Kapcsolódástól kapcsolódásig

Vasárnap.hu: Sokat hallani mostanában az otthonszülés „divatjáról”. A félénkebbek vagy óvatosabbak inkább a kórházi ellátást választják. Vajon mi alapján döntenek a magyar anyák?

Csomóné Lindmayer Katalin (CsLK): Nem gondolom, hogy az otthonszülést kellene szembeállítani a kórházival. A szülés körüli témákban mélyebbre kell leásnunk, hogy meg tudjuk adni a megfelelő válaszokat. A mai orvosképzésben a szülész-nőgyógyászok valójában nem látnak természetes módon megvalósuló élettani szülést. Pedig nagyon nagy szükség lenne arra, hogy az orvos alázattal tudjon közelíteni a szülés Isten által megálmodott módjához. Az tény, hogy a gyermekek világrajövetelét félelem övezi: fél az orvos, fél az anya és az apa is.

Létező félelem a totalitárius rendszerek utáni poszt-kommunista országokban

Vasárnap.hu: Ez a félelem mindenkinél, minden esetben jelentkezik?

CsLK: Magyarországon az esetek legnagyobb részében igen. A társadalmat egyszerűen a félelem járja át. Ez a jelenség jellemzően a poszt-kommunista országokban egyébként általánosan előfordul. Az itt élő népek életét egy totalitárius rendszer keserítette meg. A diktatúra és a totalitárius rendszerek között az a különbség, hogy a diktatúránál tudjuk, ki az ellenség.  Sajnos erről keveset beszélünk idehaza. Pedig ez egy olyan dolog, amely észrevétlenül a csontjainkig hatolt. És nem tudjuk már, ki az ellenség. Emiatt azt sem tudjuk, hogy kivel szemben kell védekeznünk.

Prof. Dr. Jozef Hašto szlovák pszichiáter néhány évvel ezelőtt írta le tanulmányában azt a jelenséget, amelyet „institucionalizációs szindrómának” nevezett el. Ez gyakorlatilag mindenhol jelen van, de nem mindegy, hogy milyen mértékben. A poszt-totalitárius államokban ez a szindróma fokozott intenzitással mutatható ki. Ez annyit jelent, hogy az egyén átadja az intézménynek az önmagáért és a szeretteiért érzett felelősséget – tehát nem tud felelősséget vállalni önmagáért. Megfizeti az orvost, mert nem hiszi el, hogy képes kihordani és megszülni a gyerekét. Azt gondolja, helyette a „fehér köpenyes” majd megoldja. De valójában ezt helyette más nem tudja megtenni, mert ez az ő élete. Ezt neki kell végigcsinálni. Magyarországon éppen ezért sokkal jobban burjánzik a zsebbe csúsztatott hálapénzek rendszere, mint más országokban. Pusztán a félelem miatt. Fizetünk, hogy átvállalja valaki helyettünk a felelősséget.

Vasárnap.hu: Hogyan változhatna ez meg?

CsLK: Egyre inkább meg kell erősítenünk a családokat, az apákat, az anyákat, és így mindenki a helyére kerül: az orvosok, a bábák, a szülésznők és a dúlák is. A rendszer egyszer felborult. Tisztáznunk kell, mire van szükség a szüléshez? Egy nőre, akinek a méhében növekszik egy kisbaba. Ennyi. Az összes egyéb szükséges tényező eredendően kettejükbe van táplálva.

Császármetszés – az élet természetes folyamatainak figyelembevételével

Vasárnap.hu: Vajon ebben a letisztult rendszerben az orvosoknak is helyük van? Hiszen komplikáció is előfordulhat a szülés során…

CsLK: Az orvosi beavatkozásnak van helye a szülés esetében is, de nem mindegy, hogyan. Például a prevenció miatt elvégzett császármetszés nem létezik. Pontosabban nem lenne szabad léteznie. Tisztába kell tennünk a fogalmakat a téma körül: a császármetszés egy életmentő beavatkozás. De ezt rutinszerűen gyakorolni visszaélést jelent, amivel magát az orvostudományt sem tartjuk tiszteletben. A császármetszésről ma már mindent tudunk. Ha az orvosi teamben megvan a szándék, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki a szülésből, ezzel tiszteletben tartjuk a saját tudásunkat, azokat az eszközöket és technológiákat, amelyek rendelkezésünkre állnak. Így a császármetszésben el lehet menni odáig, hogy az anya a kezébe kapja meg a méhéből műtétileg kiemelt gyermekét. Magához tudja emelni az újszülöttjét, és csak utána húzzák be a műtéti ágy paravánját. Ez olyan mértékben tiszteletben tartaná a természetes folyamatokat, amennyire csak lehet egy ilyen szituációban.

