Interjú Zsigóné Katalin tojásdíszítővel

– Meséljen a kezdetekről! Honnan ered a népművészet iránti imádata?

Gyermekkoromban édesanyám rákényszerített arra, hogy kézimunkázzak. Ez 10 éves koromban volt, ekkor még nem érdekelt a kézművesség és jó ideig nem is foglalkoztam vele komolyabban. Pár évvel később azonban magamtól ismét elővettem a kézimunkákat és saját indíttatásból kezdtem el rajzolni.

Egyszer aztán elmentem egy vásárba, ahol találkoztam egy hölggyel, aki írókázással díszítette a tojásait. Akkor jól megnéztem, mit csinál, majd itthon ebből merítve a következő időszakban 16 tálcányi – összesen 480 db. – tojást elkészítettem. Ezek voltak az saját első alkotásaim – készítés közben lázban égtem, nagyon boldog voltam.

Amikor édesanyám meglátta az első gyönyörű, viaszos tojásomat, annyit mondott: „Na kislányom, ilyen rondát még nem csináltál”. Neki a kalocsai mintás piros tojások tetszettek, és ezt nem is rejtette a véka alá.


Hirdetés

Mivel szegény családban nőttem fel, ezért 14 éves koromtól kezdve dolgoztam a kereskedelemben, illetve később üzletvezető lettem. Fiatalkoromban tehát elsősorban ezzel foglalkoztam, csak később lettem népművész.

– Mikortól kezdett el hivatásszerűen foglalkozni a népművészettel?

– Közel harminc éve történt ez és – bármennyire furcsán hangzik is – a lakásunk felújítása volt az, amiből ez az egész kiindult. Az előszobánkban ugyanis volt egy nagy üres falfület, én a férjemnek javasoltam, hogy jó lenne, ha azt kifestetnénk, mire ő azt mondta, fessem ki én, mert amúgy is nagyon ügyes vagyok. Meglepett a reakciója – elkezdtem gondolkozni… mit festenék a falra? Másnap reggel fölkeltem, két lapra megrajzoltam, hogy mit szeretnék, erre azt mondta, hogy ez olyan gyönyörű, hogy már festhetem is föl a falra.

Ezután azért elvittem a rajzot egy szakemberhez is, aki biztosított róla, hogy valóban megfelel a magyar népművészeti mintáknak az, amit én szeretnék. Ezt követően kezdtem el alaposabban foglalkozni a népművészettel.

– Amint én látom, az Ön művészetét a ”három H”, vagyis a hazaszeretet, a hit és a hagyomány szeretete inspirálja. Mondhatjuk-e, hogy elsősorban ezekből táplálkozik?

– Teljes mértékig. Valóban jól látja, ez a három dolog az, amiből a művészeti alkotás során és a mindennapokban erőt tudok meríteni.

– A motívumok, amelyeket használ, a történelmi Magyarország különféle tájairól származnak, a Székelyföldtől az Alpokaljáig?  

– Több ezer motívumot használok, van is egy saját mintakincs-gyűjteményem ezekről, amelyet saját kézzel rajzoltam. Ezek valóban a Kárpát-medence különféle tájairól származnak, és körülbelül 90%-ban magyarnak mondhatók; van néhány olyan is köztük, amely a köztünk élő nemzetiségektől eredeztethetőek.

– Mit szimbolizálnak ezek a motívumok általában?

– Lehet csoportosítani, kategorizálni ezeket a jeleket. Ha azt nézzük, hogy mit ábrázolnak a motívumok, akkor vannak köztük például virágok, állatok, égitestek, szerszámok. A tematika tekintetében pedig többek közt szerelmi, nemzeti, vallási és családi vonatkozású jeleket tudunk egymástól megkülönböztetni.

Ezeket a jeleket az elődeink általában a bajok elhárítására, a termékenység megőrzésére és gyógyításra használták, ezért vették magukat körül velük.

A pávafarok tollazatának összecsukódása és kinyílása például az idő múlását szimbolizálja. Ez figyelmeztette az embereket arra, hogy mit szeretnének elérni az életben. Manapság már inkább a felszíni esztétikumot nézzük a tojásokon, de valójában szerintem azt kellene figyelembe venni, hogy mi lehet a rajtuk ábrázoltak üzenete.

– Melyik a kedvenc motívuma?

Van egy olyan, amely a közös kedvencünk a férjemmel, ezen a nappalok és az éjszakák váltják egymást. Ez azt szimbolizálja, hogy azt szeretnénk, ha a mi életünk olyan rendben zajlana, ahogy a természetben is történnek a dolgok.

– Az egyes tojások megműveléséhez használt technikák szempontjából milyen különbségekről lehet beszélni? 

– Bármelyiket tojást bármelyik technikával lehet díszíteni. Egy kivétel van: faragni csakis a strucctojásra lehetséges, de a többi díszítési forma minden tojásra alkalmazható.

– Melyik tojásával volt a legtöbb munka?

