Óriási felháborodás az óvodai kérdőív miatt: nemi hovatartozásról is kérdeztek, a váratlan leállásról Lannert Judittól várnak válaszokat

A gyermekek nemi hovatartozásának „fiús” és „lányos” játékokban megjelenő kifejeződését is értékeltette volna az OviKRÉTA új fejlődési kérdőíve, amely óriási felháborodást váltott ki a pedagógusok körében, majd váratlanul elérhetetlenné vált. A Vasárnap.hu több óvodapedagógussal is beszélt a vitatott kérdésről, a 229 tételes dokumentum szakmai tartalmáról és a kitöltés nehézségeiről. A bevezetés és a leállítás körülményeinek tisztázásáért kérdéseinkkel megkerestük az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumot, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét valamint a Magyar Óvodapedagógiai Egyesületet is.

Mint arról korábban beszámoltunk, Rétvári Bence is bírálta az OviKRÉTA kérdőívét. „Lannert Judit az óvónőktől tudakolja, melyik kisgyerek játszik a nemi hovatartozásától eltérően. Viszik be a genderszemléletet már az óvodákba is” – fogalmazott közösségi oldalán a KDNP frakcióvezetője. Közlése szerint a tárca az óvónők felháborodása miatt kényszerült a kérdőív visszavonására.

Egy, a közösségi médiában aktív, az óvodapedagógusok körében elismert és sokak által követett pedagógus csütörtöki bejegyzéséhez is számos észrevétel érkezett az OviKRÉTA új gyermekfejlődési kérdőívéről. Írásához rengeteg, szinte kivétel nélkül felháborodott hozzászólás érkezett. A kommentelők a munkaterhelés mellett a kérdések érthetőségét és szakmai indokoltságát is kifogásolták. A bejegyzés szerzője pénteken már arról számolt be, hogy a felületen ez az üzenet fogadta:

„A gyermekfejlődési kérdőív rendszer átmenetileg nem elérhető.”

Hangsúlyozta: nem tudja, van-e összefüggés a kritikák és a kérdőív hozzáférhetetlenné válása között, és nem kíván találgatni.

Genderszemlélet az óvodákban is?

„Mi köze egy gyermek fejlődéséhez?” – óvodapedagógusok bírálják a nemi hovatartozásra vonatkozó kérdést

Külön kritikát váltott ki a kérdéssor 194. tétele:

„Játékában a nemi hovatartozása élénken kifejeződik (fiús/lányos játékok választása, viselkedés a helyzetekben). A válaszlehetőségek: „soha”, „néha”, „gyakran”, „nem tudom”.

Lapunk több óvodapedagógust is megkérdezett erről az értékelési szempontról. Egyöntetűen arról számoltak be, hogy pályafutásuk során ilyen jellegű kérdéssel még nem találkoztak.

„Nem értem, hogy ennek a kérdésnek mi köze egy gyermek fejlődéséhez” – fogalmazott egyikük.

Egy másik pedagógus a szabad játék jelentőségét hangsúlyozta:

„Ilyen kérdéssel még sosem találkoztam. Azt tanultuk, hogy a gyermek fő tevékenysége a szabad játék, ahol bármi lehet. Lehet egy állat, felnőtt, anya, apa, mesebeli lény. Nem szabad nekik azt mondani, hogy valami fiús vagy lányos. Tapasztaljanak, játsszanak, működjenek együtt egymással.” Hozzátette: „A nemi identitásnak, orientációnak semmi köze a gyermekek játékához. Babázhat egy kisfiú, akinek épp kistesója született. Autózhat, sarazhat egy kislány is.”

A PDSZ is magyarázatot vár: Milyen pedagógiai vagy fejlődéslélektani alapon kellene a játékpreferenciákból a gyermek nemi hovatartozására következtetni?

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) is bírálta a kérdőívet, miután gyakorló óvodapedagógusoktól jelzéseket kapott. A szervezet az adminisztrációs terhek mellett a szakmai tartalmat is elfogadhatatlannak nevezte. Külön kifogásolta a nemi hovatartozás játékbeli megjelenésének értékelését, megkérdőjelezve, milyen pedagógiai vagy fejlődéslélektani alapon lehetne a játékpreferenciákból erre következtetni.

A PDSZ is értetlenül áll a 194. kérdés előtt. Mint fogalmaznak: A kérdőív például azt kérdezte: „A játékban nemi hovatartozása kifejeződik.” Az óvodapedagógusnak ezt is értékelnie kellett volna, olyan válaszlehetőségek közül választva, mint a soha, ritkán, gyakran vagy mindig.

