Bohemian Rhapsody – filmkritika egy rajongó szemével

Tarol a mozikban a Queen együttes és Freddie Mercury életét feldolgozó film. Mi is megnéztük.

A rajongók imádják, a kritikusok nem igazán szívlelik az új Queen-filmet, a Bohemian Rhapsodyt. De vajon mennyire kellene komolyan vennie magát egy ilyen életrajzi alkotásnak?

A bírálók szerint Freddie Mercury élete feldolgozásának pontosabbnak kellett volna lennie, mint hogy egy koncertfelvételek újraforgatásától és leegyszerűsített párbeszédektől hemzsegő videót vetítsenek le két órában. Valóban, sajnos számos pontatlanság van a filmben. Az események kronológiai rendbe szedését sem sikerült maradéktalanul kivitelezni, de Freddie életének botrányos momentumait is csak szolidan villantják meg néhány jelenetben az alkotók. 

Ám a hangsúly jól érezhetően nem azon volt, hogy percre pontosan ábrázolják a zenekar életét. Aki ezt az élményt keresi, elolvashatja a számtalan életrajzi könyv egyikét. Vehetjük ezt tudatosnak is (a kritikusok szerint hatásvadásznak), hiszen a producerek között ott találjuk Brian May gitárost és Roger Taylor dobost is. Úgy tűnik tehát, hogy sokkal fontosabbnak érezték az alkotók, hogy olyan film készüljön, amely az utánozhatatlan Queen-életérzést próbálja meg visszaadni amellett, hogy családbarát szempontokat is figyelembe vesz: nyugodtan elmehetünk a tízéves kislányunkkal is a moziba, a botrányos jelenetek egész egyszerűen kimaradtak.

Rami Malek alakítása sem hagy kívánnivalót maga után. A néző végig azt érzi, hogy a színész nagyon beleéli magát a szerepébe, és így – akarva akaratlanul is – szeretettel tudunk gondolni Freddie Mercury emlékére, akármennyire is megosztó személyiség volt valójában. A Live Aid koncert bő negyed órájában Malek pontosan ugyanúgy ugrál, ugyanazokat a kézmozdulatokat teszi, mint ahogy az eredeti felvételeken is láthattuk. Vannak, akik szerint az Oscar-jelöltségre is elég lesz ez az alakítás.

Összességében el lehet mondani, hogy a film az emberi lélekhez szól és hatással van a nézőre, amiért önmagában hatalmas piros pont jár, különösen ha a mostani filmes felhozatalt vesszük. Nagyvásznon, sztereó hangzásban végignézni pedig egyenesen libabőrös élmény.

A Queen-rajongók kicsit megbántva érezhetik magukat, ha arra gondolnak, hogy a film a nagyközönségnek készült. Ha viszont ezt képesek elengedni, és csak élvezni próbálják a több mint kétórás, párbeszédekkel kiegészített koncertélményt, akkor nagyon fogják élvezni a végeredményt.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!