Kit is avattunk boldoggá? Brenner János élete és szolgálata
Május elsején került sor Brenner János ciszterci atya, a kommunista vérengzés áldozatául esett mártír pap boldoggá avatására. A szertartást Szombathelyen tartották, ugyanazon a helyen, ahol a kommunista párt minden erejével próbálta akadályozni a híveket a 60 évvel ezelőtti temetésén való részvételben.
Brenner atya 1931. december 27-én született Szombathelyen. Az iskolák államosításáig a Ciszterci Rend által fenntartott iskolákba járt. 1950-ben lépett be a rend noviciátusába, ciszterci testvérként az Anasztáz nevet vette fel.
Csupán néhány hónap telt el Brenner János belépését követően, amikor a kommunista kormány elkezdte a szerzetesrendek házainak felszámolását. A novíciusmester, hogy mentse a fiatal testvéreket, átköltöztette az egész noviciátust az apátságból privát lakásokba, ahol azt remélték, hogy titokban folytathatják az ifjak képzését. Ebben az időszakban Brenner János úgy döntött, hogy átköltözik az egyházmegyés szemináriumba, hogy ott készüljön tovább a papságra, miközben levelezés útján folytatta ciszterci képzését.
Az állandó veszély és vallásüldözés ellenére Brenner naplóbejegyzései Istenbe vetett mély hitéről és arról a vágyról tesznek tanúbizonyságot, hogy mindig az Ő akaratát kövesse. „Nincs nagyobb öröm, mint amikor az ember, aki semmi, teljesen megsemmisülhet Krisztusban és lelkének végtelen, csodálatos és örökkévaló ajándékokkal teli világába merítheti magát” – írta 1950-ben.
„Még ha az út rögös is, fájdalommal teli arcodra nézek és követlek. Egyetlen dolgot kérek Tőled: hogy mindig a lehető legprecízebben tudjam követni a hivatást, amit adtál nekem”.
Brenner 1955-ben örök fogadalmat tett a Ciszterci Rendben, majd pappá szentelték.
Papi szolgálatában mindvégig a szolgálatkészség és a mások iránti áldozatvállalás jellemezte. Papi jelmondatául a Római Levél 8:28-at választotta: „Az Istent szeretőknek minden a javára válik”.
Brenner Jánosnak különleges talentumai voltak a fiatalokhoz, és pont ez volt az, amivel kivívta a kommunista rezsim ellenszenvét. Amikor már nyilvánvaló életveszély fenyegette, és püspöke felajánlotta, hogy a saját biztonsága érdekében máshová helyezi, ő így válaszolt: „Nem félek. Boldogan maradok.”
1957. december 14.-e éjszakáján Brennert haldoklóhoz hívták a szomszéd városba – mint később kiderült, a hívás hamis volt. Történt mindez abban az időben, amikor folytak az 1956-os forradalmat követő megtorlások. Az Eukarisztiával és a szent olajokkal felszerelkezve elindult otthonról, de csapdába csalták, és a közeli erdőben, Rábakethely határában harminckét késszúrással megölték. Másnap találtak rá kihűlt holttestére – az Eukarisztiát még mindig a kezében szorongatta. Ezért nevezik őt a magyar Tarzíciusznak, arra a fiatal római mártírra utalva, aki szintén Krisztus Testét védelmezve áldozta fel az életét.
Miközben a kommunisták azt remélték, Brenner halála majd megfélemlíti a híveket, pont az ellenkezője történt: az emberek egyre növekvő hitbuzgalommal ápolták a mártír emlékét. 1989-ben halálának helyszínén templomot szenteltek a Jó Pásztornak, amely azóta is magyarok tömegeinek népszerű zarándokhelye, Brenner János vér- és sárfoltos karingét pedig, amit a halálakor hordott, relikviaként őrzik.
Brenner János mártíriumát Ferenc pápa 2017. novemberében ismerte el.
Puskás Balázs