Vasárnap.hu: Tehát jó dolog, hogy van császármetszés, mindössze az orvosok vegyék figyelembe és tiszteljék a természetes folyamatokat?

CsLK: Nagyon fontos ez a fajta egészséges hozzáállás. Engem még az is nagyon zavar, hogy a császármetszés után, amely egy komoly hasi műtét, az anya akár 48 óra után haza mehet. Vannak kórházak, ahol ilyen hamar ki is tessékelik a császáros anyukákat. Ezt méltánytalannak tartom. Az anya környezete és a társadalmi nyomás azt érzékelteti, hogy a megszült anyának ugyanúgy kell tennie az otthoni dolgokat, mintha nem is műtötték volna. Az orvosok részéről a teremtett világ iránti alázatra lenne szükség. Ez a szempont fokozottan jelentkezik a szülés esetében, amely egy állapot és nem egy betegség. Ezért nem elfogadható a rutinszerű, preventív császármetszés. Egy hasonlattal élve: ha elmegyek a Rám-szakadékba kirándulni, akkor nem azzal kezdem a túrát, hogy begipszeltetem a lábaim, mert akár el is törhetem azokat majd a kirándulás folyamán.

Természetes folyamatok a szülésben

Vasárnap.hu: A teremtett világ iránti alázathoz nem fontos az abban tapasztalható természetes folyamatok megismerése?

CsLK: Tudjuk, hogy mik a természetes és egészséges folyamatok. Ezzel együtt tudnunk kell, hogy meddig tart az én kompetenciám, és mikor kell átadnom a feladatomat egy másik embernek. Isten jót alkotott: természeteset és egészségeset. Az egészséges a legkevesebb energiabefektetést igényli. Ha a szülés során megfigyeljük az anyát és a babát, hamar észrevehető, vajon megfelelő irányba megy-e a szülés. Sajnos nem kapja meg az orvostársadalom az ez irányú, megfelelő képzést. Ehhez szükség lenne arra, hogy láthassanak olyan szülést, amely nem igényel beavatkozást. Úgy, ahogyan az a Teremtő által ki lett találva. 

A pár éve elhunyt Marsden Wagner professzor, az Egészségügyi Világszervezet Nőkért és Gyerekekért felelős egységének  igazgatójaként kutatást végzett a szülés természetes folyamatáról. Eljutott egyszer Dániába mint a WHO „nagykövete”, ahol találkozott egy bábával „sage femme” – bölcs asszonnyal. Az a bölcs asszony megkérdezte tőle, hogy részt vett-e már valaha otthonszülésnél? Majd elhívta egy ilyen szüléshez. Az igazgató meglepődve tapasztalta, hogy a szobában hiányoznak a kórházban megszokott kellékek, és azon gondolkozott, hogyan fog az asszony egyáltalán szülni? A bölcs asszony néha megvizsgálta a szívhangot, egyébként pedig nem csinált semmit, csak jelen volt. Csak volt. Marsden várta, hogy itt mi fog történni. Az asszony egyszer csak rálelt a benne lévő erőre és kijelentette, hogy meg fogja szülni a gyereket. Megkereste a helyét, és egyszerűen megszülte a gyerekét. Marsden szó szerint érezte az őt meglökő energiát, miközben a fejében ott volt már egy rossz szülésről szóló katasztrófa-forgatókönyv. Eközben mégis azt tapasztalta, hogy a nő megszült, és se neki, se másnak nem kellett tennie ezért semmit. Most láttam az életemben első alkalommal szülést – összegezte Marsden Wagner.

Vasárnap.hu: Elég tehát, ha az orvosok látnak egy természetes szülést?

