Nagy baj, hogy egyre több helyről köszön vissza az a mentalitás, ami már nemcsak a kulturált alkoholfogyasztást tekinti elfogadhatónak, hanem a mértéktelen ivást is.
A “száraz november” elején Székely Attila arról ír: a kezdeményezés, amely azt célozza, hogy egy teljes hónapon keresztül ne igyunk alkoholt, több, mint üdvözlendő, a célja pedig, hogy az alkoholisták száma ne növekedjen a társadalomban. Az ún.”mentál-fitness” nem a rendszeres, napi nagy ivókat, a már alkoholizmusba süllyedteket célozza, hanem azokat, akik hetente legalább egyszer vagy többször isznak – ismerteti a kezdeményezést, majd annak életre hívóit idézve rámutat: a cél nem más, mint „a mértékletesség erényének és az öngondozás gyakorlatának elmélyítése az alkohol iránti sóvárgásban megtalált tanulságok által”.
A szerző bemutatja, hogy az alkohol egyre nagyobb problémát jelent a középiskolás korosztály számára, a gyártók pedig egyre inkább ezt a réteget célozzák kampányaikkal.
hirdetésÍrásában Székely Attila hangsúlyozza: „bár nagyon jónak tartom a Kék Pont Alapítvány kampányát, hiszen rendkívül vékony a mezsgye a még nem és a már alkoholisták között, mégis tudom: a valódi gyógyír mégiscsak az Ige, a valódi gyógyító pedig nem más, mint az Áldott Orvos. Ő kérdezi nemcsak az alkohollal barátkozó, annak sodrásába került, vagy már annak mocsarában tengődő férfiakat és nőket, a más megkötözöttséggel küzdőket is, de a mindezt elfogadó társadalmat is: „akarsz-e meggyógyulni?”.
