Hamis Mikulások árasztották el a világot

Mikulás idejét éljük, nem lehet nem észrevenni. Napok óta gyerekek mennek az iskolába Mikulás-sapkában, fölnőtt nők csinálnak magukból bohócot Mikulás-sapkájukban az utcán, és Mikulások tömegei lépnek föl kórházakban, munkahelyi ünnepeken, és mindenütt a televíziós csatornák műsoraiban.

Mikulás napja a kisázsiai Myra püspökének, szent Miklósnak az ünnepe, aki sok jótéteményéről vált híressé. Szentként pontosan azért tiszteljük, mert a hősi fokon gyakorolt erényével, a jótékonysággal vált példaképünkké. Ünnepén minden keresztény igyekszik hozzá hasonlóan valami jót tenni szeretteivel.

Ebből a vallási ünnepből lett mára kereskedelmi ünnep: a sok profanizált, a példaképünknek számító szent Miklóst vásári bohóckodássá silányító kereskedő nem jótékonykodni akar, hanem rajta élősködik, és az őt övező tiszteleten nyerészkedik. Ugyanis egyetlen céljuk a közönség ösztönzése vásárlásra.

És mindennek tetejébe itt az igazi finn Mikulás is. A közönség ezt is elhiszi, mert senkinek sem jut az eszébe megkérdezni, hogy mi köze van a finnországi Rovanieminek a kisázsiai Myrához. A skandináv országoknak törékeny luteránus hit fügefalevele által alig takargatott pogányságának a bizánci keresztény hithez.

Tökéletes eszmei zűrzavar. Ez a mi világunk: semmiben sem hiszünk, de mindent elhiszünk.

Maróth Miklós

Az egykorvolt és a jelen képileg is jelzi e szellemi zűrzavart – Szent Miklós ábrázolása 1294-es novgorodi ikonon és Télapó „híres” szánja egy mai vásárban