Völner Pál: A szaléziak megmutatják, hogy az egyház sokkal több, mint örökség
Vasárnap.hu: Hazánkban Péliföldszentkereszten telepedtek le elsőként a szaléziak 1913-ban. Ez a településrész, amely egyben régi zarándokhely is – az ön választókerületében van –, a rendházon kívül egy gimnáziumot is működtet a térségben, Nyergesújfalun. Milyen szerepet töltenek be a körzetben?
Völner Pál: A szaléziakat, és a szellemiségüket a rendszerváltást követően ismerhettük meg közelebbről, amikor visszatértek és újjáalakulhatott a rend. Jellemzi őket, hogy nagyon mélyen elkötelezettek az ifjúság ügye iránt, kitüntetett figyelmet szentelnek a hátrányos helyzetű fiatalokra. Nemcsak iskolát tartanak fent, hanem nyári táborokat szerveznek, oratóriumot létesítenek, ahol a fiatalok találkozhatnak és tartalmasan tölthetik el szabadidejüket.
Vasárnap.hu: Manapság nehéz megragadni az ifjúság érdeklődését, nekik viszont valamiért sikerül…
Völner Pál: A fiatalság érdeklődését fenntartani már 150 évvel ezelőtt sem volt egyszerű feladat. Múlt héten járt Magyarországon Ángel Fernández Artime, a rend főnöke. Személyesen és külön találkozott a fiatalokkal, a pedagógusokkal és azokkal a közösségekkel, amelyek kötődnek hozzájuk. Nagyfokú nyitottságra vall, hogy ezek nem protokolláris jellegű-hangulatú találkozások voltak. A szaléziak remekül értenek ahhoz, hogyan kell és lehet a fiatalabb nemzedékekkel valódi kapcsolatot teremteni.
Vasárnap.hu: Egyre több szülő dönt úgy, hogy egyházi intézménybe, iskolába, óvodába íratja be gyermekét. Mi változott az elmúlt évek alatt?
Völner Pál: Korábban, ha egyházi intézményről hallottak az emberek, akkor azt gondolták, hogy azok valamiféle papneveldék, vagy valamiféle speciális, kizárólag hívőket befogadó létesítmények. Természetesen erről nincs, és sohasem volt szó. Az emberek ma már tudják, hogy ezekben az intézményekben bármilyen vallású vagy éppen vallástalan fiatalt befogadnak, és különbségtétel nélkül foglalkoznak vele. Persze, próbálják velük megismertetni az ő közösségüket, rendezvényeiket. Ami a lényeg, hogy a mindennapi életen keresztül közelítenek hozzájuk. Ha a szaléziakat nézzük, Kazincbarcikán például elég magas a cigányság lélekszáma, ezért ott egy olyan szakképző intézményt tartanak fent, ahol kimondottan a hátrányos helyzetű fiatalok tanulhatnak. Külön oktatási programot is készítettek az felemelésükre, amit a kormányzattal történő egyeztetés után vezetnek be. A szaléziakról nyugodt lélekkel kijelenthető, hogy nem riadnak vissza a nehezebb feladatoktól. Számukra valóban fontos a fiatalok helyzete, éljenek bárhol, bármilyen körülmények között.
Vasárnap.hu: Korábban Erdő Péter bíboros nyilatkozott úgy, hogy „a világi és az egyházi iskolák nem ellenfelei és versenytársai egymásnak, hanem kiegészítik egymást.” Ezt hogyan látja?
Völner Pál: Ez tökéletesen igaz. Egyházi intézménybe alapvetően az viszi a gyerekét, akinek az oktatáson kívül van egy többletelvárása. Elsősorban az nagyon fontos – és egyben érdekes is – hogy a gyerekek szeretnek ezekbe az intézményekbe járni. Ezt a nyergesújfalui Zafféry iskolánál is látom. A szülők mesélik, hogy a gyerekek nem a tanítás végét jelző kicsengetést, hanem az órákat követő foglalkozásokat várják.
A diákok a tanításon kívül is szívesen töltik együtt az idejüket. Ez magából az iskolából, a pedagógusokból és a szellemiségből fakad, hiszen Nyergesújfalun talán mindössze két szalézi van az iskolában ténylegesen, fizikailag is jelen. De a tanári kar ugyanabban a szellemben oktat és él. Tehát a szaléziak tulajdonképpen létrehoztak egy olyan „hálózatot”, amely támogatja a tevékenységüket, és a segítőkkel kiválóan működik a rendszer. Ha azt mondjuk, hogy van 15 ezer szalézi a világon, az soknak hangzik, de ha hozzátesszük, hogy 132 országban vannak ennyien, akkor már kicsit másként hat ez a szám. A magyarországi rendtartomány egyébként az egyik legkisebb. Ugyanakkor nagyon jó, hogy vannak közöttük indiaiak, lengyelek, vietnamiak, hiszen ez is megmutatja, hogy az egyház sokkal több mint örökség és hagyomány: egy működő, az egész világot átszövő közösség.
Vasárnap.hu: És nem csak a fiatalságra, hanem a környezet megóvására is nagy hangsúlyt fektetnek, egyik fontos üzenetük, hogy nekünk, embereknek kell megvédenünk a teremtett világot. Péliföldszentkereszten egy látogatóközpont épül.
Völner Pál: Szentkereszt mintha egy teljesen más világ lenne. Azt kell tudni, hogy 1913-ban, az akkori prímás adta a szaléziaknak első lakhelyükül. Ott mindössze egy romos templom és egy romos épület állt. Péliföldszentkereszten nem működtetnek iskolát, ott csak néhányan vannak jelen. Elsősorban lelkigyakorlatokat tartanak, különböző csoportok jelentkezhetnek be az ország minden részéről. De nyáron 150-200 fős táborokat szerveznek, akár a környékbeli, akár a saját iskoláiknak. Létesítettek ott egy sportpályát is, ami szintén ezeket a gyerekeket szolgálja ki.
A látogatóközpont pedig egy kicsit más oldalú megközelítést nyújt. Már gyönyörűen felújították a templomot, ami a rendszerváltás előtti évtizedekben nagyon rossz állapotban volt. A közelében épülő látogatóközpont pedig a kifejezetten a Gerecséhez kötődő értékeken túl bemutatja a természet, a teremtés, a világért való felelősség viszonyát, nyitva hagyva a kérdést, hogy a Teremtőről ki hogyan gondolkodik, hogyan látja ezt a részét a saját életének.