelyen ellenzéki közéleti portál indult, a Szabad Földet tulajdonosa, Puch László önmaga adta el, a Népszava hétvégi mellékletébe szintén ő maga olvasztotta be a Vasárnapi Híreket.
  8. A függetlennek, objektívnak és elfogulatlannak nevezett Judith Sargentini, a róla elnevezett jelentés befolyás alatt állítólag nem álló szerzője volt a magyarországi ellenzéki pártok brüsszeli tüntetésének vezérszónoka.
  9. Mirkóczki Ádám szerint a 2006-os rendőrterrortól eltekintve (hiszen attól csak úgy el lehet tekinteni) „a legsötétebb Gyurcsány-időszak is a demokrácia aranykora volt a mostanihoz képest” – 2009-ben Vona Gábort a Magyar Gárda tüntetéséről rendőrök hurcolták el. Vona Gábor annak a pártnak volt az elnöke, amelynek Mikróczki a szóvivője.
  10. Egy felhevült CEU-s diák Magyar Hangban megjelent cikke felpanaszolja, hogy őket valakik nem tartják magyarnak (erre bizonyítékot nem hoz) – miközben szó szerint azt írja, hogy a hozzá hasonló „kozmopolita értelmiségiek” a „világ elitjébe tartoznak”, „külföldi elit egyetemeken végzik tanulmányaikat” és „ideiglenes magyarországi tartózkodásuk alatt” az itthon adott lehetőségek közül legfeljebb az egyetem könyvtárát használják.

Valaki érti ezt?

Fotó: Facebook

Iratkozzon fel hírlevelünkre