A zenei koppintás egy meglehetősen érzékeny dolog. Hiszen egy újonnan megkomponált műben is előfordulhatnak olyan részletek, amelyek véletlenül egy korábban megkomponált mű részleteit idézik. Persze nehezebb ezt a véletlenszerű hasonlóságot feltételezni egymástól időben közel keletkezett művek esetében.

Kodály Zoltán a plágium kontra önálló kompozíció kérdését állítólag huszárvágásszerűen oldotta fel: komponálni annyit tesz, mint más művére rosszul emlékezni. Ehhez hasonlóan Kenedi Géza 1908-ban írt A magyar szerzői jog című könyvében így fogalmaz: „Minden új gondolatunk a múltban gyökerezik, és lassú fejlődés, tehát gyarapodások eredménye, noha bizonyos, hogy egyéniségünk bélyegét magán viseli”.

A bíróság szerint Katy Perry koppintott Dark Horse című dalához, amely azonnal felfedezhető a muzsika bevezető alapjában.

Ugyanez az alaplüktetés hallható Marcus Gray – művésznevén Flame – Joyful Noise című 2008-as dalában.

hirdetés

Katy Perry ügyvédje a szerzői per során azzal érvelt, hogy Joyful Noise elektronikus üteme olyannyira általános, hogy nem állhat szerzői jogvédelem alatt.

Nem az első és egyetlen eset, hogy világi előadók keresztény művészektől „merítenek ihletet” későbbi slágereikhez. Elég csak a rock and roll királyára, Elvis Presley a Peace in the Valley (Béke a völgyben) dalára gondolnunk, amely gyökerét tekintve egy gyönyörű gospel dal a kortárs keresztény könnyűzene kezdeti időszakából, és amely Elvis nagymamájának kedvenc éneke volt.

A Los Angeles-i per esetében pozitív üzenet is meghúzódik: vannak olyan minőségű keresztény zeneszámok a világban, amelyek minősége megüti a világi elvárások mércéjét. Egyszer talán azt is elérjük, amikor a világi előadóknak kell tartaniuk a lépést a keresztény üzenetű művek előadóival. Mint ahogy ez a korábbi korokban tapasztalható volt az egyházi komponálású művek esetében.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/EPA/Mike Nelson