Csoda Magyarlapádon

A Magyarlapádi Szórványkollégium a magyar állam és Bánffy Farkas báró összefogásában azokat a környékbeli, nehéz körülmények között élő gyermekeket fogadja, akiknek nincs lehetőségük otthon magyarul tanulni. Bánffy Farkas, a kollégium egyik megálmodója mesélt a vasárnap.hu-nak az iskoláról.

Vasárnap.hu: Hogyan kezdődött a Magyarlapádi Szórványkollégium története? 
Bánffy Farkas: Fehér megye Erdélynek az a vidéke, ahol a legkisebb a magyarok aránya: három és fél százalék. Összesen öt színmagyar település van itt, ebből Magyarlapád a legnagyobb, hozzávetőleg ezerfős lakossággal. Azt kellett látnunk, hogy egyre nagyobb a probléma, egyre kevesebb errefelé a gyermekek száma. Félő volt, hogy az iskolában emiatt az osztályokat összevonják, amely által  kevesebb tanár lesz és alacsonyabb színvonalon működünk – aminek következményeként, félő volt, hogy sok gyermeket elvisznek innen.

Néhány évvel ezelőtt leültünk Sipos Ferenccel, a helyi kulturális egyesület elnökével – aki a népi zenekar prímása, a helyi sajtgyár tulajdonosa és igazgatója, valamint az egyház főgondnoka is, tehát úgyis mondhatnánk, hogy a falu atyja. Arra következtetésre jutottunk, hogy ha a faluban nincs elég gyermek, akkor máshonnan csalogatjuk őket Magyarlapádra. A környező falvakban magyar anyanyelvű gyermekek élnek, akik magyarul szeretnének tanulni, Magyarországon pedig támogatásra és segítésre való akarat van – igazából ezt csak menedzselni kell, ha pedig a magyar kormány támogatását élvezzük, akkor ennek lesz jövője. Így 2013 júniusában megszületett az elhatározás; augusztusban sikerült a miniszterelnök úrral is tárgyalni, aki azt mondta, hogy a kezdeményezésünk támogatható. A részleteket a Nemzetpolitikai Államtitkársággal tárgyaltuk meg, ezek után pedig létrejött az 1100 négyzetméteres Magyarlapádi Szórványkollégium.

Vasárnap.hu: Elkészült tehát az épület, kik töltik meg a mindennapokban?
Bánffy Farkas: Jelenleg húsz környékbeli diák lakik bent és további negyven bejáróssal számolhatunk a faluból. Hatvan gyermeket etetünk minden nap, hatvan gyermekkel foglalkozunk nap mint nap. Azok a gyerekek, akik szegényebb sorból jönnek, általában kevesebb figyelmet kapnak a szüleiktől. Ők, a napi tananyagot a tanárokkal még egyszer átveszik, azok korrepetálják őket, és ha szükséges, több segítséget kapnak.

Egyszer csak megszűntek a bukások. Mindenki tisztában volt a tananyaggal, színvonalasabb lett ezáltal az oktatás. Egyre szebb eredményeket érnek el a diákok a foglalkozásoknak köszönhetően. Délutánonként a gyerekeknek lehetőségük van néptánc-, sakk- és kézműves-foglalkozásokon részt venni. Közösen kertészkednek, fociznak. Mindig biztosítanak számukra közösségformáló programokat. Zenei oktatásra is van lehetőség, brácsázni, hegedülni, furulyázni, bőgőzni és gitározni tanulhatnak azok, akik kedvet éreznek hozzá.

Vasárnap.hu: Kik vannak a gyerekek mellett?
Bánffy Farkas: Jelenleg három pedagógus, két szakácsnő, egy sofőr, egy gondnok és egy csodás igazgatónő . Sok ember foglalkozik a gyermekekkel. Van aki éjszakás, van aki nappalos, ezt felosztják egymás között. Megtaláltuk azokat az embereket, akik szívből csinálják a feladatukat, velük működőképes a kollégium. Természetesen anyagi szükségletek is vannak, ezeket biztosítani tudjuk.

