Szerepeink fogságában? – Mindenki helyzetbe hozható
Nyomógombok
Fontos tapasztalat a családok segítésében a külső és belső képünk, mivel mindenki „jobb helyzetbe” hozható, mint az éppen kényelmetlen szerepe. Megtalálható mindenkin az a gomb, amivel kedvessé és segítőkészé tehető. Azt a gombot is meg tudjuk nyomni, amitől a másik dühös vagy épp zárkózott lesz.
– Azt gondoltam, hogy egy kedves emberhez mentem hozzá, aztán kiderült, hogy mégsem – hangzik el a jellemző mondat egy terápián. Rendszerszemléletben ezt úgy látjuk, hogy korábban valami kiváltotta a másik ember kedvességét. Most pedig valami olyan hatás éri, ami miatt nem kedves. Milyen változásra lenne szükség ahhoz, hogy újra a kedves oldala nyilvánuljon meg?
– A párom olyan házsártos – hangzik a gyakran ismételt mondat. Ezt láthatjuk úgy is, hogy történt a személlyel valami, ami házsártossá teszi. Nem azt jelenti, hogy házsártosan született. Mi lehet a házsártosság mögött? Mi lehet ennek a története? Milyen nyomógombot kell megnyomnom, hogy a házsártosság helyett más történjen.
A családfa
Ahogyan jelen vagyunk kapcsolatainkban és ahogyan a szerepe(in)ket választjuk, abban benne van az összes korábbi és jelenlegi kapcsolataink hatása. Megtanultunk valamit a családban, ami később természetessé válik számunkra. Úgy alakítunk helyzeteket, hogy abban jól meg tudjon nyilvánulni, amit otthonról hozunk. Ha ezek tudatosulnak, akkor változtathatunk a szerepeinken, a másikat is helyzetbe tudjuk hozni.
A szerepek egymást kölcsönösen teszik lehetővé
Ha a családban van egy fekete bárány, akkor hozzá képest a többiek lehetnek a fehér bárányok. Ha van egy hangos, akkor valahol található egy halk vagy egy szótlan. A rendszerek egyensúlyra törekszenek. Ha az osztályból kirúgjuk a „rossz gyereket”, akkor a következő évben lesz egy újabb. Mindig van egy társadalmi hős, aki meg meri kérdezni… Ő a többiek feszültségét is oldja azzal, hogy megkérdezi, amire a többiek is kíváncsiak. A megmondó ember is jelen van a csoportokban, akinek a nagyszájú megjegyzésein csodálkozni lehet. Viszont hálásak is vagyunk neki, hogy végre ő megmondja, amit mi nem mertünk. A rendszernek szüksége van minden szerepre, mivel a fennmaradásához egyensúlyra van szükség.
Ha felismerjük szerepeinket, akkor már mi irányíthatjuk azokat. Kialakulásuk történetét megvizsgálva pedig változtathatunk ezeken. Így más helyzetbe hozhatjuk magunkat és a körülöttünk élőket is.
Dobrai Zoltán
mentálhigiénés lelkigondozó
családterapeuta-jelölt