Mi az oktatás célja?
Így vagyok ezzel, amikor „társadalmi „kompetenciáról” ír a szöveg. Nem tudom, mit jelent. Azaz az Ókorban szokásos egyértelmű fogalmazás, jól definiált fogalmak használta helyett sikerült lecsúszni egy alacsonyabb szintre. Olvasunk egy szöveget, amely egy nemzet sorsát befolyásolhatja az iskolarendszeren keresztül, és nem értjük pontosan a jelentését.
Ha végig olvassuk a releváns tantárgy témáinak listáját, csupa olyasmit találunk ezen a címen, amelyet vagy otthonról kellene hozniuk a tanulóknak, vagy már régebben is tanulták jól definiált tantárgyak keretében, mint amilyen annak idején az alkotmánytan volt. Ez utóbbinak a „társadalmi ismeretekkel” szemben az volt az előnye, hogy az államról elsajátítandó ismereteket rendszeresen, egy egyetemen is tanulható (jog- és államtudomány) ismeretanyag keretei között fejtette ki, nem pedig valamilyen elmaszatolt, amorf tantárgy keretében.
Erre természetesen mondhatja bárki, hogy etikai és társadalmi ismereteket lehet az egyetemeken, így mindenekelőtt bölcsészkarokon is tanulni. Ez azonban nem mentség, hanem még inkább kiemeli a baj mélységét. A fejkvóták szerint finanszírozott egyetemi karok a diáklétszám növelése érdekében létrehoztak könnyen és fáradság nélkül elsajátítható szakokat, amelyek eredeti diszciplináris kereteik közül kiszakadva, fölvizezve adnak olyan ismereteket, amelyek természetes helye másutt lenne. Az etika a filozófia része, az állam ismerete a jogtudomány, a társadalom ismerete pedig a szociológia területe.
Ha ezek közül csak rendszeres filozófiai oktatás lenne az iskolákban, a magyar közgondolkodás máris jelentősen megváltozna. Az egyetemi oktatás anyagilag motivált elhajlásai kezdenek leszivárogni a közoktatásba is.
Maróth Miklós
