Menekülés a Don-kanyarból
– Nemrégiben jelent meg új könyve, Magyarok a Don-kanyarban címmel. Az elmúlt két-három évtized kutatásai mire derítettek fényt a 2. magyar hadsereg sorsát illetően?
– Könyvem összegzése e témában megjelent korábbi írásaimnak. Kezdetben a 2. hadsereg hadműveleteit dolgoztam fel, majd a hagyományos hadtörténészi munkákon túlmutatva a Don-menti arcvonal mögöttes területein zajló eseményeket igyekeztem feltárni. Nevezetesen: a hadtáp-csendőrzászlóaljak partizánellenes vállalkozásaival, a 2. hadsereg alakulatainak védelme érdekében hozott szigorú óvintézkedésekkel, a katonák vélekedéseiről a háborús állapotokat és a helyi lakosságot illetően, a magyar munkaszolgálatosok sorsáról, a frontkatonák hétköznapjairól és hozzátartozóikkal való kapcsolataikról értekeztem monográfiámban.
– Melyek azok a kutatási kérdések, ahol a legnagyobb hiányosságok érhetők tetten?
– A magyar királyi honvédség, benne a 2. hadsereg iratanyaga elég hézagosan maradt fenn. Hiányoznak a 2. hadsereg seregtesteinek hadinaplói, az 1942. nyári hídfőcsatákról csupán hadtestjelentések állnak rendelkezésre, az 1943. januári harcokról pedig többnyire utólag rekonstruált harctudósításokat őriz a Hadtörténelmi Levéltár. A Don-menti harcok részletesebb feldolgozása emiatt okoz nehézséget, azonban számos fennmaradt visszaemlékezés és harctéri napló segíthet ebben.
– Az orosz levéltári források ma mennyire nyitottak a magyar kutatók előtt?
– A Magyar-Orosz Levéltári Együttműködési Bizottság híradásaiból ismeretes, hogy az Oroszországi Föderáció Védelmi Minisztériumának podolszki archívumában közel 230 olyan magyar hadiokmányt őriznek, melyeket a szovjet csapatok a keleti hadszíntéren zsákmányoltak.
Az Oroszországi Föderáció Külpolitikai Levéltárában szintén csaknem 630 magyar ügyiratot tartanak nyilván, melyek a Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság tevékenysége során keletkezett. Sajnos e katonai dokumentumokban magyar történész még nem kutathat.
A szovjet Vörös Hadsereg hadiokmányai azonban már elérhetők a világhálón.
– A doni katasztrófáról és magáról a 2. magyar hadseregről sok téves információ látott napvilágot a szocialista időszakban. Melyek voltak a legalaptalanabb csúsztatások, illetve hazugságok?
– A halálba küldött, rosszul felszerelt és 150-200 ezer katonáját elvesztett 2. hadsereg sztereotípiája mélyen rögzült a köztudatban. Még manapság is összehasonlítják a hasonló német és szovjet hadseregek haderejével, holott a 2. hadsereg legfeljebb a szomszédos országok hadseregeivel vehette volna fel érdemben a harcot. A magyar katonai vezetés, ahogy a korabeli hadiokmányokból kiderül, a lehető legjobban igyekezett felszerelni a hadszíntérre vonuló csapatokat. 1942 tavaszán a szovjet csapatok kudarcait tapasztalva még nem lehetett megjósolni, hogy a 2. hadsereg sorsa tragédiába torkollik.
– A doni áttörés után mi lett a szovjet áttörés következménye? Hogyan folytatódott a hadszíntér 1943. január második felében?
– A 2. hadsereg arcvonalának 1943. január 12-i és 14-i áttörését követően szervezett visszavonulásra már kerülhetett sor. A III. hadtest a hadsereg zömétől elszakadt és északnyugati irányban vonult vissza, a VII. és a IV. hadtest alakulatai pedig a megkésett január 17-i visszavonulási parancs következményeképpen az Oszkol-folyó felé tértek ki. A teljes katasztrófa Moszkalenko vezérőrnagy vezetési hibája, a német és magyar seregtestekből álló Cramer-hadtest sikeres utóvédharcai és az eredményesen működő páncélelhárító-rendszer miatt maradt el. Így nyílott lehetőség az egészben vagy részben bekerített magyar és német alakulatok nyugati irányú hátramenetelére.
A 2. hadsereg felváltó alakulatait is beleszámítva a 250 ezer fős állományából 127-128 ezer honvéd és munkaszolgálatos esett el, sebesült meg és került fogságba. Közülük csaknem 50 ezren estek el, és közel ugyanennyien sebesültek meg. A hadifoglyok száma szovjet források alapján 27-28 ezerre tehető.
Címlapon: Tolnai honvédek bevonulása a gluhovi városkapun (Forrás: Szabó Péter gyűjtése)