De mit is kellene ezen mérni? Azt, hogy egy kisfiú autókkal, egy kislány babákkal játszik? Vagy éppen azt, ha nem a hagyományosan fiúsnak vagy lányosnak tekintett játékokat választják? Milyen pedagógiai vagy fejlődéslélektani alapon kellene a játékpreferenciákból a gyermek nemi hovatartozására következtetni?- reagált a PDSZ.

A PDSZ azt is bírálta, hogy lényegében ugyanazzal a kérdéssorral értékelték volna a hároméves és az iskolába készülő gyermekeket. A visszavonást indokoltnak tartják, de tisztázást várnak arról, kik állították össze és hagyták jóvá a dokumentumot, illetve miért maradtak ki a kidolgozásból a gyakorló óvodapedagógusok. Szerintük azt is meg kell vizsgálni, hogyan kerülhetett a kérdőív egyáltalán bevezetésre.

A tárca szerint nem végleges munkaanyag vált láthatóvá

A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület közleménye szerint a kollégáktól érkező jelzések nyomán haladéktalanul hivatalos megkereséssel fordult az illetékes államtitkársághoz. A tárcától azt a tájékoztatást kapták, hogy egy nem végleges, ebben a formában bevezetésre nem kerülő munkaanyag vált átmenetileg láthatóvá, amelyet időközben inaktiváltak. Az Egyesület egyértelművé tette: jelenleg nincs kitöltési kötelezettség, és kapcsolódó határidő sincs érvényben. Közlésük szerint a dokumentumot még nem bocsátották hivatalos szakmai egyeztetésre, ezért pontos módszertani hátteréről, az adatok felhasználási céljáról és az iskolaérettségi folyamathoz való esetleges kapcsolódásáról jelenleg nem rendelkeznek hivatalos információkkal.

„Ez nem munkaanyag volt” – eltérő felhasználói tapasztalatokról írnak

A munkaanyagról szóló magyarázatot több hozzászóló vitatta. Az alábbi megszólalások mind más-más kommentelőtől származnak; egy részük saját tapasztalataira hivatkozva cáfolta a közvetített hivatalos álláspontot, mások a kiadás folyamatát és a szakmai tartalmat bírálták. Egy hozzászóló ezt írta: „Nem munkaanyag volt. Ki is írták, hogy elérhető. Bánom, hogy nem készítettem képernyő fotót. Ha valakinek van, ossza meg!”

Egy másik kommentelő a megjelenéshez kapcsolódó tájékoztatásra hivatkozott: „Ez nem munkaanyag volt. Tájékoztató videóval, szöveges, részletes tájékoztatóval jelent meg.”  Egy harmadik hozzászóló azt kérdezte: „Hol jelezték azt, hogy a felületen egy még nem véglegesített munkaanyag jelent meg?” Egy további kommentelő a folyamatok ellenőrzését kifogásolta: „Mint minőségbiztosítási majdnem-szakemberként mondom, hogy komoly bajok vannak ott a folyamatokkal. Nem jóváhagyott, kiadás előtti (teszteletlen) „termék” publikussá válása az egyik legnagyobb blamának számít az iparban..”

Egy másik hozzászóló a kérdéssor szakmai hátterét kérdőjelezte meg: „A magyarázat hagy nem kevés kérdést azzal kapcsolatban, hogy / és amennyiben ez egy valódi munkaanyag, aki ezen dolgozik, mikor látott életében gyermeket vagy óvodás gyermekcsoportot??!!! A kérdések megfogalmazása, tartalma, a szakmai terminológiák hiánya, a kérdések száma erős kétséget ébreszt annak tekintetében, hogy ezt olyan személy készíti, akinek van pedagógiai/szakmai gyakorlata, tudása. Vannak egyáltalán az óvodapedagógiában jártas szakemberek az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumban? Ha nincsenek, miért nincsenek? Ha vannak, hogyan készülhet ilyen anyag????!!!!”

A hozzászólások alapján a felhasználók számára nem volt egyértelmű, hogy nem végleges dokumentummal találkoztak. A kérdőív meghirdetése és a hozzá kapcsolódó útmutatók ugyanakkor önmagukban nem döntik el, milyen szakmai jóváhagyási státuszban került a rendszerbe.

Tájékoztatást és szakmai párbeszédet várnak

A Magyar Óvodapedagógiai Egyesület álláspontja szerint a gyermekenként 229 szempontot tartalmazó dokumentáció aránytalan adminisztratív többletterhet jelentene, és a gyermekekkel töltött minőségi időtől vonna el erőforrást. Jelezték: a hivatalos tervezetet tagságuk és gyakorló óvodapedagógusok bevonásával fogják véleményezni.

