Huszonkilenc évvel ezelőtt hajtották végre a rögtönítélő bíróság ítéletét és végezték ki a Ceaușescu-házaspárt. A kivégzést a román nemzeti televízióban is bemutatták, a hír hallatán országszerte gyakorlatilag majdnem mindenki ünnepelt.
Niculae Ceaușescu a 60-as évek során került a Román Kommunista Párt élére, ekkortól kezdve diktatórikusan teljhatalmat gyakorolt Romániában. Gyakorlatilag a sztálini minta alapján építette fel saját személyi kultuszát, önmagát többek közt a “Kárpátok géniuszaként” emlegetve. Az állami médiát teljes mértékig az irányítása alá vonta, s az erőszakszervezetek révén minden rendszerellenes megmozdulást ellehetetlenített. Mindezt sikerrel tette egészen addig, ameddig el nem kezdődött a keleti blokk felbomlása a 80-as évek végén.
A romániai forradalom 1989 decemberének közepén, Temesváron kezdődött, amikor Tőkés László református lelkész kilakoltatását hívei élőlánccal akadályozták meg. Az ellenállás ezen példájából kiindulva terjedt ki országos szintre a forradalom.
Ceaușescu az események során több alkalommal is beszédet mondott, miközben az ország különböző pontjain felkelések zajlottak. Beszédei során – ahogy azt a diktátorok általában szokták – hazaárulóként és terroristaként utalt a felkelőkre, akiket – állítása szerint – külföldi erők támogattak és mindvégig azt akarta bizonygatni, hogy a nép érdekében cselekedett. De ekkor már nem tudta megállítani a forradalom folyamatait.
A harcok még Karácsonykor is folytak, azonban ekkor már a felkelők Târgoviștében elfogták a fővárosból elmenekülő Ceaușescu-házaspárt, s rögtönítélő katonai bíróság elé állították. Az eljárás során a diktátor és a felesége is jelen voltak, de minden bűnük, valamint a hadbírósági illetékességének elismerését megtagadták, illetve továbbra is hazaárulóként, külföldi ügynökökként emlegették bíráikat.
A bírósági eljárás itt megtekinthető:
hirdetésA sortűz általi halálos ítélet végrehajtására végül december 25-én került sor, a diktátort és feleségét a târgoviște-i katonai laktanya udvarán végezték ki. Az ítéletet olyan gyorsan hajtották végre, hogy az esemény rögzítésére kiérkező tévések sem tudták még felállítani a kameráikat, ezért csupán egy gyengébb minőségű felvétel készült. A katonák, illetve szimbolikusan a román nép évekig elfojtott dühe nyilvánult meg abban, hogy a kivégzőosztag tagjai fegyvereik teljes tárát az akkor már holtan fekvő házaspárra lőtték.
A kivégzés után vita alakult ki abból, hogy az elkészült felvételt ebben a formában leadják-e, a román állami televízió azonban végül úgy döntött, hogy a meglévő anyagot közzéteszik, valamint külföldre is továbbították a felvételeket. Amikor a kivégzést a román nemzeti televízióban bemutatták, a hír hallatán országszerte gyakorlatilag majdnem mindenki ünnepelt, nem véletlen, hogy a holttesteket álnéven temették el egy bukaresti temetőben, nehogy meggyalázzák őket.
Nem ugyanez volt a reakció külföldön, ahol sokan elszörnyedtek a kivégzés tényén.
Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a gyűlölt diktátor és feleségének halála az önkényuralom megdöntését követően elkerülhetetlen volt, a később elnök Ion Iliescu is úgy nyilatkozott, hogy ha nem a katonák hajtják végre az ítéletet, akkor az emberek lincselik meg őket az utcán.
