Budapest elveszett tetődíszei – A Foglár-bérház
A Margit híd tágabb környezetének városiasodása a 19. század legvégén indult meg. A fejlődés legfontosabb mozgatórugója az Országház építése volt, amely alapjaiban alakította át a Duna-part arculatát. A Parlamenttel párhuzamosan kiépült a Lipót körút, mai nevén Szent István körút, valamint budai folytatása, a Margit körút is.
A kor építészei hittek a monumentális városképi nyitányokban, ezért a körutak első sarokházait különösen gazdag tetődíszekkel látták el. A budai és a pesti hídfőknél álló épületek valóságos díszkapuként vezették be az érkezőt a főváros legmodernebb körútjaira. Ennek a tudatos városépítészeti elképzelésnek egyik legszebb példája a Jászai Mari téren, a Szent István körút 2. szám alatt álló Foglár-bérház. 
A bérház Foglár Lajos és felesége megrendelésére épült. A terveket Kauser Gyula építész készítette, amelyeket 1898-ban hagytak jóvá. A terveken 1899-ben még kisebb módosításokat végeztek. Az épület ekkor még négyemeletesnek készült, mai ötödik emelete csak évtizedekkel később épült rá. Sajnos az építtetőről, Foglár Lajosról igen kevés adat maradt fenn. Annyi ismert róla, hogy magánzó volt. Nevét elsősorban ez a reprezentatív bérház őrizte meg Budapest építészettörténetében. 
A ház tervezője, Kauser Gyula (1855–1920) a historizmus korszakának jelentős építésze volt. Bár életéről kevés forrás maradt fenn, munkássága meghatározó szerepet játszott Budapest fejlődésében. Nevéhez fűződik a Károly körút 22. szám alatt álló Röser-udvar, a Városligetben található Millennium Háza, valamint a József utca 3. számú lakóház is. Monumentális alkotásai közé tartozott a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjintézetének budapesti székháza, továbbá az egri irgalmasok kórháza és elmegyógyintézete. 
A Szent István körút 2. szám alatti bérház építésekor négyemeletes, magastetős saroképület volt, amely trapéz alaprajzú, zárt belső udvart fogott közre. A körút felőli homlokzat hét tengelyes, a Pozsonyi út felőli homlokzat nyolc tengelyes volt. Az utcai homlokzatok nem teljesen szimmetrikusak. Mindkét oldalon enyhén kiugró rizalit hangsúlyozza a szélső tengelyeket. A rizalitok az ötödik emeleten válnak igazán hangsúlyossá, ahol a negyedik emelet széles párkányzatával együtt egy belső összefüggő erkélyt kereteznek. 
A ház leglátványosabb eleme azonban a sarokra emelt magas sisaktorony volt, amelyhez gazdagon kialakított oromzat kapcsolódott. Az eredeti homlokzati terveken ezek a hangsúlyos tetődíszek egyértelműen szerepelnek, és a bérház elkészültekor valóban fel is épültek. A torony messziről látható városképi jelként emelkedett a Margit híd pesti hídfőjénél, kiemelve a körút kezdetének jelentőségét. 
Az épület mai arculata 1928-ban alakult ki, amikor új tulajdonosa, özvegy vágfalvi Quittner Zsigmondné egy ötödik emelet ráépítését kezdeményezte. A terveket Quittner Ervin építészmérnök készítette, aki a híres építész, Quittner Zsigmond fia volt, és maga is a ház tulajdonosai közé tartozott. A kivitelezést Fejér és Dános építési vállalkozók végezték el. Quittner Zsigmond (1859–1918) a historizáló építészet egyik legismertebb magyar mestere volt. Az eklektika és a szecesszió stílusában alkotott. Legismertebb műve a budapesti Gresham-palota, amely ma is a magyar szecesszió egyik kiemelkedő alkotása. Özvegye az épület korszerűsítésével kívánta növelni a bérház értékét, amelynek eredményeként megszületett a mai ötemeletes kialakítás. Különösen sajnálatos, hogy a ráépítés terveit készítő Quittner Ervin nem állította helyre az épület legkarakteresebb építészeti elemét, a saroktornyot. Éppen egy olyan építész fiától várhatnánk a történeti értékek nagyobb megbecsülését, akinek édesapja Budapest egyik legjelentősebb alkotója volt. A ráépítéssel a ház ugyan korszerűbbé vált, ám legfontosabb városképi díszét végleg elveszítette. 
Az ötödik emelet kialakítása után az épületen még 1938-ban is végeztek átalakításokat, amikor újabb terveket nyújtottak be a legfelső szint módosítására. A második világháború idején, 1941-ben szükségóvóhelyet alakítottak ki a házban. Ettől kezdve már elsősorban a lakások és az üzlethelyiségek belső átalakításai történtek. A Foglár-bérház – bár stratégiailag fontos helyen épült fel – Budapest II. világháborús ostromában mégsem szerzett jelentős károkat. Az épület napjainkban jó állapotban van, belső homlokzatait felújították és frissen festették. A Foglár-bérház egyik legismertebb lakója Faludy György író és költő volt, aki 1996 és 2003 között élt az épületben. Emlékét a főbejárat mellett elhelyezett márványtábla őrzi. 
A Foglár-bérház története jól példázza, milyen sokat veszített Budapest a 20. század során eltűnt tetődíszeivel. A saroktornyok és gazdagon kialakított oromzatok nem pusztán díszítőelemek voltak. A Margit híd hídfőinél és a körutak kezdetén tudatos városépítészeti elképzelés részeként emelték őket, hogy ünnepélyes kapuként vezessék be az érkezőt a főváros legfontosabb sugárútjára. A Foglár-bérház elveszett saroktornya ma is fájó hiány a budapesti látképben. Éppen ezért indokolt lenne, hogy a jövőben ezek a meghatározó városképi elemek ismét elfoglalják méltó helyüket Budapest panorámájában.
Vezetőkép: A Foglár-bérház és városképi jelentőségi saroktornya, amikor még állt. Forrás: www.egykor.hu