A Nemzet Tojásával, amelyen 1 évet dolgoztam. Ez strucctojásból készült, és összesen 79 motívum díszíti – hazánk történelme, illetve hungarikumaink láthatóak rajta. Világszínvonalú és felbecsülhetetlen értékű munka, mégpedig az elkészítéséhez használt 11 különböző technika és 16 aranypatkó miatt. Elismert szaktekintélyek szerint is kifogástalan alkotás.  Rendkívüli összetartó ereje miatt is hívatott arra, hogy a magyar nép tulajdonába kerüljön mint nemzeti kincs.

A következő évek tekintetében tervezek egy olyan tojást, amely várhatóan három évet kell majd dolgoznom. Ebből az első két évben csupán azt fogom átgondolni, hogy pontosan mit és hogyan alkossak majd; csak a harmadik évben jön a kivitelezés fázisa.

Egyébként ahhoz, hogy egy nagyobb munkába fogjak, két dolgot kell éreznem. Az egyik, hogy azt mondjam magamban: „Na ez igen, ez már egy jó, überelhetetlen ötlet”. A másik pedig, hogy azt érezzem, hogy „Én ezt nem fogom tudni megcsinálni”, tehát legyen benne kihívás.

– Állandóan keresi a kihívásokat.

Igen, ez valóban így van. Mindig van bennem egy érzés, ami arra motivál, hogy olyat csináljak, amivel valami egyedit tudok létrehozni.

Nagyon maximalista vagyok és szeretem átgondolni, hogy pontosan mit és hogyan csinálok. Mindig törekszem arra, hogy az alkotásaimon rend legyen, és emellett sok más feltételnek meg kell felelniük.

Általában akkor tudok szépeket alkotni, amikor boldog vagyok. Ha euforikus állapotban vagyok, akkor tudok igazán kimagaslóan dolgozni, sok más művésszel ellentétben. Nagyon sokat számít továbbá az is, hogy a férjem és az ismerőseim állandóan támogatnak, megerősítenek.

– Melyik a kedvenc alkotása?

Nincs kedvenc alkotásom. Inkább úgy fogalmaznék, hogy kedvenc technikám van, de valójában mindig az a kedvenc ezek közül is, amelyiket éppen művelem. Mindig a pillanatban élek, és egyszerűen imádom azt, amit éppen csinálok.

– Korábban már említette, hogy az esztétikum helyett inkább azt lenne fontos nézni, hogy mit tanulhatunk a népművészeten keresztül. Mit lenne fontos megtanulnia a ma emberének az elődöktől Ön szerint?

A hagyományok tisztelete és őrzése sok szempontból fontos lenne.  Nem lenne szabad csak úgy elmenni mellettük, mivel a hagyományok képesek rá, hogy kizökkentsenek bennünket a mindennapjainkból.

A népművészet és a tojásfestés pedig azért is lehet még fontos, mert ha a család minden tagja összeül és együtt alkot valamit, akkor ez a meghittség, boldogság érzését tudja adni a családtagoknak.

Ezenfelül azt gondolom, hogy egyedül a gyökereit ápoló nemzet tud erős lenni. Egy ilyen nemzetet fegyverrel sem lehet legyőzni, míg egy gyökértelen nemzet sokszor fegyver nélkül is elbukik.

Húsvétkor manapság wellnessezni mennek el sokan, holott locsolkodni kellene inkább. Mert ennek az ünnepélyes eseménynek a keretében a férfiak és a nők egy másik közegben találkoznak, mint ha például összefutnak az utcán.

– Húsvét hétfőn az Önhöz érkező locsolók is mind kézzel készített tojást kapnak majd?

Természetesen! Ráadásul ezek a tojások kifejezetten az ő személyükhöz szólnak majd. Ugyanis itt, előttük fogom elkészíteni ezeket a tojások, azokkal a jelekkel, amiket ők választanak. 

– Honnan van Önben ez az állandó pozitív kisugárzás?

– Elsősorban a férjemnek köszönhető ez. Immár 42 éve vagyunk házasok; ő a legjobb ember, akit valaha megismertem. Ő a motorja mindannak, amit csinálok. A rajta keresztül kapott boldogságból merítve tudom elkészíteni az alkotásaimat.

Nagyon sokat segít az is, hogy a kiállításomat és programjaimat élvezőktől pozitív érzéseket, visszajelzéseket kapok. Ha előveszem a vendégkönyvet és átolvasom, akkor nagyon el tudok érzékenyülni, a nehezebb napokon is ez tud újra erőt adni.

Emellett hiába leszek nemsoká 70 éves, mind a mai napig folyton nevelem magam és odafigyelek önmagamra. Igyekszem mozogni is, illetve megpróbálok figyelni az egészséges életmódra. Illetve törekszem rá, hogy rugalmas maradjak – vallom, hogy csak az nevezhető „öregnek”, aki nem rugalmas.

'Fel a tetejéhez' gomb