Amelyben elsiratja az évet, azután rezignáltan előretekint
A Párbeszéd elnevezésű politikai formáció nemrég érdekes kisfilmet tett közzé „2020-ban megmentjük a bolygót” címmel, amelyből megtudhattuk, hogy a 2019-es év Greta Thunbergről, a zöld mozgalmak előretöréséről, valamint Karácsony Gergelyről szólt.
Nos, én igazán nem vagyok az a kifejezetten derűlátó típus, elmondanám, de ilyen nagyságrendű sötétséget azért mégse projektálnék bele semmilyen évbe, legyen az tényleg bármelyik, jobban sajnálom annál az évet, hisz ember valahol ő is, érzésekkel és fontoskodó szükségletekkel – hogy tárulna bele a cseresznye elbűvölően piros hasa mint élet (amihez semmi közöd) a te igen roppant homlokteredbe, drága párbeszédes testvérem, rögtön nem beszélnél ekkora hülyeségeket, Greta Thunperg, na persze, meg az a másik, a szemüveges, hát szegény év, de most komolyan,
van neked szíved?
Szóval kinek miről. Nekem mondjuk tök más dolgokról szólt, főként hatalmas kis semmiségekről természetesen, amikre egyedül csak én emlékszem már, például a cigiszünetekről a Messengeren Veled. Azok mondjuk jók voltak. Aztán jártunk Erdélyben is, pont egy poénnál merültem fel a dézsából és leköptem valamelyik kolléganőt. Vagy a döbbenet, amikor az évtized bulijában hirtelen kajak arra gondolok, hogy most megy a Columbo az ATV műsorán, és hogy ez valahol minden kétséget kizáróan azt jelenti, hogy
nem vagyok igazi jobboldali.
(Emlékszem, puha volt a korlát a gangon; az embernek kedve lett volna megérinteni, de valahogy mindig akkor készült el a vacsora, lett kész a mosás, igazából bármi, amikor sor kerülhetett volna rá. Megszédülök, hogy igazán még a legegyszerűbb helyeinkre se találnál oda, észre se vennéd, miről beszél az idegen kéz a nehéz házbéli vasakon, amihez semmi közünk, bár be kell vallanom, nagyon tetszik, ahogy három hétben azt bírod mondani, hogy „régen”. Nem tudom: csak te vagy, csak én vagyok, a munkások rágyújtanak az elsőn.)
Azt szeretném mindösszesen mondani, hogy az ember odafigyel a politikára, persze, odafigyel arra a furi zöldes kislányra is, akinek olyan az arca btw, mint egy óvoda előtti tömegverekedés, de csupán azért teszi, mert újabban
a normalitást a politikától való távolságban lehet mérni.
Ha szépen vízszintesen tartom a karjaimat (idéntől gyúrni fogok), akkor jobbról éppen Németh Szilárd, balról meg egészen pontosan Gréczy Zsolt vállához nem tudok hozzáérni az ujjhegyemmel.
Ilyenek. És akkor higgyed meg, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, ami alatt még bőven tart a hegy, csak hallod így optikailag eltakarja a víz.
Búék.