„Munkapéldánynak is minősíthetetlen” – szakmai kritikák sorát fogalmazták meg a hozzászólók

A bejegyzés alatt többen saját kitöltési tapasztalataikat osztották meg, mások a kérdések szakmai indokoltságát, az életkori elvárásokat és a bevezetés feltételeit kifogásolták. Az alábbi idézetek különböző kommentelőktől származnak, és eredeti írásmódjukban szerepelnek. Egy hozzászóló a kitöltési kísérletéről ezt írta: „Kíváncsiságból ma egynek neki ugrottam én is.Az agyam felforrt teljesen.Fogjunk össze,valamit lépjünk,mert ez kivitelezhetetlen és egy nagy nulla!!!!”

Egy másik kommentelő a már létező mérőeszközök használatát és a szakmai autonómiát hiányolta: „Lehet, hogy ezt is csak megszellőztették, hogy mit szólunk hozzá!! Munkapéldánynak is minősíthetetlen, haszontalan! Vannak olyan jó, készre kidolgozott mérőeszközök, abból is lehetne válogatni! A szakmai autonómia jegyében! A mai napon az egyik kiscsoportos sál sétálgattam az óvodában, merthogy nem beszél, pelenkás, nem hajlandó belépni a csoportba, visít és elmúlt 3 éves, óvodaköteles. Belegondoltam, vajon vele hogy lehetne a 230-280 kérdéses felmérést elkészíteni?”

Volt, aki a korábbi rendszer visszaállítását kérte: „Vissza a régit! 2 év után végre átláttam. Megjegyeztem a 72 kérdést. Voltak benne rossz kérdések, csupán azt a párat kellett volna kicserélni. A legtöbb értelme úgyis annak a kb 15 mondatnak volt, amit az óvodapedagógusi megjegyzésekhez bemásoltam. Ezeket év közben írtam a gyerekekről. Amit kidobott a rendszer szöveges blablát, azt átírtam. Nem volt 14 napos határidő, így volt idő egyeztetni a váltótársammal.”

Egy további hozzászóló a kérdőív megjelentetését, majd elérhetetlenné válását bírálta: „Szuper, akkor csak pánikkeltésre volt jó az egész. Remélem, hogy aki ezt a „bakit” elkövette, és felrakta a felületre, elnyeri méltó jutalmát! Ilyen szinten már nem szabadna ennek előfordulnia!”

Egy több évtizedes szakmai tapasztalatra hivatkozó kommentelő részletesen is megfogalmazta kifogásait: „Rendkívül nagy csalódást jelent számomra az új fejlődési napló bevezetése, amelyet az előző változathoz képest egyértelmű szakmai visszalépésnek tartok. A fejlődéskövetés során alkalmazott értékelési rendszer sajnálatos módon nem differenciál kellőképpen az egyes korcsoportok sajátosságai szerint, így az alkalmazott szempontok és az értékelések szakmai megalapozottsága is megkérdőjelezhető. Több évtizedes óvodapedagógiai szakmai tapasztalattal a hátam mögött arra a következtetésre jutottam, hogy az óvodákban korábban kidolgozott és alkalmazott szakmai anyagok lényegesen árnyaltabban, differenciáltabban és a gyermekek egyéni fejlődési sajátosságait sokkal hitelesebben tükröző módon tették lehetővé a fejlődés nyomon követését. Meggyőződésem, hogy egy fejlődési napló elsődleges feladata nem csupán az adminisztratív dokumentálás, hanem a gyermekek életkori sajátosságainak, egyéni fejlődési ütemének és személyes előrehaladásának szakmailag megalapozott, hiteles követése kellene, hogy legyen.Álláspontom szerint az új rendszer ebben a formájában nem képvisel előrelépést, sokkal inkább eltávolodik attól a gyermekközpontú, differenciált és szakmailag megalapozott szemlélettől, amelyet az óvodai nevelés és a fejlődéskövetés megkövetel.”

Más az adminisztráció csökkentésének ígéretét kérte számon: „Kevesebb adminisztráció ugye? Szép, hangzatos szavak.. Gratulálok hozzá.. Szeretettel várom az „alkotókat” a valós óvodai életbe egy kis bepillantásra..”

Egy újabb hozzászóló a korábbi dokumentációs gyakorlatot állította szembe a változtatással: „Nem az irományoktól lesz jobb minőségű a nevelés. Tudom, hogy „régen jobb volt”. De tényleg! Egy csopertnaplóban minden benne volt. A tervezéstől a megvalósulásig, A fontos egyéni jellemzők, lépcsőfokok is.”

