Nagy Ervin: A kettétört nyugati civilizáció

Ma már egyértelmű, hogy valóra vált Samuel Huntington jóslata a civilizációk vallási és tágabb értelembe vett kulturális szembenállásával kapcsolatban – írja a Magyar Hírlapban Nagy Ervin. Azt azonban – teszi hozzá – a professzor már nem láthatta, hogy a migrációs krízis nyomása alatt az általa nyugati kereszténység névvel illetett civilizáció törik ketté. 

Európa iszlamizációja a spájzban van,

a globális népvándorlás egyre nagyobb társadalmi és gazdasági válságot okoz, békétlenséget szül, mi, a nyugati kereszténységben élők pedig nem tudunk egységes választ adni a drámai kihívásra.

Nagy Ervin szerint gyakorlatilag két kulturális entitás létezik Európán belül. „Az egyik – a régebbi – a keresztény hagyomány, értékrendszer, norma és együttélési kultúra. A másik pedig a polgárosodás során, az individualizmus szélsőségessé válásának következtében létrejött egalitárius (egyenlőségen alapuló) és liberális eszmék összessége. Az első szellemiség Jézus Krisztushoz nyúlik vissza, és az egyházak kialakulásának köszönhetően vált társadalmi alapkővé; míg az utóbbi a felvilágosodás forradalmaiban gyökerezik.” Mint írja, az első egyfajta védelmező magatartást váltott ki, a másik a multikulturalizmust és sokszínűséget hirdette meg. „Utóbbiban, az állan­dóan lángoló forradalmiság (szerintük progresszió) már átlépte a normális együttélés határait és sokszor ellentmond a józan (paraszti) észnek” – teszi hozzá. 

Nagy hangsúlyozza, hogy a nyugati keresztény civilizáció legrégebbi forrása maga a keresztény (tágabb értelemben vett) kultúra, benne a magatartásunkat meghatározó összes morális normával; az igazság, az egyenlőség és a szabadság kétezer éve létező értelmezésével; a velünk élő, sokszor észrevétlen búvópatakként a cselekvésünket meghatározó hagyományokkal; a tradicionális közösségekkel, a férfira és nőre épülő családmodellel; és olyan láthatatlan, de az egyén felett álló értékekkel, amelyek iránytűként szolgálnak a társadalmi együttélés során.

A Magyar Hírlap szerzője szerint korunk nagy kérdése, hogy „képes lesz-e civilizációnk összeboronálni a különböző értékeket, le tud-e mondani a liberalizmus és az egalitárius, egyenlőségpárti tömb a kizárólagosság trónjáról; és mérsékeltebbé válik-e a liberális, egyre szélsőségesebb megnyilvánulást mutató világkép. Azaz a baloldalon jellemző utópikus egyenlőségbe vetett hit és a liberálisok végtelenített, semmit és senkit nem tisztelő szabadságvágya képes lesz-e szélsőséges, romboló és dekadens létezéséből olyan világlátássá alakulni, amely képes elfogadni a keresztény kultúra értékeit.”

Nagy Ervin írása teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.