Isten a zajban is ott van velünk? Megjelent Parragi Rebeka új dala, a “Zaj”

Parragi Rebeka énekesnő a – Bolyki Tamással közösen létrehozott – Soulnote duett formáció mellett szólóelőadóként is alkot. A közel két hónappal ezelőtt debütált Living in your light c. szerzeménye után, ezúttal egy magyar dalszöveggel állt a nyilvánosság elé.

Az énekesnőt a ZAJ című alkotásról kérdeztük.

– A Living in your light kapcsán azt éreztem, hogy annyira jól áll neked az angol, olyan természetesen árad belőled, ezért valószínűsítettem, hogy maradsz ennél a vonalnál, bár titkon azért reméltem, hogy egyszer magyar dalszöveget is hallok tőled. Mitől függ nálad, hogy egy dalnyi mondanivalót magyar vagy angol nyelvbe csomagolsz?

– Alapvetően már egy ideje ott volt a terveim között, hogy írjak egy magyar dalt is, mert nagyon szeretek magyarul írni. Mindkét nyelvben való szövegírásnak megvan a maga szépsége és nehézsége, de a jövőben mindenképpen szeretném megtartani ezt a kettősséget. Azt érzem, hogy a magyar és az angol dalaim talán más-más közönséghez is szólnak. Sokszor egyébként maga a téma dönti el, hogy milyen nyelven születik meg egy dal. Ha egy összetettebb, nehezebben megfogalmazható érzést vagy történetet szeretnék elmesélni, az angol nyelvben valahogy könnyebben találom meg az egyszerűbb, letisztultabb mondatokat. Magyarul ez számomra sokkal nagyobb kihívás, éppen azért, mert sokkal színesebb és árnyaltabb a nyelv.

 – A már említett előző dalod egy ilyen színes, szagos, ötletektől burjánzó boldog, hálatelt kicsordulásnak hatott számomra, amikor először hallgattam. Ezzel szemben a Zaj teljesen más hangulatot áraszt magából. Mit jelent számodra ez a dal, mit üzensz vele?

– Ez a dal egy teljesen másik történetet mesél el, de az igazság az, hogy valahol mégis összefügg az előző dallal.
A „Zaj” alapvetően arról szól, amikor zajjal, tehát bulizással, zenével, társasággal próbáljuk elnyomni a nehézségeinket és az aktuális problémáinkat. Az éjszaka egy időre tényleg ki tud kapcsolni, könnyebb elmenekülni a saját gondolataink elől, de ez csak átmeneti. Amikor pedig elcsendesedik minden, újra ott találjuk magunkat azokkal az érzésekkel, amiket egy időre megpróbáltunk elfelejteni.

Őszintén megmondom, nem szeretnék úgy beszélni erről, mint valaki, aki kívülről nézi és ítélkezik, hiszen én is éltem így. És

lehet, hogy az életem során még előfordul majd, hogy azért iszom meg egy pohár bort, mert bánt valami. Jelenleg azonban nem ebbe menekülök, hanem imádkozom.

Átéltem az éjszakázás minden pillanatát, hajtottam ezeket az estéket, és azt is megtapasztaltam, hogy végül csak még mélyebbre kerültem. De ez az én történetem, és nem szeretném azt mondani, hogy mindenkinek ugyanazt az utat kell bejárnia.

Pontosan tudom, milyen érzés azt gondolni, hogy egy este, egy buli vagy néhány ital majd egy kicsit könnyebbé teszi azt, ami bennünk van. Most már nem így élek, ezért tudok erre egy kicsit kívülről is ránézni, de ettől még egyáltalán nem érzem magam kívülállónak ebben a történetben. Szerintem valahol mindenki ismeri ezeknek az estéknek a valóságát: lehet, hogy arra az éjszakára tényleg elfelejtünk néhány dolgot, de attól még, amikor elcsendesedik minden, ugyanott találjuk magunkat.

Nekem a „Zaj” kicsit olyan, mint az a tipikus „Na, gyere, igyunk valamit, aztán majd jobb lesz” este. Szerintem mindenki ismeri ezt valamilyen formában.

– „Sodródunk az éjjel, zaklatott a szív, mélyre ásott énképet, messze fújta szél”- Ha lehet ilyen kérdezni, mi indította el benned ezeket a sorokat?

– Azt szerettem volna kifejezni ezekkel a sorokkal, hogy az alkohol hatására messzebb sodródunk önmagunktól, a tiszta gondolatainktól és attól az éntől, akik valójában vagyunk.

– Túl sok zaj vesz minket körül szerinted, ami megnehezíti az Istenhez való kapcsolódást?

– Azt gondolom, hogy igen, de nem feltétlenül az éjszakai életre gondolok. Szerintem Istennel bárhol lehet kapcsolódni. Én is sokszor imádkoztam régebben a legzajosabb utcán sétálva. Inkább azt érzem nehéznek, hogy a mindennapok hajszolásában sokszor egyszerűen nem adunk neki időt. Hajszoljuk a sikert, a munkát, próbálunk mindennek megfelelni, és közben azt érezzük, hogy a 24 óra is kevés. Így sokszor éppen az kerül a lista végére, hogy leüljünk, kinyissuk a Bibliát és időt töltsünk Istennel. Pedig sokszor azt érzem, hogy ha ez lenne az első, minden más is sokkal könnyebben a helyére kerülne.

Jelenleg én is egy kicsit nehezebb időszakot élek ebből a szempontból. Az elmúlt időszakban nagyon sokat dolgoztam, és sok mindenre nem maradt időm, amire korábban igen. Talán éppen ezért is érzem azt, hogy az Istennel való kapcsolatunknak nem szabadna attól függnie, hogy éppen mennyire vagyunk elfoglaltak, milyen időszakot élünk, vagy mennyi minden történik körülöttünk. Ennek ugyanúgy a mindennapjaink részének kellene lennie, mint bármi másnak.

Mert ha ez stabil része az életünknek, akkor nem az határozza meg, hogy mennyire vagyunk közel Istenhez, hogy éppen milyen időszakot élünk.

És ha ez a kapcsolat stabilan része a mindennapjainknak, akkor semmilyen külső zaj nem tud igazán ártani nekünk.

– Kijelenthető, hogy Bolyki Tamással már egy igazán összeszokott csapatot alkottok. Milyen volt a közös munka?

– Tamással mindig öröm együtt dolgozni. Olyan tudása és komplex zenei könyvtár van a fejében, hogy szinte bármit elképzelek, azt meg tudja valósítani. Elképesztően tehetséges zeneszerzőnek, zenésznek és producernek tartom.

Szerintem őszintén tudunk beszélni a zenei dolgokról, és éppen ezért működik ennyire jól a közös munka. Nem kertel, ha szerinte valami nem jó, vagy máshogy kellene megközelíteni, és valójában én sem. Mindig az a cél, hogy a dalból a lehető legjobbat hozzuk ki. Ehhez pedig nyilván az a sok év is hozzátartozik, ami már közösen mögöttünk van.

– Amikor legutóbb beszélgettünk említettél egy keresztény kislemezt, amit még idén szeretnél befejezni és kiadni. Hogy áll most ez a folyamat?

– Igen, a lemez továbbra is előttem van, és folyamatosan dolgozom a dalokon, de most úgy néz ki, hogy a megjelenés jövő tavaszra csúszik. Közben viszont szeretnék még a „Zaj”-hoz hasonló dalokkal is előállni, így jelenleg párhuzamosan dolgozom a két projekten.

Vezetőkép: Parragi Rebeka. Kép forrása: Facebook/Parragi Rebeka