Soha nem volt nagyobb szükség az összefogásra, mint napjainkban, minden eddiginél komolyabb próbatétel jöhet, „Európa felett ismét viharfelhők gyülekeznek”. Ezt Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondta szerdán a horvát-magyar kiegyezés 150. évfordulója címmel megrendezett konferencián.
Azonban, ha röviden kellene válaszolnunk a címre azt is írnánk, hogy:
MOL-INA.
Ugyanis végiglapozva a horvát sajtót, Orbán Viktor magyar és Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök találkozója után nagyon úgy tűnik, hogy a két ország kapcsolatát a MOL-INA konfliktus határozza meg. Csak és kizárólag. Holott a közös történelem, a közös szocializáció, sokkal erősebb kapocs kéne, hogy legyen.
De a biznisz mégis mindent visz.
„Az INA horvát tulajdonba történő visszavásárlását nem lehet csak egy éjszaka alatt, vagy nagyon egyszerűen megtárgyalni. Sőt, tudjuk, hogy ez mennyire komplex, és végső soron, ha nem egyezünk meg az árról, az akár áthidalhatatlan probléma is lehet…” – Ezt Andrej Plenkovic mondta nemrég, nem kevés nyomás alá helyezve a magyar kormányt a témában.
hirdetésPedig sokkal több minden köt minket össze, mint ami elválaszt.
Ahelyett, hogy a történelmi barátság állomásaival példálóznánk most, sokkal aktuálisabb, ha arra gondolunk, ami a nem régiben szervezett Európai Unió által szervezett állampolgári konzultációk során kiderült. Eszerint a horvát nép épp úgy látja Európát, Európa jövőjét, ahogy mi. Épp annyira tart a migrációtól, a fiataljaik elvesztésétől, az EU-s források apadásától, mint mi. Épp úgy keresik a kitörési lehetőséget, ahogyan mi – digitalizáció, kutatás-fejlesztés és innováció stb.
Nem ismerek olyan gazdasági ügyet, amelynek az értéke meghaladná a magyarok és a horvátok 800 éves barátságát.
Nem hiába vélekedett így Orbán Viktor sem, hiszen a közelgő Európai Parlamenti választások túlmutatnak a MOL-INA ügyön. Európa és a világ éppen újragombolás alatt van. Ezt a horvátok is érzik. Nem hiába kavar náluk is vitákat az ENSZ migrációs paktuma – menjenek, maradjanak? –, de a sok hasonlóság ellenére sem egyértelmű a horvát út. Rengeteg kérdőjel van még. Pedig, ahogy Kövér László mondta: „ilyen időkben a szomszédjával nem lehet rosszban az ember. Még akkor sem, ha vannak vitás kérdéseink, s ezek között vannak súlyos kérdések is.”
Kelet-Közép-Európa demokráciái talán most léptek a szavazókorú, fiatal felnőtt korába. Véget érve ezzel a lázadó kamaszkorszak. Most derül ki milyenek is vagyunk valójában. Milyen döntéseket hozunk.
(Forrás: Horvát Állami Hírügynökség – HINA – , MTI)
