Szeptember óta sem csitultak el a viták az idén a közoktatásba bevezetett kötelező tanügyi elektronikus adatnyilvántartás, a Kréta rendszer körül. Az ellenzék és sajtója jól és kevésbé jól, de végzi a dolgát, hol indokoltan, hol teljesen indokolatlanul keresi kákán is a csomót. Mi az alábbiakban e rendszer vonatkozásában egy lélektani kérdésre szeretnénk rávilágítani.
A törvényhozásban és a sajtóban a rendszer ellenzői vitatják a közbeszerzés jogszerűségét, árát, a program használhatóságát, összeesküvés-elméletet szőnek arról, hogy az államapparátus egy újabb felületen akar majd ezentúl vizslatni polgárai után, a rendszer használatához nincs elég számítógép az iskolákban, nem hozzáértők írták a szoftvereket, az eredendően egyetemi program rosszul alakítható át a közoktatás intézményrendszerére, az alkotói nem hajlandóak javítani rajta, pedagógusok és szülők nem tudnak belépni, kevés idő volt a tanárok felkészítésére, a telefonos appok használhatatlanok…
Ezekre a vélt-valós problémákra vagy az idő, vagy a felhasználói visszacsatolások utáni rendszer-felülbírálatok, vagy a legszélsőségesebb esetben, a bíróság adja majd meg a választ. A jelenlegi kép mindenesetre az, hogy az ellenzék ágál a rendszer ellen, a kormányzat pedig érvel a hasznos és hatékony működés mellett. Ami biztos, hogy a rendszer már üzembiztosan felállt, működik, adatok érhetőek el rajta, szokják mind a pedagógusok, mind a diákok, mind a szülők.
Bennünket viszont e probléma-halmazból most inkább csak egy részletkérdésnek tűnő, de neveléslélektani szempontból talán mégis fontos kérdés érdekelne: arról tudakozódnánk egy nevelési szakértőtől, hogy e digitalizációs technológia iskolai alkalmazása vajon mit hozhat a szülők és gyermekeik kapcsolatának alakulásában, mit építhet, rombolhat azon?
Még mielőtt azonban a nevelési szakértőnek szegeznénk a kérdést, pár szót kellene ejtenünk arról, hogy miképpen is alakult ezidáig a Kréta története, miért tartották fontosnak a megrendelői a bevezetését.
A Neptun Kréta, a Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer, a köznevelési intézmények oktatásszervezői feladatait támogató olyan informatikai alrendszer, amely más nagyobb informatikai struktúrába beágyazva rugalmasan együttműködik azok minden részegységével. A nagyobb iktatórendszer tartalmazza a tankerületi ügyiratkezelői és adminisztrátori, és az intézményi ügyiratkezelői és felhasználói rendszereit is, és csak ennek egyik részfelülete a pedagógusok, szülők és diákok által ismert „e-napló”, a Kréta Elektronikus ellenőrzője.
hirdetésA KRÉTA (Köznevelési Regisztrációs és Tanulmányi Alaprendszer) Gondviselői és Tanulói moduljának bemutatása online, számítógépes felületen
A 2010-es évektől a kormányzat és a szakma is idejét látta már annak, hogy a papír alapú nyilvántartást felváltsa az elektronikus adatnyilvántartás. Az Emberi Erőforrások Minisztere ennek érdekében jóváhagyta a Kréta rendszert. Ez két lépésben történt meg.
Először egy 2011-es köznevelésről szóló törvény rendelkezett arról, hogy a legfontosabb iskolai dokumentumok elektronikus úton is elkészíthetők és tárolhatók legyenek, majd másodjára 2018. augusztus 15-én az EMMI minisztere jóváhagyta azt a rendeletet, amely bevezette a Kréta rendszert, mint a kötelező tanügyi nyilvántartást felváltó elektronikus adatnyilvántartást.
E miniszteri jóváhagyás lehetővé tette, hogy e tanévtől kezdve a fontosabb tanügy-igazgatási dokumentumok (osztálynapló, csoportnapló, egyéb foglalkozási napló, órarend, tantárgyfelosztás, ellenőrző) már a Kréta rendszerben tárolhatóak, őrizhetőek legyenek, a rendszerben előállított naplók pedig idéntől elfogadott hivatalos dokumentumnak minősülnek, és már nem szükséges kinyomtatni őket.
A Kréta rendszert 2015-től, egy törvényes közbeszerzési eljárás lefolytatása után fokozatosan vezették be, a különböző fenntartók, iskolák, pedagógusok, szülők és a diákok visszajelzései alapján tovább is fejlesztették. A törvény egyébként a legszélesebb körű bevezetés időpontjának a 2021-es esztendőt írta elő.
Tehát a 2018-2019. tanévtől már országszerte a Kréta Elektronikus ellenőrzője nyújt segítséget a szülőknek és tanulóknak a tanulmányok alatti naprakész információhoz jutásban. A naplóba beléphet szülő és diák, naprakészen láthatják a tanuló tantárgyankénti jegyeit, mulasztásait, értesülhetnek a faliújság-bejegyzések kapcsán az iskola legfontosabb hirdetményeiről, itt lehet igazolni a hiányzásokat és a késéseket, ide teszik fel a pedagógusok a házi feladatokat, s azok teljesítési határidejét. Az e-napló tehát nemcsak a tanárok, hanem a szülők dolgát is megkönnyíti: pár kattintással be tudják fizetni a gyerek menzapénzét, értesítést kaphatnak a telefonjukra a jegyekről.
