Habók János bűvész: Nem elárulom a trükköket, hanem megtanítom

„Amikor gyerekek előtt lépek fel, a felnőttek sokszor azt élvezik a legjobban, ahogy a gyerekek rácsodálkoznak a mutatványokra és örülnek nekik. A gyerekek pedig élvezik az alapvetően felnőtteknek szóló számokat is. Ezért merem nyugodtan állítani, hogy a bűvészet tényleg mindenkinek szól” – mondta Habók János a Vasárnap.hu-nak. A kiváló bűvésszel és bűvészoktatóval az augusztus 2-i Pengető Pikniken találkoztunk, ahol felejthetetlen mutatványokkal szórakoztatta az alapvetően keresztény könnyűzenei fókuszú fesztivál közönségét.

– Manapság mindenki kezében folyton ott van az okostelefon, gyors ingereket keresünk. Nehezebb megragadni a közönség, főként a fiatalok figyelmét napjainkban, mint akár egy-két évtizeddel ezelőtt? Bűvészként mi a benyomása?

– Újra kellett tanulnom a fiatalokkal való kommunikációt. Pont emiatt, amit említett, gyorsabban kell a mutatványt előadni. Körülbelül 5 éve kezdtem el tartalmat gyártani a TikTokra, ahol nagyon gyorsan azzal szembesültem, hogy

teljesen ellentétesen működik a figyelem a közösségi médiában, mint élőben.

Élőben egy bűvész fölvezeti a trükköt, szép lassan, komótosan, és mint a régi mondás tartja, a végén csattan az ostor, akkor történik meg a csoda, és akkor aratjuk le a sikert. A közösségi médiában ez nem így működik, mert a „nézők” ott három másodperc után elvesztik a türelmüket és továbblapoznak. Nagyon hamar rájöttem, hogy már az elején is látniuk kell valamit ahhoz, hogy ottmaradjanak. Már az elején is mutatok valamit, persze egy bűvésztrükköt nem lehet megfordítani úgy, hogy előbb megtalálom azt a kártyát, amelyet majd később választanak ki, viszont csinálok egy speciális emelést, kártyakeverést, valamit, ami megragadja a figyelmüket. Közben megpróbálok kérdéseket föltenni, amelyeken gondolkozhatnak, és elfelejtenek továbblapozni. Emellett folyamatosan beszélek, éppen azért, hogy fönntartsam a figyelmüket, és közben csinálom meg a mutatványt.

– Ezek a megoldások az élő bűvészbemutatók során is alkalmasak a figyelem megragadására, fenntartására?

– Élőben szerencsére meg tudom fogni a közönséget, az élő bemutatók során nem történt ilyen változás. Viszont a tanításnál – én tanítom is a bűvészetet – történt hasonló. A tanítványaim a közösségi médiában mindig a legjobbakat látják, mert azt dobja fel az algoritmus, emiatt rögtön világbajnoki szintű mutatványokat szeretnének megtantlni, ami több szempontból is lehetetlen. Egyrészt az több év kitartó munkának, gyakorlásnak az eredménye. Ha egy kezdő egy ilyen mutatványt kezdene el csinálni, anélkül, hogy benne lenne több évnyi munka, azonnal lebukna vele, neki meg elmenne tőle a kedve. Nekem azt kell elérnem, hogy megkapják a sikerélményt a tanítványaim. Egészen egyszerűen az alapoknál kell kezdeni, azzal is sikert arathatnak, sikerélményt szerezhetnek. Nagy jelentősége van a fokozatosságnak.

– Van olyan trükkje, „csodája”, amit még a legjobb tanítványainak sem ad át?

Nem, nincsen, mert mindenbe munkát kell fektetni. Fontos, hogy

nem elárulom a trükköt, hanem: megtanítom.

Mert ha csak elárulnám, az annyi lenne, hogy „nézd, itt van a kezemben, átteszem a másikba, de valójában nem veszem át, mert itt maradt a jobb kezemben…” Ehelyett én a technikát mutatom meg, hogy a látványt hogyan érhetik el. Ha rosszul csinálják, korrigálom. Az már az ő dolguk, hogy utána begyakorolják-e vagy sem.

– Milyenek a mai fiatal bűvészek, van utánpótlás?

– Szerencsére bőven van utánpótlás. Én azt veszem észre, hogy nagyon sokan specializálódnak. Az igazi, klasszikus bűvésztrükköket nagyon nehéz megtanítani, mert azokhoz meg is kell vásárolni a szükséges kellékeket, amiket használni is tudni kell. Ezek elég drágák, egy diáknak nem feltétlenül megfizethetőek, ezért maradnak a kártyánál vagy a mindennapi tárgyaknál.

Nagyon sok olyan mutatvány létezik, ami mindennapi tárgyakkal is megvalósítható, ezekből is összeállítható akár egy professzionális bűvészműsor, és ez nem kerül sok pénzbe.

És miután, mint mondtam, sokan specializálódnak, nagyon sok fiatal van, aki kártyában nálam is ügyesebb.

– Kiknek szól a bűvészet?

– Magyarországon valahogy elterjedt, hogy a gyereknek milyen jó lesz, a gyereknek rendelünk bűvészt… Holott én benne vagyok például az Illúzió Mesterei formációban, amelynek az előadásai kifejezetten 16 év fölöttieknek, tehát felnőtteknek szólnak.

A bűvészet különben 0-tól 99 éves korig mindenkinek való.

Viszont ezt nagyon nehéz pozicionálni, mert manapság azt mondják, hogy ami mindenkinek jó, az biztosan senkinek sem jó. Pedig ez nem igaz: egy céges rendezvényen vagy akár egy ilyen, családoknak szóló pikniken is van közönsége a bűvészetnek. Amikor gyerekek előtt lépek fel, a felnőttek sokszor azt élvezik a legjobban, ahogy a gyerekek rácsodálkoznak a mutatványokra és örülnek nekik. A gyerekek pedig élvezik az alapvetően felnőtteknek szóló számokat is. Ezért merem nyugodtan állítani, hogy a bűvészet tényleg mindenkinek szól.

Vezetőkép: Habók János bűvész a Pengető Pikniken 2026. augusztus 2-án. Fotó: szervezők