A tömeggyilkosságra Tito tömeggyilkossággal válaszolt

Jugoszlávia 1941 áprilisi német lerohanása után a magyar honvédség átlépte az egykori magyar-jugoszláv határt, hogy magyar fennhatóság alá vonja Bácskát, a Muraközt és a Baranya-háromszöget. Az év őszére megerősödött a szerbiai ellenállási mozgalom: a Sajkásvidéken, Zsablya és Csúrog térségében partizáncsapatok tevékenykedtek, amelyek többször is megtámadták a csendőr és honvéd járőröket.

A legsúlyosabb összecsapás a következő év január 4-én történt egy tanyán, Zsablyához közel, amikor a rejtőzködő partizánok felkutatására Szombathelyi Ferenc vezérezredes, vezérkari főnök razziát rendelt el, annak vezetését pedig Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyra, a területileg illetékes V. (szegedi) honvéd hadtest parancsnokára bízta.

A tényleges ellenállást a csendőr- és honvédalakulatok néhány nap alatt felszámolták, a partizánok többségét megölték. Ám akciójukat kiterjesztették a Zsablya-környéki községek szerb és zsidó lakosságára is.

A razziának Zsablyán, Csúrogon, majd később Újvidéken sok halálos áldozata volt.

Újvidéken január 21. és 23. között rendkívüli állapot, statárium lépett életbe, ez idő alatt – a szerb történészek szerint – több mint 1300 helyi lakost gyilkoltak meg a magyar alakulatok. Miután Szombathelyi vezérezredes értesült a tömeges kivégzésekről, az akciót leállították.

Az áldozatok számáról többféle becslés is napvilágot látott, történészek szerint az 1944-es honvédségi statisztikák helyesen mutatják, hogy 3340 embert, köztük 1238 nőt, gyermeket és öreget lőttek agyon. Az áldozatok többségükben szerbek voltak (2550 fő), valamivel kevesebben pedig zsidók (743 fő).

Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök nyomozást rendelt el, amelynek során bizonyosságot nyert a tömeggyilkosság ténye. 1943. december 14-én a vezérkari főnök bírósága – Horthy Miklós kormányzó jóváhagyásával – megkezdte a főbűnösök perének tárgyalását.

A perben a vád hűtlenség volt, csupán mert így azonnal végrehajtható, súlyos ítéleteket lehetett hozni, fellebbezés nélkül.

Egy hónapi tárgyalás után a katonai bíróság az első-negyedrendű vádlottakra halálos ítéletet készült hozni, ám azt nem mondhatta ki, mert az érintettek 1944. január 15-én Németországba szöktek, az SS oltalma alá. Feketehalmy-Czeydner altábornagy és Grassy József vezérőrnagy a Waffen SS tábornokai lettek, ebben a rangjukban tértek vissza Magyarországra A Szálasi-puccs után.

A második világháború után felelősségre vonták és elítélték a délvidéki gyilkosságok legfőbb felelőseit Magyarországon és Jugoszláviában is. A jugoszláv népbíróság ítélete nyomán 1946-ban Újvidéken, illetve a Sajkásvidék településein nyilvánosan kivégezték Szombathelyi Ferenc volt vezérkari főnököt (ő Magyarországon 10 évet kapott, a magyar hatóságok – noha tudták, hogy halál vár rá – törvényellenesen kiadták Jugoszláviának), Bajor Ferenc vezérőrnagyot, az újvidéki katonai közigazgatás parancsnokát, Feketehalmy-Czeydner Ferenc nyugállományú altábornagyot, Grassy József vezérőrnagyot, Deák László nyugállományú ezredest és Zöldi Márton csendőr századost, és rajtuk kívül több alacsonyabb rangú magyar katonát és rendőrtisztet.

A „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-től következő év február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején

Tito partizánjainak megtorló akcióiban becslések szerint legkevesebb 20 ezer délvidéki magyart öltek meg.

Míg az 1942-ben történt bűncselekmények hamar nyilvánosságot kaptak Jugoszláviában és Magyarországon is – sőt, Cseres Tibor Hideg napok című, 1964-ben kiadott regényét két évvel később filmre is vitték –, addig az 1944-es megtorlásról egyáltalán nem lehetett beszélni Jugoszláviában. 1990 után lehetett közbeszéd és tudományos kutatások tárgya ez az időszak. A kivégzetteknek a Délvidéken először 2002-ben Csúrogon állítottak emlékművet.

A szerb-magyar történelmi megbékélés szellemében 2013. június 26-án ott rótta le kegyeletét Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb államfő.

A magyar államfő ezt megelőzően a szerb parlamentben mondott beszédében bocsánatot kért azokért a bűnökért, amelyeket a második világháború idején magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban.

2014. november 2-án Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök a szerbiai vezetők közül elsőként rótta le kegyeletét az 1944-45-ös ártatlan áldozatok szabadkai temetőben felállított emlékművénél, ahol bejelentette a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabály eltörlését.

A „hideg napok” áldozatainak emlékműve Újvidéken, a Duna-parton áll. A Család nevet viselő szoborcsoportnál minden évben megemlékeznek az áldozatokról.