Nem csak az én szívem szomjazza Istent – Csiszér Laci a Vasárnapnak

Gyönyörű dolgot jelent nekem a karácsony. Mostanában mindig az forog a fejemben, hogy a megtestesülés önmagában véve csoda.

A negyvenkettedik zsoltárt olvastam mostanában, amely azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy „mint a szarvas kívánkozik a friss forrásvízre…”. Isten nagyon jól ismeri az én szívem szomjúságát. Tudja, hogy mennyire szükségem van rá.

Ám nem csak az én szívem szomjazza Istent. Ő még jobban vágyakozik énrám. Ezért testesül meg.

Ő még jobban akar velem lenni, mint ahogyan én akarok vele lenni. Még inkább akar találkozni velem. Még jobban érzi annak fontosságát és szükségességét, hogy nekem találkoznom kell vele.

Ha már Jézus ennyire szomjazik a velem való találkozásra, akkor ez azért van, hogy nekem életem legyen, és bőségben legyen, ahogy olvashatjuk a János evangélium tizedik fejezetében. Ebben a bőségben minden benne van, amely az élethez és az istenfélelemhez szükséges. Jézus Krisztussal ennek a teljes életnek a bősége érkezik el hozzám.

Ezen a karácsonyon is szeretném engedni, hogy az utánam sóvárgó Isten megtaláljon engem. Szeretném elfogadni a kezéből azt az ajándékot, amit sehol senki más nem hozhat. Nem pótolhatja semmiféle „kütyü”, sem „mütyü” vagy akármilyen kézzelfogható dolog. Isten egyszerűen betölt élettel, és a szívem egy olyan mélységes örömmel és békével telik meg, ami nem függ senkitől és semmitől, és el sem tudja tőlem venni senki.

Csiszér László, keresztény katolikus énekes-dalszerző

Fotó: Ez az a nap

Kapcsolódó írásunk:

Csiszér László a Vasárnapnak: Gyönyörű Isten keresztény felekezetek közötti munkája