„Szerintem jó csapatjátékos és jó katona voltam” - ezekkel a szavakkal magyarázza a jobbikos politikus, hogy miért tartott ki a pártja mellett mind ez idáig annak ellenére, hogy nem értett egyet a politikai döntésekkel. És mégis, Szávay a választás után már könnyedén beszél arról: szerinte jelentős részben a Jobbikon múlt a kétharmad.
Többször keveredik önellentmondásba az interjúban Szávay István, aki az azóta már vloggerré avanzsált Vona Gábort, és a pártigazgatót, Szabó Gábort okolja a Jobbik gyenge választási eredményéért. A politikus arról beszélt, elkerülhető lett volna a kudarc, ha Vona és Szabó egyeztettek volna az országgyűlési képviselőkkel vagy elnökségi tagokkal a legfontosabb politikai döntések meghozatala előtt. Szávay azonban azt állítja, a „legcsekélyebb egyeztetés sem volt”, és „csak a győzelem járt a szemük előtt”.
A képviselő példaként azt hozta fel, hogy a televízióból kellett megtudnia a párt elnökségének azt, hogy a Jobbik szükség esetén kész koalíciót kötni az LMP-vel vagy a Momentummal. Bár Szávay István úgy fogalmaz, akkor ezek a döntések feszültséget okoztak a párton belül, később kitér arra is, hogy szerinte hiba volt nem megegyezni – legalább néhány helyen – az LMP-vel a kölcsönös visszalépésekről. Felettébb furcsa, hogy Szávay nemzeti radikálisként nincs ellenére az LMP-vel való együttműködésnek, miközben az LMP egyik tagjának lapjában úgy fogalmaz: „felvetődhetnek ideológia ellentétek”. Értjük.
Szávay egyébként felidézi a híres pumpás képeket is. Erre az időszakra így emlékszik: „Nem, akkor sem szabott. Az rám ragadt, hogy Pumpás Pista. A barátaim néha a nem túl hízelgő Pumpi becenévvel illetnek. Olykor-olykor meg viccelődünk azzal, hogy „Pumpát, kenyeret!” Vagy hogy „ha pumpa van, minden van.” De olyan is volt, aki azt mondta, hogy én gyakorlom a munkatársaim felett a pumpáltatói jogokat. Ez most vicces ugyan, de akkor én nagyon rosszul éltem meg.” Nagyon kínos.
hirdetésKésőbb természetesen a Fideszt okolja mindezért. Kifejti ugyanis, hogy szerinte a politikának nem kellene ennyire mélyre süllyednie, és határozottan kijelenti: a Jobbik nem élt ilyenekkel soha.
Ízlelgessük kicsit ezeket a mondatokat. Jól emlékszünk még ugyanis arra az időszakra, amikor a párt szorosan együttműködött a kuruc.info nevű gyűlöletkeltő oldallal. Ez volt az az oldal, amelyik büszke volt arra, hogy számtalan politikus és általuk csak médiakajmánnak nevezett újságíró mobiltelefonszámát tette már közzé.
Később, a már hivatalosan a Jobbik tévéjeként számon tartott (a sajtóban már korábban megjelent, hogy a Jobbik finanszírozza a televíziót az alapítványain keresztül) N1TV volt az, amely Facebook oldalán egy képet osztott meg, amelyben a magyar miniszterelnök meggyilkolására buzdított. De ez volt az a televízió is, amely megemlékezett Adolf Hitler születésnapjáról.
Mindezek után jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy mire gondol Szávay István, amikor efféle erkölcsi elmélkedések keretében azt mondja, hogy a politikai ellenfeleinket tisztelni kell?
