Hogyan ismerhetjük fel, valóban Isten szól hozzánk?

Napjainkban óriási a hangzavar: minden felől érkeznek hozzánk üzenetek: a kor, a környezet elvárásai, a közösségi média, de még saját belső hangunk is képes elterelni a figyelmünket Isten szelíd hívó szavától. Honnan tudjuk mégis, ha Ő szól hozzánk?

Annyi minden visszhangzik a fejében a mai kor emberének: család, barátok, munkatársak véleménye, a közösségünk tagjainak elvárásai és a közösségi médiából ránk ömlő információk is egytől egyig befolyásolják a gondolatainkat. Aztán ott van a saját belső világunk, amely egy percre sem pihen: elvárásokat, érzelmeket, félelmeket és vágyakat suttog a fülünkbe szüntelenül.

Még akkor is beszélgetéseket, felelősséget, döntéseket, híreket, időbeosztást, befejezetlen ügyeket dolgozunk fel, amikor minden csendes körülöttünk.

Egyáltalán nem mindegy, melyik hangra figyelünk oda, ha azt szeretnénk, hogy a Lélek hangja vezessen minket az utunkon – hívja fel rá a figyelmet a The Christian Post szerzője, hozzátéve, hogy csak Isten az, aki el tud minket vezetni az egy igaz útra.

Ha Jézust szerenénk követni, akkor csak az Ő hangja az, ami igazán számít. Az ő igaz bölcsessége az, amire egyedül szükségünk van, ám meg kell tanulnunk felismerni és megkülönböztetni a hangját.

János evangéliumában Jézus így szól a Jó Pásztrorról:

Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. (Ján. 10. 4-5)

És itt van a kulcs, ami mentén el kell indulnunk, ha szeretnénk meghallani a Lélek hangját saját bensőnkben!

Mert mit is mond Jézus? A juhok nem egyszerűen hallják a hangját a pásztornak, de ismerik is őt. Vagyis felismerik, mert megtanulták, hogyan szól a hangja. Mi is elsajátíthatjuk ezt a tudást, ha elmerülve Isten Igéjében egyre közelebb kerülünk Hozzá.

A recept tehát egyszerű: Amikor időt töltünk Isten Igéjének átelmélkedésével, elkezdjük felismerni, hogy Istennek saját „hanglenyomata” van. Megtanuljuk, hogyan hangzik, azáltal, hogy megismerjük és elmélyedünk benne. Felfedezzük, mi indítja meg és mi tölti el szomorúsággal. Láthatjuk, hogyan reagál a gyengeségre, a lázadásra, a hitre, a bűnbánatra, az igazságtalanságra, az alázatra és az éhségre. Megtanuljuk, mit ünnepel és mikor javít ki minket. Legfőképpen pedig látjuk, ahogy Szent Szíve tökéletesen kinyilatkozik Jézuson keresztül.

Ha valakit már évek óta ismersz, nem kell, hogy minden alkalommal bemutatkozzon, amikor felhív. Néha már néhány szó után felismered. Ismerős a hangneme, a szókincse, az egész személyisége.

Tudod, hogyan szól hozzád, mert ismered. És Istennel is ugyanígy kellene lennie.

Minél inkább belénk hatol az Ő Igéje, annál ismerősebbek lesznek számunkra gondolatai, értékrendje, útjai. Már nem csupán bibliai verset keresünk, amely igazolhatja a hallottakat. Megtanuljuk felismerni, hogy valami valóban úgy hangzik-e, mint Ő.

Ez azért fontos, mert nem minden lelki benyomás a Szentlélektől származik. Némelyik saját gondolatainkból fakad, vagy vágyaink, félelmeink, elvárásaink és múltbeli tapasztalataink befolyásolják őket. A Szentírás arra is figyelmeztet, hogy más lelki hangok is a figyelmünket keresik. Ezért írta János:

„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől vannak-e” (1János 4:1).

Szánjunk tehát időt, teret az Úr hangjának megismerésére, csendesedjünk el, hogy meghalljuk Őt. Mert ha néha úgy tűnik, kevéssé halljuk a hangját, sosem Isten távolodott el tőlünk, hanem mi élünk hangzavarban, mi mentük hallótávolságon kívülre!

Vezetőkép: Illusztráció. Kép forrása. magnific.com