CsLK: Jó lenne, ha az orvosok és a szülésznők látnának élettani szülést. De nem látnak szülést, vagy csak nagyon kevesen közülük. Pedig 2011 óta szabályozva lett, és legálisan működik az otthonszülés. Sőt, az orvos és a szülésznő akár praxist is nyithatnának erre. Ám a kórházi modell nehezen adaptálható az otthoni keretek közé. Az orvos és a szülésznő a képzés során megtanulta, hogy a kórházi rendszer és eszközök között hogyan dolgozzon. Emiatt neki mindent újra kell tanulnia. Sok hasonló dolog van a két típus között, de azért mégsem ugyanaz a kettő. Rizikós lenne a kórházi orvosnak egy otthonszülést levezetnie. Pusztán azért, mert másképpen működik. A fő kérdés, még egyszer hangsúlyozom, nem az, hogy  szembe állítsuk a intézeten belüli és kívüli szüléseket. A lényeg: látott-e már valaki élettani szülést a természetes medrében, saját ütemében haladva, az anya és a baba össztáncát követve, vagy sem. Sok szülés körüli szakember azt gondolja, hogy az előírt beavatkozások, gyógyszerek adják meg a szülés menetét. Valószínűleg önmagában nem elég látni egy szülést a saját ütemében, de ez mindenképpen szükséges.

Vasárnap.hu: Mégis akkor kik ismerik a szülés természetes folyamatait?

CsLK: Évezredek óta a természet adta folyamatok letéteményesei, ismerői és nemzedékeken át továbbadói a bábák voltak. Nem szabad összekeverni a bábákat és az „angyalcsinálókat”, vagyis azokat, akik különböző praktikák révén a nem kívánt terhességtől szabadították meg az asszonyokat. Sajnos sokan azért gondolnak negatív előjellel a bábákra, mert azt gondolják, hogy ők az angyalcsinálók is egyben. 

Vasárnap.hu: De hiszen a szülészorvosok is elvégzik az abortuszt…

CsLK: Pontosan így van. Abortuszt végeznek, és életre segítenek gyermekeket. Ugyanaz a kéz éltet és gyilkol. Szerencsére Magyarországon sem az orvosnak, sem a szülésznőnek már nem kötelező abortuszban részt venni. De nagyon sokan nem mernek élni a törvény adta jogaikkal, mert attól félnek, hogy az adott kórházban nem fogják tovább alkalmazni őket. 

Vasárnap.hu: Pedig az Alaptörvény védi a magzatot már a fogantatástól kezdve…

CsLK: A törvényeink jók. Sokszor azok megvalósítása viszont hiányos. Ismernünk kellene a törvényeinket és a jogainkat, valamint a szülés természetes folyamatait. Semmiképpen sem szeretném egymással szembeállítani a magzat és az anyai jogait, ez egy újabb roppant összetett kérdéskör, azt hiszem, megérne egy másik, nagyobb beszélgetést…

Vasárnap.hu: A bábák tehát egyértelműen az élet védelmezői?

CsLK: A bábák voltak azok, akik a természetes folyamatokat végig tudták kísérni. A Bibliában is láthatunk példát a bábák tevékenységére. A választott nép Egyiptomban volt, és kiadták a zsidó bábáknak a parancsot: minden megszülető fiúgyermeket meg kell ölniük. Amikor a fáraó azt tapasztalta, hogy ez nem hatékony, a bábákat magához hívatta, és megkérdezte tőlük, hogy miért születtek meg mégis a gyerekek. A bábák azt válaszolták, hogy a zsidó asszonyok olyan gyorsan szülnek, hogy nem érünk oda időben. Vagyis a zsidó asszonyok védték az életet, és belekapaszkodtak abba az isteni erőbe, amely ott van minden egyes lányban és anyában. Ezt kaptuk azzal, hogy lánynak és nőnek születtünk.

Vasárnap.hu: Ezek szerint az emancipáció és a gender-elmélet téves vágány lenne manapság?

CsLK: Isten képmására férfinak és nőnek lettünk teremtve. A gender, amelynek rövidítése már nem is tudom hány betűből áll, éppen ezt támadja meg alapjaiban. Tehát ott van bennünk, nőkben a szülésre való képesség. Én látok nőket, akik képesek megszülni a gyerekeiket. Elhiszem, hogy az egyiptomi zsidó bábák nem hazudtak, mert igenis a nő erre képes. 

Vasárnap.hu: Ma keveset hallani a bábákról. Inkább szülésznőkről beszélnek.

