Mária ma is „pátrónánk”
A magyar millenium alkalmából XIII. Leó pápa 1896-ban az esztergomi prímásérsek, Vaszary Kolos bíboros kérésére külön ünnepként engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét. Eleinte október második vasárnapján ünnepelték ezt, majd X. Szent Pius pápa tette át október 8-ra. A II. Vatikáni Zsinatot követően a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte át. 1984-től viszont ismét október 8-án ünnepeljük a Mária-tisztelet ezen jeles napját. 
Szent István király, amikor érezte halálának közeledtét, mivel Imre fiának korai elvesztése által utód nélkül maradt, 1038-ban Nagyboldogasszony ünnepén (augusztus 15.) országát és vele a magyar népet Szűz Mária oltalmába ajánlotta. A Hartwik-legenda szerint a szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve így kiáltott föl: „Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet”.
Mi, magyarok bár elsőként, de nem egyedül tiszteljük nemzeti patrónánkként a Boldogságos Szűz Máriát. Számos már ország királya, vezetője is Mária oltalmába ajánlotta országa sorsát. Így 1620 óta Bajorország védelmezőjeként tisztelik Máriát, Franciaországot XIII. Lajos király 1638-ban ajánlotta ugyancsak a Szűzanya oltalmába. Ausztriát 1647-ben ajánlották Mária oltalmába, Lengyelországban 1656-tól tisztelik az ország királynőjeként Máriát. 1893-ban Angliát is fölajánlják, és ettől fogva Mária hozományának tekintik. Előbb Mexikót 1821-ben, majd a teljes Latin-Amerikát 1910-ben ugyancsak a Nagyboldogasszonynak ajánlották.
Számunkra, magyarok számára II. János Pál pápa tett egy óriási gesztust, amikor 1980-ban a Szent Péter-bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére fölszentelt egy kápolnát. Azóta nincs olyan magyar csoport, amely a kereszténység központjába látogatva ne venne részt szentmisén a kápolnában, vagy csak egy látogatás és ima erejéig ne térne be a szent helyre.
Az ünnep nagysága számos festőt, költőt megihletett már. Sík Sándor pap-költőnk egy külön verset dedikált az ünnepnek, Magyarok Nagyasszonya címmel. A legjobban talán mégis a nép egyszerű nyelvén megfogalmazott imák és énekek tükrözik a leginkább azt a mérhetetlen nagy tiszteletet, melyet a magyar nemzet Mária, a Magyarok Nagyasszonya iránt érez. Míg Magyarországnak nem volt egy egységes himnusza, melyet később Kölcsey Ferenc műve töltött be, addig a katolikus magyarság néphimnusza méltóképpen tükrözte a Mária iránti feltétel nélküli szeretetet és tiszteletet, mely mai napig jelen van a hívő emberek szívében:
„Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátrónánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.”
Felhasznált irodalom: katolikus.hu, ktp.hu, wikipedia.hu
