„A népmesék nem csacska szövegek, hanem az élet útjelzői”

Témájukat tanulmányozva is könnyen belátható, hogy a mesék fontos funkciót töltöttek be a társadalom életében. Olyan kérdéseket és tárgyköröket dolgoztak fel, melyek mindig is érdekelték az emberiséget: élet és halál, eredettörténetek, az egyéni és közösségi élet szabályai. Az ember mindig is vágyat érzett arra, hogy megpróbálja valahogy értelmezni a körülötte lévő világot, hogy annak szabályszerűségeit felismerve jobban tudjon boldogulni. Ma talán úgy mondanánk: sikeres legyen, akár egyéni, akár közösségi értelemben.

Ezáltal a népmesék az ember világról alkotott elképzeléseit tükrözik. Természetesen a világ fejlődésével és mind racionálisabb megismerésével párhuzamosan korunk elfordult az egykor még támaszt nyújtó mesevilágtól. Ma felnőttként elsősorban akkor találkozunk mesékkel, ha gyermekünknek olvassuk fel az esti mesét az ágy mellett ülve.

A gyermekeknek való meseolvasás fontosságára a pszichológia is rendszeresen felhívja figyelmünket.

A történetek hallgatása és feldolgozása fejlesztően hat az idegrendszerre.

Gyarapodik a gyermek szókincse, mely által kommunikációja is javul. Fejlődik a kreativitásuk, hiszen egy könyvben kevés illusztráció tartozik egy-egy történethez, a többit nekik kell kitalálniuk, nem készen kapják, mint egy rajzfilm esetében.

A mesék elveszett világába próbál visszahúzni minket, felnőtteket Végh-Fodor Mónika pár éve elindított blogjában. A honlapon olvasható bejegyzései a meseterápia módszereiből indulnak ki. Hogy mit is jelent ez? Szerinte a népmesék segítséget, útmutatást adhatnak a mindennapok nehézségei közepette, válaszokat találhatunk bennük számos kérdésre, hogy ezáltal is megismerhessük önmagunkat. 

Az irodalmár végzettségű szerző az egyetem befejezése után az irodalom gyógyító hatásaival kezdett foglalkozni. „Megismerkedtem módszerekkel, könyvekkel, emberekkel, amelyek valamilyen módon az irodalom és a mesék terápiás erejére építettek. Ezek az ismeretek nekem is sokat segítettek a személyes életemben változni” – fogalmaz kérdésünkre adott válaszában. Meglátásai szerint a népmesék világában csodálatosan jelenik meg az élet rendje és harmóniája. Ugyanakkor azt is megjegyzi:

„A népmesék – irodalomtudományi szemüveggel nézve is – nem csacska szövegek, hanem az élet útjelzői.”

Ennek értelmében számos cikkében párhuzamokat keres az életből vett különböző szituációk és a mesék motívumai, témái között. Ennek példájaként olvashatunk egyik írásában például arról, hogyan jelennek meg a népmesék világában azok a női és férfi szerepminták, melyek a ma emberének is üzennek. A mesékben szereplő királyfi és királylány olyan férfi és női erényekkel rendelkezik, amiket példaként követve, saját életünkbe is érdemes beemelni.

A népi történetek legtöbbjében egy királyfi mindig sikeres, céljai elérésének érdekében kitartó és döntésképes. Ugyanakkor nem szégyelli elfogadni a segítséget, tisztességes és együttérző az elesettekkel szemben.

A mesék királylányainak belülről fakadó szépsége van, ami azt jelenti, harmóniában vannak önmagukkal, és ez hat külső megjelenésükre. Ebből fakad jóságuk, kedvességük és emberi érzékenységük. Az összhangra vágyás jelenik meg cselekedeteikben is: azért és úgy tesznek, hogy az ne csak nekik, hanem szűkebb és tágabb környezetüknek is megfelelő legyen.

Ahogy a Bonum Televízió vele készített interjújában Végh-Fodor Mónika hangsúlyozta: függetlenül attól, hogy egy adott népmese melyik korban keletkezett, mindig az élet dolgaival és szabályaival foglalkozik, szimbolikus nyelvezetével és képi világával pedig olyan örök érvényű szabályokat és igazságokat fogalmaz meg, melyek a 21. században is érvényesek. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a mesék elsősorban az érzelmeinkre hatnak, és így próbálják az életünket segíteni. 

Saját nézetei és módszerei egyfajta összegzéseként, a népmesei világot mintegy önismereti tréningbe ágyazva született meg 2018-ban kiadott könyve: Mesetréning – 31 napos önismereti program címmel. „Mikor a könyvemhez elkezdtem anyagot gyűjteni, már sokféle ismeretem és tapasztalatom volt arról, hogy a mesékkel végzett önismereti munka valóban pozitív változásokat tud hozni az életünkbe. Láttam, hogy ez a fajta önismereti munka fiatalabbaknál és idősebbeknél is működik, élményszerű, ugyanakkor hatékony” – fogalmaz a szerző. Ahogy a könyv címe is utal rá, 31 napon keresztül egy-egy mese olvasásával és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokkal találhatjuk meg a harmóniát a világgal és önmagunkkal. 

A fent említett terápiás módszer bővítéseként pár hónappal ezelőtt a világ legnagyobb videócsatornáján indított videoblogot Mesetréning: Irodalomból Életbe címmel. A csatornán már nemcsak a mesék világába igyekszik elkalauzolni a nézőt, hanem azokkal együtt a szépirodalomba és a keresztény gondolkodásba is. Ahogy megkeresésünkkor elmondta: „2019 őszén jött az ötlet, hogy elindítsak egy irodalomterápiás csatornát, ahol könyveket mutatok be rövid videókban, de mindig igyekszem arra is kitérni, hogy az adott könyv hogyan támogathatja a személyiségfejlődésünket, az önismeretünket. Egyfajta tudatos olvasói magatartást mutatok. Az olvasás persze lehet szórakozás, de sokkal többet is tud adni ennél. Életmintákat, konfliktuskezelési eszközöket, emberismeretet, önreflexióra használható kérdéseket és válaszokat is a kétségeinkre.”

Elsőre talán meglepőnek tűnik a módszer, hogy népmesék és szépirodalmi alkotások által találjuk meg önmagunkat és belső harmóniánkat; annyit azonban beismerhetünk, hogy egy történet megismerése mindig elgondolkodásra és kérdések feltevésére készteti az embert. Nem utolsó sorban pedig kitekintésre sarkall a hétköznapok monoton világából.

Kiemelt képünk forrása a Pixabay.