Vasárnap.hu: Miből fedezik az anyagi szükségleteket?
Bánffy Farkas: Jelenleg a magyar állam támogatja az intézményt. Azt gondolom, hogy a külhoni magyar oktatás finanszírozása több okból is előnyös a magyar államnak, de ha csak nagyon szárazon és gazdasági oldalról szeretném nézni, akkor azt gondolom, Magyarország szerencsés helyzetben van. Külhonban felnövő gyerekek költségeit külföldi országok állják.  Például ha egy Romániában iskolázott orvos Magyarországon áll munkába, akkor Magyarországon dolgozik, Magyarországon adózik és Magyarországnak termeli a GDP-t. Fontos, hogy az itt dolgozó orvossal tudunk beszélni magyarul, és nem frusztrálja például a nagymamámat, hogy az orvosa angolul szól hozzá. Magyarul beszél vele az orvosa és ezt köszönheti annak, hogy magyar nyelvű oktatásban részesülhetett. Azt gondolom, megtérül minden erre a célra fordított forint.

Vasárnap.hu: Milyen korosztályt fogad az intézmény?
Bánffy Farkas: 
A legkisebb gyermek hároméves volt, és volt olyan, aki 16 évesen távozott az intézményből. Óvodás kortól fogadjuk a gyermekeket és általános iskola nyolcadik osztályáig járnak hozzánk.  Más korosztály, más igényekkel. Sok diák rászoruló, de vannak jó hátérrel rendelkező gyermekek is, akiknek nincs lehetőségük magyar nyelven tanulni máshol, csak itt. A gyermekek itt felügyelet alatt, közösségben vannak, míg a szülők dolgoznak. A közöttük levő hatalmas korkülönbség nem okoz problémát, kellő mennyiségű terem van, ahol el lehet őket különíteni, valamint remek pedagógusok veszik körül őket, akik megfelelően differenciálnak.

42 szálláshelyünk van. Délutáni foglalkozást 100 főig tudnánk tartani, megfelelően elosztva. Arra vigyázunk, hogy egyszerre túl sok olyan gyermek ne legyen, aki nem beszél jól magyarul: ha két-három gyerek beszél egymás között románul, az még jó, de ha annál több, az már veszélyes, mert románul fog a többi is beszélni.

Vasárnap.hu: Vannak olyan gyermekek, akik lelki gondozásra szorulnak?
Bánffy Farkas: Vannak problémás gyerekek, nehéz körülmények közül érkezők. Szükség van rá, pedagógusaink remekül ellátják ezt a feladatot, egyenként tudnak figyelni a gyermekekre.

Vasárnap.hu: Milyen a kapcsolat a szülőkkel?
Bánffy Farkas: Alapvetően hálásak a szülők, hiszen a gyermekek úgy mennek haza az iskolából, hogy minden leckével készen vannak, nem kell velük tanulni. De vannak nehézségek, nem mindig az kerül haza a gyerekektől, ami a valóság, szeretik kiszínezni a dolgokat. Azt gondolom, megfelelően tudjuk ezeket a helyzeteket kezelni.  Talán a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy a szülők nehezen fogadták el, hogy napközben nincs a gyermekeknél telefon. Reggel leadják, és csak délben, majd este kapják vissza rövid időre, napközben nem használhatják. Fontosnak tartjuk, hogy egymással töltsenek minőségi időt a gyerekek, ne pedig a telefonjaikkal.

Jelenleg Erdélyben szerintem több ilyen vagy hasonló jellegű, célú intézmény van, s a számuk minden évben szaporodik. Van, ahol csak délutáni oktatás, foglalkozás van, és van, ahol bentlakás is. Van, ahol óvodásoktól egyetemig foglalkoznak a diákokkal, kinek mire van lehetősége. Segítjük egymást. Megosztjuk tapasztalatainkat, hiszen öröm számunkra, hogy igény van ezekre az intézményekre.

A Magyarlapádi Szórványkollégium a helyi közösség, a Magyarlapádi Református Egyházközség, az Ethnika Kulturális Alapítvány, a magyar állam és Bánffy Farkas báró összefogásával valósulhatott meg.