Madéfalvi vérengzés: A veszteség utáni remény szimbóluma
Hétfőn hajnalban lesz 255 éve annak, hogy a császári csapatok rajtaütöttek az erőszakos sorozás elől Madéfalván bujkáló székelyeken, és több száz embert lemészároltak. A váratlan támadásnak az volt az előzménye, hogy Mária Terézia 1760-ban elrendelte a korábban felszámolt székely határőrség felállítását, amelybe először csak románokat, később székelyeket is besoroztak. 1762 nyarán az első székely határőrezredet még önkéntes alapon toborozták, a székelyek azonban hamar rájöttek, hogy adóikat továbbra is fizetniük kell, ráadásul idegenben kell szolgálniuk, így egyre kevesebben álltak be katonának. 1763 őszétől már törvénytelen királyi rendelet kötelezte a csíki és háromszéki székelységet a fegyveres szolgálatra, és megindult az erőszakos toborzás. A székelyek azonban ellenálltak, az erdőkbe húzódtak. 255 évvel ezelőtt Buccow kapitány és a császári csapatok mintegy 1300 katonával és 3 ágyúval rohamozták meg az ellenszegülő székelyeket. A több órán át tartó mészárlásban, melyet siculicidium (székelygyilkosság) néven emlegetnek több százan haltak meg. „Amikor az öregebbek s a kicsikék, akik gyengébbecskék vótak, kezdtek posztulni, akkor ők mind béhuzakodtak Madéfalvára. Az eppe Vízkereszt előtt való nap vót. Januárnak hetedikjén virradatkor, a katanaság rejik ment. ágyúkval mind esszelövöldözték a falut. Aki futott, kardokval mind levágták. átkozottak legyenek még haló porikban es!” – olvasható egy korabeli feljegyzésben.
Istensegíts és Fogadjisten
És hogy hogyan lett a hatalmas veszteség mégis a remény szimbóluma? Ezen a napon, éppen a történtek miatt létrejött a bukovinai székelyek nemzetsége. A mészárlás következtében megkezdődött a székelyek kivándorlása Moldvába, ahol a csángók falvaiban rejtőzhettek el. Majd amikor egy évvel később Bukovina osztrák fennhatóság alá került, behívták a székelyeket az elnéptelenedett tartományba, ahol 1786-ig öt, beszédes nevű falut is alapítottak: Istensegíts (Țibeni), Fogadjisten (1776, Iacobești), Hadikfalva (Dornești), Józseffalva (1785, Tolova), Andrásfalva (1786, Măneuți).
Nem tudni hány áldozata volt
A mai napig viták zajlanak arról, hogy hány áldozata volt a mészárlásnak. A három kötetes Erdély történelme (Akadémiai) több százat ír, vannak akik 400 áldozatról beszélnek, Teleki Domokos: A székely határőrség története című könyvében azt mondja, ő gyanúsnak tartja a hivatalos jegyzőkönyvet, amely 180 halottról számol be, Benkő József teológus ehhez közeli számot, 186-ot említ.
Az államtitkár is érintett
Pótápi Árpád János a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára vasárnap Bonyhádon emlékezett meg az évfordulóról. „Mindent megteszünk annak érdekében is, hogy a székelyföldi települések megvalósíthassák céljaikat” – fogalmazott, megemlítve, hogy 2015-ben a kormány közbenjárásának is köszönhetően újították fel az 1764-es Siculicidium – székelyöldöklés – madéfalvi emlékművét, mellette pedig új kápolnát avattak. 
Az államtitkár elmondta: az évforduló alkalmából azokra az elüldözött székelyekre emlékeznek, akiknek egy része Bukovinában öt települést hozott létre, és akiknek leszármazottait 1941-ben az Al-Duna mellé, majd 1945-ben Tolnába, Baranyába és Bács-Kiskun megye három községébe telepítették, és ezek a kirajzások és letelepítések a magyar kormány segítségével történtek. 1945-ben is az új magyar kormány sietett segítségére a népcsoportnak. A folyamatot ellentmondások, atrocitások kísérték, hiszen ez az akkor a kitelepített németek rovására történt. „Az elmúlt évtizedek a sebeket már begyógyították, mi arra emlékezünk, hogy segítséget kaptunk ahhoz, hogy népcsoportunk hazára leljen ezen a tájon” – fogalmazott.A kormány nemzetpolitikájának a bukovinai székelyek ma is a pozitív hatásait látják – mondta Potápi Árpád János, aki 2015-ben Madéfalván árulta el, hogy ő személyesen is kötődik a madéfalvi vérengzéshez, hiszen
bukovinai székelyek leszármazottja, akik a madéfalvi vérengzés következtében menekültek el szülőföldjükről.
Pótápi ezen a 2015-ös megemlékezésen fogalmazott úgy:„Kell hogy lássuk a veszteség mögött a reményt is. A megpróbáltatásokra régóta megvan a válasz: a mindenek ellenére való megmaradás. Jöhetett ellenünk bárki, nem törtünk meg. (…) Minden veszedelem ellenére élnek még a székelyek, minden történelmi tragédia dacára a magyarság képes volt a megmaradásra”.
Fotó: MTI/ Veres Nándor
