Istenkáromlásért és hitük terjesztéséért csukták börtönbe a keresztényeket a világ egyik leginkább keresztényellenes közel-keleti országában. Hála az imáiknak, amiket rabtársaikért mondtak el, sokan megtértek, és elkezdtek hinni Jézus Krisztusban.
Zakkir püspök és egy kisebb keresztény csoport rengeteg üldöztetést szenvedett, mivel a világ egyik legveszélyesebb területén terjesztették az Evangéliumot. A térítések után rendszeresen összegyűltek, hogy imádkozzanak azok üdvösségéért, akikkel térítésük során találkoztak.
Egy ilyen alkalommal fogták el, és tartóztatták le őket hét hónapra, istenkáromlásért és hittérítésért. A börtönben a legveszélyesebb bűnözőkkel tették őket egy cellába. Több, mint egy hónapig szenvedtek cellatársaik és őreik zaklatásaitól.
Ennek ellenére még ma is azt mondják, a fogság minden percében érezték Isten jelenlétét. “Ahhoz a szenvedéshez képest, amit Jézus elviselt értünk, ez semmi sem volt”- mondták közülük többen is.
Amint a börtöncellájukhoz értek, letérdeltek, és elkezdtek imádkozni. Ezt látva a cellatársaik ütni kezdték őket, és megtiltották, hogy imádkozzanak, ezért úgy döntöttek, akkor imádkoznak, amikor a többiek alszanak. Tanúságtételük szerint Isten minden este mély álmot küldött a bűnözők szemére, hogy gyermekei békében imádkozhassanak.
hirdetésKülönösen sokat imádkoztak az őreikért és a többi fogolyért.
Egyik nap az egyik férfi, aki három ember megöléséért ült börtönben, rosszul lett, és vért kezdett hányni. Ő volt az egyik leglelkesebb bántalmazója a keresztény raboknak.
-Imádkozhatunk Jézushoz a gyógyulásodért? – kérdezte tőle Zakkir.
-Nem – válaszolta. – Nem imádkozhatsz értem hozzá, nem is akarom többé a nevét se hallani!
A férfi állapota napról napra romlott, érezte, hogy meg fog halni.
-Imádkozhatunk érted? – kérdezte Zakkir ismét. – Jézus meg fog gyógyítani, visszaadja neked az életet, és mi ennek a tanúi lehetünk majd.
Ez alkalommal a bűnöző már nem utasította el a felajánlást. A pap megérintette a homlokát, és imádkozni kezdett. A többi keresztény is rátette a kezét, és együtt imádkoztak.
A bűnöző ezután már nem hányt többet, és a fájdalmai is elmúltak. A férfi lábra állt, mintha semmi baja nem is lett volna. Miközben a többiek imádkoztak érte, egy különös, gyógyító erőt érzett a testében munkálkodni.
A cella többi lakója is csodálattal fogadta az eseményt, és lassanként a közhangulat is kezdett megváltozni. A keresztények már nyugodtan imádkozhattak napközben is.
Ráadásul, amikor az egyik rab rosszul érezte magát vagy szomorú volt, már rögtön őket kereste meg, és kérte, hogy imádkozzanak érte, és ő is csatlakozott az imádkozókhoz. Lassanként az összes gyilkos, rabló, és bűnöző együtt imádkozott a térítők csoportjával.
Az őrök tudta nélkül a cella minden este egy kis, föld alatti templommá változott, ahol a rabok együtt imádkoztak, és dicsérték Istent.
Mivel mindannyian muzulmán hitről megtért keresztények voltak, Zakkir és társai egyesével elmesélték megtérésük történetét, majd felolvasták az Evangéliumot.
A foglyok megbánták bűneiket Jézusnak, és elfogadták őt Uruknak. Megfogadták, hogy amint kijutottak a börtönből, ők is Jézus szeretetének terjesztői lesznek.
Három hónappal korábban új rendőr érkezett a börtönbe. Mivel új volt a munkájában, minden erejével azon volt, hogy erőt demonstráljon, és megmutassa, hatalma van azok felett akik alá vannak rendelve. Durván fordult a rabokhoz, és nem értette, hogy ebben az egy cellában,miért ilyen boldog és nyugodt mindenki.
Nem elég, hogy egymással szemben kedvesek és szeretetteljesek voltak, de amikor az őrök megverték őket, csak ezt ismételgették: “Isten fizesse meg!” Rájött, hogy ez a keresztény hittérítők imái miatt van.
Ezért három héttel később Zakkirt másik cellába helyezte, külön a többi kereszténytől.
Tovább figyelte őket. Egy este, amikor meghallotta, hogy imádkozni kezdtek, bement hozzájuk a cellába.
Annyira meglepődött a látványtól, hogy akaratlanul is a saját életéről kezdett mesélni. Mivel egy nyugati egyetemen tanult, sok keresztény barátja volt. Nekik köszönhetően ismerte Jézus keresztáldozatának történetét, és ő maga is hitt Jézusban. Külföldi tanulmányai alatt ő is sokat járt templomba imádkozni, és bensőséges kapcsolata lett Istennel.
Amikor azonban visszatért hazájába, állami alkalmazott lett, és minden keresztény barátját elvesztette.
Továbbra is imádkozott reggel és este, és titokban olvasta a Bibliát. Most ő is lelkesen csatlakozott imáival az evangéliumot hirdetőkhöz. Megkérte őket, hogy mindannyian meséljék el a megtérésük történetét, és ők ezt meg is tették. Innentől kezdve minden este együtt imádkozott velük, és az ő segítségével tovább imádkozhattak. A keresztény őr közbenjárására elhagyhatták a börtönt, azzal az egy feltétellel, ha elköltöznek szülőhazájukból.
A misszionáriusok pár napja szabadultak a börtönből. Mielőtt elhagyták a börtönt, Zakkir megkért két rabot, hogy továbbra is imádkozzanak minden nap. A rendőr megígérte, hogy mindenben támogatja őket, és elintézte végül, hogy Zakkir, és hét hősies társa biztonságban elhagyhassák az országot.
Fordította: Ungvári Ildikó
Forrás: Chrétiens.info
