Családpolitika

Cicero a Legfőbb jóról és rosszról című könyvben ennek megfelelően azt írja, hogy a bennünk lakó természet vágyik az utódokra, majd pedig ugyancsak a természet szavára mindannyian gondoskodunk a kicsinyeinkről. Követve a természet szavát tehát szaporodunk, és utódaink táplálása és nevelése örömmel tölt el bennünket.

Az utóbbi időkben azonban Európában nem ezeket a természetes örömöket keresik az emberek, hanem másfajtákat. Azokat, amelyeket a pénzen megszerezhető jólét kínál nekik: a felelősségtől mentes életet, az utazást, a könnyű szórakozást.

Mindezek hajszolása közben elfordulnak a természetes örömöktől. Sőt, újabban, látva a magyar kormány családsegítő intézkedéseit, még támadják is azokat. Félnek ugyanis attól, hogy a támogatások segítségével sokan a hagyományos értékeket fogják követni, és ők bánhatják előzetes döntéseiket, de minderről lemaradnak.

A gyermekáldást, sőt, annak a támogatását is elutasítók hasonlítanak azokra a bálnákra, amelyek nem tudni milyen okból, de az utóbbi időkben megfigyelhető módon a tengerpartra vetik magukat, hogy ott pusztuljanak el. Ez is természetellenes viselkedés, és tragédiával végződik.

Maróth Miklós