Illyés Szabolcs: Az eutanázia legalizálása Pandóra szelencéjét nyitná ki

A keresztény tanításban nem történt alapvető fordulat az emberi élet védelmének kérdésében, az orvostudomány fejlődése azonban olyan életvégi helyzeteket teremtett, amelyekre a korábbi századokban nem kellett külön választ adni – erről beszélt a Vasárnap.hu-nak Illyés Szabolcs történész-teológus egyetemi oktató. Úgy véli, az eutanázia törvényi legalizálása Magyarországon is súlyos etikai következményekkel járna.

Illyés Szabolcs szerint a keresztény, különösen a római katolikus és az ortodox gondolkodás alapállása az életvégi döntések kérdésében lényegében nem változott meg az idők során. A történész-teológus egyetemi oktató a 20. századi egyházi dokumentumok közül kiemelte VI. Pál pápa 1968-as Humanae vitae kezdetű enciklikáját, amely „iránymutatást ad az élet tisztelete vonatkozásában erkölcsteológiai szempontból” – mondta, s hozzátette, hogy az őt követő pápák mindegyike teljes mértékben egyetért ezzel. Kiemelte még II. János Pál pápa 1995-ös Evangelium vitae kezdetű enciklikáját, amely megerősítette VI. Pál tanítását.

Illyés Szabolcs a Vasárnapnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy az élettel kapcsolatos alapvető gondolkodást mindenkor az élettel kapcsolatos tudományos megismerés előrehaladása „ingerli” a legjobban. Kifejtette, hogy korábban sok betegség gyorsan halálhoz vezetett, ma viszont az orvoslás akár évekkel, évtizedekkel is képes meghosszabbítani az életet. Ez önmagában óriási eredmény, ugyanakkor új erkölcsi dilemmákat is felvet – jegyezte meg.

Szavai szerint az egyik alapvető feszültség abból fakad, hogy a modern társadalmakban
az élet ténye szemben áll az élet minőségének kérdésével. Példaként hozta fel, hogy egyes betegek, akik az 1950-es években váltak a gyermekbénulás-járvány áldozataivá, hosszú évtizedekig élhettek, de ehhez egy gép kellett, gyakorlatilag egy vastüdőben kényszerültek eltölteni az életüket.

A keresztény felfogás azonban ebből a szempontból világos: az emberi élet önmagában védendő érték. Ahogy fogalmazott,

„a katolikus tanítás az emberi élet puszta létének a védelmét mint a teremtett legmagasabb kvalitásnak a védelmét, mindenek fölé helyezi.”

A történész-teológus történelmi példaként említette a 20. századi, a szociáldarwinista eszméket magukévá tevő totalitárius rendszereket, mint amelyek teljesen szembementek a keresztény szemlélettel, de nemcsak azzal.

„Ekkor vált el egymástól, ami korábban viszonylag egységes volt” – fogalmazott. Rámutatott, kicsivel korábban, még a századfordulón sem volt lényeges eltérés az emberi élet tisztelete vonatkozásában egy bécsi vagy párizsi orvosi praxist folytató szekuláris orvos, illetve egy katolikus pap között.

Kifejtette, hogy a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák gondolkodásában az egyedi emberi élet értéke, fontossága viszont már háttérbe szorult valamely ideológiai, társadalmi vagy politikai cél mögött. A nácizmus esetében különösen élesen jelent meg az a gondolat, hogy bizonyos emberek élete kevésbé értékes, vagy a társadalom számára „teherként” értelmezhető. A gázkamrák tömeges kivégzési modellje egyes speciális kórházakban az alsóbbrendűnek nyilvánított kategóriákba tartozó emberek életét vette el az úgynevezett szelekciós programok során; elmebetegeket, tartósan betegeket öltek meg.

Az eutanázia kapcsán Illyés Szabolcs rámutatott, hogy különbséget kell tenni aktív és passzív eutanázia között. Mint mondta, „az aktív eutanázia az, amikor valamit tenni kell azért, hogy meghaljon a személy”, a passzív esetében pedig valamilyen életfenntartó beavatkozás, táplálás vagy gépi segítség szándékos mulasztása vezet a halálhoz. A katolikus erkölcsfelfogás szempontjából azonban mindkettő bűn, mert emberi élet kioltásához vezet.

Hozzátette: a protestáns világban ennél differenciáltabb a kép. Bizonyos a fundamentalizmus felé hajló felekezetek, gyülekezetek szigorúbb, míg más, liberális felfogású teológiák megengedőbb álláspontot képviselnek.

A Vasárnap.hu kérdésére, hogy Magyarországon ismét politikai témává válhat-e az eutanázia bevezetése, Illyés Szabolcs azt mondta: a mai közéleti viszonyok között ezt nem tartja elképzelhetetlennek, már csak azért sem, mert a magzati élet kérdésében is megdöbbentő megállapítások hangzanak el.

„Én magam nem csodálkoznék azon, hogyha akár az emberi élet vége körüli tematikában is a nyugatihoz hasonló törvényi megoldások születhetnének, ahogy azon sem, hogyha egyfajta szélsőséges, liberális szellemiség uralkodna el a magyar törvényalkotásban”

– mondta.

Arra a kérdésre, hogy az eutanázia esetleges normalizálása hosszú távon szociális kényszerré válhat-e az idősek, betegek és kiszolgáltatottak számára, úgy válaszolt, hogy az orvostársadalom a helyén kezeli ezt a kérdést. „A rutin, a gyakorlat ezt megoldja” – fogalmazott.

Meglátása szerint ugyanakkor az eutanázia esetleges legalizálása – amitől óva int mindenkit – „újabb Pandóra-szelencét nyitna fel a magyar társadalom amúgy is szétzilált etikai rendszerében”.

Vezetőkép: Illyés Szabolcs történész-teológus egyetemi oktató. Forrás: delmagyar.hu, fotó: Imre Péter