A technikai feltételeket és a felkészítést is szóvá tették. Egy kommentelő ezt kérdezte:” Egy csendes kérdés kedves Óvodapedagógusok: az Ovikréta bevezetésekor Ti kaptatok személyenként laptopot, részletes szakmai képzést és konzultációs lehetőséget és megfelelő internet sávszélességet az intézményekben + egy bevezető évet, mielőtt élesben ment a dolog? Az iskolai bevezetés így történt… Felhívták a figyelmét a pedagógusoknak, hogy az iskolai munkájukhoz kapcsolódó adatokat ezeken a jogtiszta szoftverekkel ellátott gépeken kell kezelnie a kollégáknak, nem telefonon és otthoni sufniszoftverekkel ellátott gépeken…”

Egy másik hozzászóló a fejlesztésben közreműködők személyére kérdezett rá: „kérdés csupán az, hogy kik képviselték azt az óvodapedagógusokból álló szakmai csoportot? 🤔🤔🤔 Köszönjük a munkájukat!”

Egy másik kommentelő számára az sem volt világos, milyen viselkedést kellene pozitívan értékelni: „nem tudom eldönteni, hogy a szabálykövetés (nem állunk fel a székre), vagy a problémamegoldás (felállok rá, hogy elérjem) lenne a pozitívan értékelendő… kell-e a gyermeknek nagycsoportban betűket felismerni… ha sokan felismerik is, de… elvárás lenne?”

Egy további hozzászóló gyakorló szakemberek bevonását szorgalmazta: „Esetleg, ha óvodapedagógus szakértőket is bevonnának a feladatba, nem lenne hátrány. Talán szakmai tudásunkkal tudnánk gazdagítani ezt a területet.”

Egy nagycsoportos gyermek kérdőívét kitöltő kommentelő konkrét példákat is felsorolt: „Megcsináltam egy nagycsoportos gyerekét, hát igencsak érdekes dolgokra kérdez rá: feláll-e székre, hogy elérjen egy dolgot?, használ-e botot, hogy elérjen egy dolgot? (Balesetvédelem??????!!!!!!), ismeri-e az ábécé betűit?, érti-e a másodpercet, percet,…?, le tudja-e írni a nevét hibátlanul nyomtatott betűkkel?…. Hát azért egy óvodapedagógusokból álló szakmai csoporttól nem ilyen mérőanyagot vártunk.”

Ketten sem végeztek egyetlen gyermek kérdőívével

Lapunk olyan óvodapedagógusokkal is beszélt, akik közvetlen tapasztalatot szereztek a kérdőív kitöltéséről. Egyik forrásunk elmondása szerint számukra csütörtökön nyílt meg a dokumentum, amelyet még napközben megpróbált kitölteni pedagógustársával. Azt tapasztalták, hogy a kérdések száma a korábbi években megszokottnak a sokszorosára nőtt. Beszámolója szerint arra sem volt lehetőségük, hogy bizonyos kérdésekre később térjenek vissza: négy, a rendszer által nem megfelelőnek tekintett válasz után jelzést kaptak. Forrásunk 27 gyermekből álló csoportban dolgozik. Elmondása szerint ketten sem tudtak végezni az egyetlen gyermekre vonatkozó kérdőívvel, miközben korábban az értékelések elkészítése nem okozott ilyen nehézséget. Több kérdést nem tudtak értelmezni. Az általunk megkérdezett pedagógusok megerősítették: csütörtökön még működött a kérdőív, péntek reggel azonban már nem tudtak hozzáférni.

Kérdéseinkkel Lannert Judithoz fordultunk

A bevezetés, leállítás körülményeinek, a nemi hovatartozásra vonatkozó 194. kérdés tisztázása okán megkerestük az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumot, Lannert Judit oktatási minisztert, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét, valamint a Magyar Óvodapedagógiai Egyesületet is. Az illetékes tárcától egyebek mellett azt kérdeztük, hogy mi indokolta, hogy szerepeljen a  194. kérdés, mely így szól: „Játékában a nemi hovatartozása élénken kifejeződik (fiús/lányos játékok választása, viselkedés a helyzetekben).” A válaszlehetőségek: „soha”, „néha”, „gyakran”, „nem tudom”.

Megerősítik-e, hogy ez a tétel ebben a formában szerepelt a kérdőívben? Ki és milyen szakmai indokkal emelte be? Pontosan milyen fejlődési területet mér, és hogyan segíti a gyermek támogatását? Milyen következtetést kellene levonnia az óvodapedagógusnak például abból, ha egy kisfiú babázik, vagy egy kislány autókkal játszik? Készült-e az értékeléshez módszertani útmutató?

Amint választ kapunk frissítjük cikkünket.