E változások tehát úgy tűnik, mind az államapparátus, mind az információáramlás, mind az oktatásügy olajozottabb működését jól szolgálhatják, de feltennék most mégis azt a kérdést, hogy mit tehet hozzá és mit vehet el ez az emberi kapcsolataink közé beiktatott informatikai vívmány?
E kérdéssel ahhoz a neveléskutatóhoz fordultunk, akinek a személyiség hatékony fejlesztésének lehetséges pedagógiai útjainak kutatása a szakterülete. Uzsalyné Dr. Pécsi Ritát, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docensét kérdeztük.
Vasárnap.hu: Hogy látja, milyen változást hozhat a gyermek-szülő kapcsolatában az, hogy bár eddig is volt ellenőrzője a diáknak, de nem elektronikus sebességgel érkeztek meg a hírek a szülőkhöz az érdemjegyekről? A telefonos applikáción csak egy pitty, és máris informálódott arról az apa, hogy egy óra múlva „karóval” jön haza a fia, vagy éppen egy számítógépes rátekintéssel az anya előbb látja lánya remek jegyét, mint ahogy azzal eldicsekedhetne? Lehet, hogy banális a kérdés, de úgy véljük, e technológia mégiscsak beállt valahogy megint egy olyan évezredes emberi kapcsolatrendszerbe, ahol eddig az nem volt, s vajon lehetnek-e ennek emberi, neveléslélektani következményei?
Pécsi Rita: Valóban izgalmas kérdés, hogy ilyen hirtelen értesül a szülő a jegy formájában érkező értékelésről. Jómagam régebben azok közé a szülők közé tartoztam, aki bár gyermekeim iskolájában dolgoztam, de mégsem szerettem, ha a kollégák előbb akarták tudatni velem a gyerekeimnek adott érdemjegyeket vagy a velük történt eseményeket, számomra szükséges és elégséges volt a szülői értekezleten egyeztetni, vagy csak néha az ellenőrzőből tájékozódni.
A gyerekek természetüktől fogva nem szeretnek állandó szülői felügyelet alatt élni, nem is szolgálja az a felnőtté érésüket. Én azt gondolom, hogy a bizalmon alapuló kapcsolatnak lényeges eleme, ha nem tudunk szülőként percre, grammra pontosan mindent gyermekeink életéből, ugyanis csak a jó kapcsolat alapjain alakulhat ki az a bizalom, hogy gyermekünk vállalni tudja akár egy rossz jegy bevallását is. Tájékozódást ad ugyan e technika, de én soknak érzem azt a kontrollt, amellyel belép a gyermek-szülő viszonyrendszerébe, annak elmélyítését kimondottan nem szolgálja. Úgy érzem, hogy a felelősséget, a bizalmat elveszi, úgy éli meg gyermekünk, hogy felette intézkednek. E rendszer lehet, hogy rá fogja szoktatni az erősebb kontrollra azokat a szülőket is, akik most nem ennyire szorosan állnak a gyermekeik mögött, de azt a szülői réteget viszont biztosan megszólítja, akik saját bizonytalanságaik közepette mindenáron mindentől óvják ma is gyermeküket.
A rendszerhez való szoros kötődés valószínűsíthetően egy rossz fajta kapcsolódás lesz a tanárokhoz, mindenképpen egy személyesebb kapcsolódásra kéne törekedni ezután is, a törődés másfajta, szervesebb formáját kellene megtartani. E technika nem pótolja, nem válthatja ki a természetes kapcsolatokat, ez a letapogatózó, hátulról érkező kapcsolódás, lehet, hogy azt eredményezi, hogy a szülői lelkiismeretet bár megnyugtatja, hogy én egy okoseszköz segítségével már tényleg tudok mindent a gyermekemről, de lássuk be, hogy nem. Valós veszélynek látom ezt. Az elektronikus rendszer az iskolában sok mindent megkönnyít, bizonyos adminisztratív, regisztráló feladatokra biztosan jó és alkalmas, de a szülő-tanár-gyerek kapcsolati tengelynek, ennek a törődő, személyes, bizalmi és felelősségteljes viszonyának bizonyára majd nagyon nem tesz jót. Úgy vélem, megint az aránnyal van a baj. Bizonyos szinten hasznos, ügyes eszköz, de hogy telefonos értesítést kapjak a gyermek feleletéről még azelőtt, hogy a helyére ment volna – ezzel biztos túllövünk a célon.
Vasárnap.hu: Igen, személyes tapasztalatok alapján is állíthatjuk, hogy ennek már számos példáját láthatjuk. A gyerek lógó orral indul haza, nincs már tétje semminek, ott az alacsony értékű szám az e-naplóban, és még csak el sem mondhatja a saját szavaival.
Pécsi Rita: Ha belegondolunk, ennek a gyereknek meg kellene hagyni a felelősségvállalás lehetőségét, hogy amikor hazaérek, felvezetem a mondanivalómat, akkor, amikor én arra majd kész vagyok. Az e-Kréta egy új felállást, rendszert fog létrehozni. És a pedagógusban is várhatóan drasztikus változásokat fog elindítani.
Vasárnap.hu: Mi tehát a szakember ajánlása?
Pécsi Rita: Kezelje helyén a diák és a szülői felhasználó e technikát. Annyiban használja csak, amennyiben nem terheli meg az a természetes kapcsolatát gyermekével. Ez persze igaz a modern technika minden vívmányára is. Kell léteznie az internet, a közösségi média, az okoseszközök felhasználásának egy józan mértéke, hogy azok valóban minket szolgáljanak, s ne ellenünkben létezzenek.
