Marton Antal Bernát atya 1956-ban, mindössze 15 évesen menekült el Magyarországról, hogy bátyja, Henrik atya után menjen, aki akkor már a dallasi ciszterci rendben szolgált. Megérkezése után Antal is a papi pályára lépett. 56 év után, 2018. november 3-án Bernát atya a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban tartotta második, “Visszapillantások” című könyvének bemutatóját.

Marton Bernát atya a második világháború idején született, 1941-ben, így a háború viszontagságai se kerülték el, ám az 1956-os forradalom után vált családi háttere miatt nem kívánatos személlyé az országban. Édesapja rendőr-tiszthelyettes volt a korábbi, Horthy-korszakban, bátyja pedig a forradalom idején már amerikai pap. Nyilvánvaló volt, hogy Marton Antal nem folytathatja tanulmányait, nem kezdheti meg felnőtt életét ebben az országban.

A 15 éves fiú egyedül hagyta el az országot, hogy bátyja után menjen, aki  akkor már a dallasi ciszterci rendben szolgált. Korábban megjelent, “Mezsgyekövek- Határkövek” című könyvében az őt útközben érő viszontagságokról olvashatunk, betekintést nyerve akkori naplójába.

1958-ban érkezett meg Amerikába, ahol a dallasi ciszterek hatásának is köszönhetően meghallotta Isten hívó szavát, és 1967-ben, Ausztriában pappá szentelték.

1968 óta a dallasi ciszterciek által fenntartott iskolában francia és latin szakos tanár, 15 évig a gimnázium igazgatója, többszörös osztályfőnök.

Bernát atya nagyon közel került a diákokhoz, mert mindig is közvetlen, fiatalos, mosolygós pap volt. Része a mindennapi életnek, aki minden alkalmat megragad, hogy kihasználja az élet apróbb örömeit is. Nyitott mindenre, és mindenkire.

Ezt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor úgy érezte, egészségtelen életmódja a hivatása rovására mehet, elkezdett futni. Azóta túl van számos félmaratonon, maratonon, sőt ultramaratonon; a mai napig együtt fut tanítványaival.

Bernát atyát a szíve persze többször is hazahozta Magyarországra. A 2014-15-ös tanév tavaszán vendégtanár volt a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, és azóta is sok időt tölt a dallasi apátság testvériskolájában. 2015. március elsején a Margitszigeten többek között az itteni diákokkal, és tanárokkal futott 50 km-es ultramaratont.

Marton Bernát különös hagyományt is teremtett a két ciszterci iskola között. Minden évben a Szent Imre Gimnázium egy végzős, fiú diákját (a dallasi iskola fiúiskola) meghívja egy hónapra Dallasba vendég diáknak. A fiúkat egy hónapon keresztül, minden héten egy ottani család látja vendégül.

Azok a szerencsések, akiket ez a nagy megtiszteltetés ér, minden évben rengeteg élménnyel térhetnek haza. Bernát atyát mindannyian a szívükbe zárták, sokan ott voltak a szombati könyvbemutatón is; egyikük, Ungvári Álmos konferált.  

Bernát atya könyvbemutatójának a Szent Imre Gimnázium tükörterme adott otthont. Berczi Bernát ciszterci apát mondott köszöntőt, majd Barlay Bence, az iskola igazgatója ismertette saját szavaival a könyv tartalmát, és mondott köszönetet az atyának az iskolában végzett szolgálatáért.

Bernát atya az őt méltató szavak után szót kért. Reméli, mondta a rá jellemző humorral, hogy az elhangzott sok szép dolognak legalább a fele igaz. Mosolyogva beszélt ő is a könyvről, és mesélt pár személyes történetet, amiknek kalandos életének köszönhetően nem volt sose híján.

A könyvbemutató után dedikálta “Visszapillantások” című könyvét, amely a “Mezsgyekövek- Határkövek” folytatása, de már az amerikai, vidámabb történetekről ír benne. Vicces anekdoták, naplórészletek és visszaemlékezések teszik érdekessé és olvasmányossá a mozgalmas életű pap második könyvét is.

A bemutató után Bernát atya az iskola mellett álló Szent Imre templomban koncelebrált ciszterci rendtársaival együtt a plébánia búcsújának miséjén, amit Erdő Péter bíboros mutatott be.

Ungvári Ildikó