CsLK: A szülésznő, mint fogalom, az 50-es években került be a szótárba. Előtte bábák voltak Magyarországon is. A háború után, az éhezés és a kifogásolható higiéniai körülmények miatt terelték a szüléseket kórházakba, illetve szülőotthonokba. Akkor ennek megvolt a létjogosultsága. Ma már erre nem lenne semmi szükség. Sajnos a szülés bent rekedt az intézmények falai között. A bábáknak, akik a nőt mindenféle női kérdésben a fogantatástól kezdve egészen a halálig végigkísérték, gyakorlatilag csak a szülést adták feladatul. A bába kompetenciáit megnyirbálták. Pedig ők voltak az egészséges folyamatok letéteményesei. Mindez odáig vezetett, hogy ma senki sincs a helyén, bár az EU-csatlakozásunk után köteleztük magunkat arra, hogy a szülésznők a teljes folyamat kompetens szakemberei lehessenek.

Vasárnap.hu: Elegendő a bába a szülésnél, az orvosra így már nincs is szükség?

CsLK: Azokban az esetekben, amikor a szülésznők, bábák már nem tudják a természetes mederbe visszaterelni a folyamatokat, akkor jönnek az orvosok. Az orvosok feladata, hogy a kórságot orvosolják. És nem az, hogy feleslegesen akadályokat gördítsenek a természetes folyamatok elé. Ezzel több kárt okoznak, mint hasznot.

Vasárnap.hu: Mi az akadálya, hogy ilyen módon lehessen szülni idehaza?

CsLK: Magyarországon van olyan kormányzati tendencia, hogy olyan szülészetek jöjjenek létre, amelyek a természetes folyamatokat tiszteletben tartják. A Bethesda Kórházban például lesz ilyen. Azon kell dolgoznunk, hogy a normális szülésre vonatkozó nemzetközi sztenderdeknek megfelelően minél több intézmény átalakítsa a működését.

Vasárnap.hu: Szülés körüli szakemberként meg tudja mondani, mitől válik természetessé a szülés folyamata?

CsLK: Amikor az anya és a baba össztáncát kísérik a jelen lévő szülés körüli segítők. Az anya és a gyermeke mindent megkapott ahhoz, hogy az a helyes medrében le tudjon folyni. De sokan azt gondolják, hogy a szülésnek akkor van vége, amikor az a kisbaba világra jött. Ez téves felfogás, mert hiányos. A szülés nem akkor fejeződik be, amikor egy testből két test látható. Miután világra jött a baba, még el kell végeznie azokat a feladatokat, azt a mozdulatsort, amely neki azért lett kitalálva, hogy kapcsolódástól kapcsolódásig eljusson. Önerőből. Az anyukája kicsit támogathatja ebben. A két kapcsolódási pont között nyilvánvalóan sebezhetőek vagyunk. A babának a méhlepénytől való leválástól el kell jutnia addig, hogy önerejéből megtalálja az anya mellét, mint a kapcsolódás újabb forrását. És ekkor van vége a szülésnek, nem korábban. Ezt a folyamatot a maga teljességében csak nagyon-nagyon ritkán lehet látni. Kevesen ismerik, hogy ez a teljes folyamat. Akik pedig esetleg ismerik, elbagatellizálják annak jelentőségét. Éppen emiatt az újszülöttkori reflexekkel sem tud igazán mit kezdeni a kórházi praxis – még a szakkönyvekben sem. Ha az édesanya saját testére kerül a babája, hasból hasra, ezek a reflexek felélednek, és azonnal funkciót és értelmet nyernek. A feladatuk, hogy a babát kapcsolódástól kapcsolódásig eljuttassák. Önállóan. Saját erejéből.

Transzgenerációs szeparációs trauma

Vasárnap.hu: A kórházi gyakorlat tényleg nem várja ki ezt az említett mozdulatsort? Ez egyszerűen kimarad?

CsLK: A valódi baj éppen ebben áll: el van választva egymástól a kisbaba és az édesanyja. Már csaknem az ötödik generáció születik ilyen módon. Vagyis miután világra jöttünk, elvittek az édesanyánktól. Mivel ez a társadalomban olyan méreteket öltött, hogy már majdnem mindenki érintett benne, emiatt azt gondoljuk, hogy ez a normális. Ezt nevezzük transzgenerációs kollektív szeparációs traumának. Lényegében egy patológiás állapotot tekintünk normálisnak, és állítjuk fel normaként. Ez egy valódi kórság, mert félelem, betegség és halál kíséri. Számomra ezek után nem kérdés, honnan ered. Egyértelműen kimondható, nem a feltétel nélküli szeretetből. Meglátásom és hitem szerint tehát nem az Istentől van. Ilyen egyszerű. Ahol félelem van, nem tud kiteljesedni a szeretet. Akik ebből meggyógyultak, azok többé nem lesznek képesek arra, hogy egyetlen egy kisbabát is elválasszanak az édesanyjuktól. Ehhez látni és átérezni kellene a szülés valódiságát.

