Fodor Tamás katolikus könnyűzenei dalszerző gitáros és hegedűművész karácsonyi gondolatai kijózanítanak bennünket az ekkor már szokásunkká vált vásárlási, termelési és teljesítési őrületből. A Pesti Vigadó munkatársa a karácsonyt megelőző időszakot a „bakelitlemezhez” hasonlítja.
Mit jelent számomra a karácsony? Az első gondolatom az, hogy sajnos semmi jót. Modern életünk úgy van összerakva, hogy véletlenül se alkalmazkodjon a természet rendjéhez. A természet ilyenkor a legcsendesebb, legnyugodtabb, és tegyük hozzá: a legunalmasabb! Hamar sötétedik, későn világosodik, és akkor is csak félhomályra futja. Na, az embernek pont ilyenkor kell csúcson pörögnie, most van a legnagyobb hajtás. És miért? Mert év vége van. Le kell valamit zárni. Ráadásul nem akárhogy, úgy kell lezárni, hogy a vak is lássa, jobban sikerült, mint tavaly. Év végi hajrá, mondják, most még bele kell húzni, mert mindjárt vége.
A valóságban (értsd: Liturgia) azonban éppen a kezdetnél vagyunk. Akik még hallgattak bakelitlemezt, emlékeznek arra a pár másodpercre, amikor a korong már forog, a tű már rajta van, de a zene még nem szól. Csak az a tipikus sercegés jelzi, hogy nyugi, már mindjárt kezdőik valami, de most még várni kell.
Ez a várakozás az Advent, és ami utána felcsendül, az a karácsony. Nem megérkezés, hanem elindulás.
Fodor Tamás, katolikus énekes dalszerző, a Só együttes vezetője
hirdetésFotó: Pixabay
Kapcsolódó írásunk:
