Indoktrináció az egyetemeken

Az állítólagos újságírói bölcsesség szerint az nem hír, ha a kutya megharapja a postást, de az igen, ha a postás harapja meg a kutyát. A bölcsesség nem szól arról, hogy az újságból tájékozódókban így kialakított vélemény szerint a szegény kutyák sokat szenvednek a postásoktól.

Olvashattunk arról, milyen szörnyűséges oktatás folyik az ELTÉ-n: egy tanár a tananyag oktatása helyett nyílt politikai propagandát folytat az óráján. A sajtó, nagyon helyesen, tiltakozik ez ellen.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ez a hír azonnal hamis látszatban tünteti fel az ELTE mindazon becsületes tanári munkát végző tanárait is, akik legjobb tudásuk szerint igyekeznek hallgatóikat bevezetni a tudományokba. Az olvasó ugyanis mindig általánosít, de főleg akkor, ha a cikkek megfogalmazása is ilyesmit sugall.

Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy bizonyos tárgyak (jog, szociológia, politikai filozófia, stb.) esetében az elmélet oktatása közben nem lehet figyelmen kívül hagyni a bennünket körülvevő élet realitásait sem, azokra hivatkozva kell szemléltetni az elmondottakat. Ebben az esetben azonban már kikerülhetetlenül világossá válik a tanár politikai elkötelezettsége is, még ha pártatlanul ismerteti is az egymástól eltérő, esetleg egymással szembenálló elméleteket. Ilyen esetekben nagyon nehéz tehát meghúzni a vonalat a tanítás és a politikai befolyásolás között.

Természetesen egészen más eset, és magam is ismerek ilyen példákat, amikor a tanár a tudomány csúcsaként pusztán egy elméletet ismertet, és fröcsögve szidja mindazokat, akik nem ezt fogadják el, és nem eszerint cselekednek. Itt azonban annyira kilóg az elfogultság lólába, hogy ez a viselkedés néha inkább taszít, mint vonz. (Bár a kialakulatlan lelkivilágú fiatalokra sokszor nagyon is hat.)

Veszélyesebb ennél azonban az az indoktrináció, amely észrevétlen marad. Így például a rendkívüli irodalmi értékeket létrehozó Nyugat folyóirattal szemben annak idején megalapították a Napkelet című folyóiratot. Ez is sok értéket teremtett, de az előző inkább kozmopolita szemléletével szemben nyíltan vállalta a konzervativizmust. Sikerült is mára minden tananyagból úgy kiiktatni, hogy még a konzervatív elkötelezettségű diákok is a Nyugatról írnak szakdolgozatot.
Előbb-utóbb valakinek föltűnhet, hogy valami nincs rendben a postások és a kutyák viszonyába, és némi kutatás után kimutathatja, hogy mégis több kutya harap meg postást, mint fordítva. De az elhallgatott Napkelet eltűnt, neki nem lehet igazságot szolgáltatni. Az ilyesmi is indoktrináció, még ha sohasem fognak róla írni a sajtóban.

Maróth Miklós

Iratkozzon fel hírlevelünkre