Vodka és szerelem a Belvárosi Színházban
Michael Frayn angol drámaíró darabja volt az utolsó bemutató idén a Belvárosi Színházban, amely azonban szeptembertől ismét a színpadra kerül. Ugyan a színlapon azt írják, hogy komédiáról volna szó, ez senkit ne tévesszen meg: Csehov karakterei ugyan humorral lettek megfűszerezve, de azért hűek maradtak önmagukhoz.
Frayn, aki Csehov-drámákat is fordított, a Vadméz című darabot Csehov Platonovja alapján írta meg, mai nyelven, jó adag humorral és sok vodkával kiegészítve. Znamenák István rendezésében a mű felerősíti az orosz drámaíró humoros oldalát, megtartva a karakterek önelemzését és az öniróniáját.
A történet egy családi-baráti összejövetellel kezdődik, amelyen az ünneplés oka egy friss házasság. Erre hivatalos a híres Platonov is, akit az elején csak hírből ismerünk meg, de az már biztos, hogy mindenki csodálattal tekint rá. Az ifjú ara még új a társaságban, mégsem ismeretlen számára Platonov, egy régi szerelem emléke köti össze őket. Ezt természetesen egy könnyű egyetemi ismeretségnek tünteti fel új családja előtt. De amint a két régi szerelmes ismét egymás mellé kerül, elindul a valódi dráma. Főleg amiatt, hogy nem csak az ifjú feleség tart igényt Platonov kegyeire.
Platonovnak minden megadatott, amiről egy férfi csak álmodhat: intelligens, van humora és csak úgy csüngnek rajta a nők. Kényelmes élete van egy odaadó feleséggel az oldalán, akivel nemrég született meg első gyermekük. Imádat veszi körül a „híres-neves professzort” – aki valójában vidéki tanár, és ezt mindenki tudja is. Mint méhek a mézet, úgy zsongja körbe a társaság, hiszen csak akkor lesz igazán izgalmas minden, ha ő is jelen van.
De hiába hever mindenki a lábai előtt, és záporoznak rá a dicséretek, Platonov mégsem boldog. Mindenkit megkaphat és igazán senkit sem akar, mégsem tud ellenállni a nők csábításának, legyen azok idősek vagy fiatalok, szépek vagy csúnyácskák. Gondoskodó felesége vakon szereti, de Platonov csak így nyilatkozik házasságáról: „Mi vagyunk az ideális páros. Ő buta, én meg szar ember vagyok”.
Platonov tisztában van saját gyengeségeivel, emberi gyarlóságával, mégsem képes ellenállni a kísértéseknek. Talán mindenki közül csak ő látja magát teljes valójában. Nem tettet, a nőkkel úgy bánik, mint a kutyákkal, de ez sem elég nekik: még erősebben csimpaszkodnak rajta. Hiába minden durvaság, egy idő után csak kiszaladnak a száján azok a mondatok, amelyekért az életüket is odaadnák a szerelmére vágyó hölgyek. Mintha képtelen lenne nekik csalódást okozni, holott mást sem csinál. Elcsábít ő mindenkit, az özvegy dámától a sótlan könyvmolyig.
A nők egymást marcangolják egy olyan férfi szerelméért, aki csak hazugságokat tud felajánlani. Teljesen elvesztik a tartásukat – már akinek volt – és megalázkodnak Platonov előtt, aki csak még jobban menekül saját maga elől. Egy gyenge és befolyásolható férfi, aki hiába van tisztában azzal, mi lenne a helyes út, képtelen rálépni arra.
A férfiak – miközben csak úgy kapkodjuk a fejünket a szerelmi afférok között – egyre jobban belemerülnek a mámoros állapotukba, amelyek tagadhatatlanul humoros pillanatokat teremtenek a színdarabban.
Elkerülhetetlen a karakterek szembesülése önmagukkal, és ha akarják, ha nem, a tetteik súlya előbb vagy utóbb rájuk fog zuhanni.
A főbb szerepekben Ötvös András, Ulmann Mónika, László Lili, Mészáros Máté, Radnay Csilla és Nagy Dániel Viktor látható.