Vasárnap.hu: Mindazok, akiknek az életében ez gyógyulás nem történhetett meg – ezek szerint a nagy többség –, sérült ember?

CsLK: Igen. Ezt nevezzük traumának. Mivel nemzedékeken átível ezért transzgenerációs jellegűnek.

Vasárnap.hu: Ez tehát gyógyítható?

CsLK: A rossz hír az, hogy ez a trauma létezik. A jó hír pedig, hogy ezt meg lehet oldani. Vannak olyan szakemberek, akik ezt ismerik, és tudnak segíteni akár felnőtt korban is.

Vasárnap.hu: Pótolják, ami annak idején elmaradt?

CsLK: Visszavisznek oda, ahol elterelődtünk abból a mederből, amely az életünknek ki volt jelölve. A legbiztonságosabb, legkevesebb energiát igénylő útra. Minél távolabb van valaki, annál nehezebb visszajutni. Ha mindezt az Isten felől próbáljuk szemlélni, akkor az örökkévaló jelenben teljesen mindegy, hogy ez a trauma tegnap történt vagy éppen negyven évvel ezelőtt. Az örökkévaló jelenben tud meggyógyulni, ami valamikor elromlott. Csak egyetlen dolog kínál gyógyulást: a feltétel nélküli szeretet.

Vasárnap.hu: Egyre gyakrabban hallunk mostanában a meddőség problémájáról. A transzgenerációs traumából való gyógyulás révén ezen a területen is lenne esély pozitív elmozdulásra?

CsLK: A meddőségnek nagy része lelki alapú. Egy-egy szül(et)ésfeldogozó alkalom után megszületnek a gyerekek. Olyan szülők gyerekei, akik korábban azt mondták, hogy nekik már soha nem lesz gyerekük vagy akiknek papírja volt a meddőségről. Tapasztalatom: ha megvan a feloldás, a trauma begyógyulása, megszületnek a gyerekek.

Vasárnap.hu: Milyen módon lehet mindezt gyógyítani?

CsLK: Az elválasztást, a szeparációt kell gyógyítani. Ennek a legjobb módja, ha megint összekapcsolódunk. Ez történhet érintéssel, a bőrfelületeink érintkezése révén. Nagyon fontos a szemkontaktus is. A szembenézés ennek a gyógyulásnak fontos alapja. Sokszor tapasztalható, hogy amíg fennáll a trauma, ebből a szülői szemkontaktusból elmenekülnek a gyerekek. A puszi, a bőrfelület érintése, a szemkontaktus a gyermek számára ugyanolyan létszükséglet, mint a levegővétel. Aki ebben sérült, általában nem tudja, hogy ezt hogyan kell csinálni. Idegen számára az egész. Keresi a helyes reakciót, mégis hezitál, pedig valójában szüksége volna rá.

A koraszülöttek helyzete

Vasárnap.hu: Ha a „normális” szülésnél ilyen trauma jelentkezik a korai elválasztás miatt, mi történik a koraszülöttek esetében, akiknek sokkal többről kellett kényszerből lemondaniuk?

CsLK: A koraszülés traumatikus esemény, hiszen abban az esetben elválás történik nem várt módon. Ez az anyában és az apában is halálfélelmet okoz, ezt nem kell különösebben magyarázni. Ebben a félelemben maradnak a szülők és a gyerekek, amíg külön vannak egymástól. Nagyon sok szülő keresi, hogy hol hibázott, önmagát okolja és ostorozza. Abban kell megtámogatni az anyákat, apákat, hogy ők a szülők, és az ő gyerekükről van szó, akiért ők felelősek. A jó dolog az lenne, ha a szülők minél hamarabb és minél több alkalommal be lennének vonva a koraszülött gyermekük ellátásába, minél hamarabb és minél többet érinthetnék őt. Vannak olyan helyek, ahol napokat, heteket kell várni arra, hogy valamilyen módon kapcsolatba léphessenek a szülők a koraszülött gyermekükkel. Léteznek azonban jó gyakorlatok is, ahol a szülő testére kerülnek már nagyon pici babák is. A lényeg tehát a kapcsolódás. Kapcsolódás, kapcsolódás, kapcsolódás.