Advent mai üzenete már messze nem arról szól, amely ok miatt valamikor megszületett. Már idehaza sem tapasztalhatjuk meg Jézus Krisztus születésének megünneplésére való szívbéli felkészülést. Mit várnánk Nyugat-Európától, ahol a legtöbbször “téli vásárokká” keresztelt – helyesebben: átnevezett – adventi forgatagok alig mutatják fel a lelki készület ismertető jegyeit. Forralt bor, díszek, fények veszik el az eszünket, hogy eszünkbe se jusson, hogy a Megváltó bennünk is meg akar születni.

Ne csodálkozzunk azon, ami Strasbourgban történt. Örök érvényű üzenettel bíró ünnepeink újra pogánnyá lettek. Ezért lett hangosabb a “géppuska” hangja, mint Jézuskáé. Az elkövető állítólag üvöltötte, hogy “Alláhu akbar”. Akárhogyan is volt, azért nem meglepő, hogy az Iszlám Állam üdvözölte a megvalósult akciót. Ők is szívesen elkövették volna.

Advent és karácsony ünnepe kiüresedett, a pogányság jeleit mutatja. Ha pedig egy ilyen vásárban valaki a mi fejünkhöz tartana fegyvert, és megkérdezné, hogy hiszünk-e Jézusban, vagy egyáltalán tudjuk-e, hogy miben hiszünk – valljuk be őszintén –, még a keresztények hitvallását sem tudnánk elrebegni.

hirdetés

Ne lepődjünk meg a keresztények üldözésén, mondjuk Szíriában. Az iszlám nyomás még ideig-óráig feltartóztatható. De ne hessegessük el magunk elől az európai keresztényüldözés tényének gondolatát sem, amelynek részeként módszeresen istentelenítik legszentebb ünnepeinket.

Úgy látszik, két irányból is támadás éri a hitüket igaz módon felvállaló keresztényeket. De ez többet jelent, mint kultúra és puszta mentalitás. A strasbourgi vásárban a támadás mindkét fronton megtapasztalható volt. Azt gondolom, serényen ismételjük át a Hiszekegyet. Hamarosan szükségünk lesz rá.